Az USA biztonságát tette kockára az elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadója.

A Trump-adminisztrációnak két bírósági eljárásban sem sikerült megakadályoznia John Bolton, a korábbi nemzetbiztonsági főtanácsadó memoárkötetének megjelenését. Így június 23-án, kedden a könyvesboltokba került az 570 oldalas „A szoba, ahol megtörtént” (The Room Where It Happened) című könyv. Annak ellenére, hogy a második tárgyaláson a bíró arra figyelmeztetett:

A kár már bekövetkezett. Bolton az Egyesült Államok nemzetbiztonságát tette kockára, és kitette magát lehetséges jövendőbeli bírósági eljárásoknak, amelyek a büntetőjogi felelőssége megállapítása mellett a könyve eladásából származó haszon elkobzását is eredményezhetik, amiért maradéktalanul nem tett eleget a kézirat titokügyi ellenőrzésének.

A szerző mindössze 2018. április 9. és 2019. szeptember 10. között töltötte be a jelenlegi amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának tisztét. Enyhén szólva voltak konfliktusaik. Ezért vagy másért, mindenesetre nagyon iparkodott, hogy lerántsa a leplet volt főnöke, Donald Trump viselt dolgairól. Csakhogy ennél jóval többet tett. Kötetével arra készteti a világ vezetőit, hogy mérlegre tegyék: nem fogják-e kifecsegni az amerikai kormányt képviselő magas rangú tisztségviselők a bizalmas tárgyalásokon elhangzottakat a jövőben?

A Kommerszant, a többé-kevésbé ellenzékinek számító orosz lap már Bolton könyvének megjelenése napján szemlézte a kötetet. A cikkben az Oroszországot érintő részeket emelték ki. Pontosabban az amerikai elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadójának a Vlagyimir Putyin elnökkel, a Szergej Lavrov külügyminiszterrel és a Szergej Sojgu védelmi miniszterrel folytatott tárgyalásaival foglalkozó mondatokat. Ha az oroszországi ünnepségek miatt nem maradt volna el az állami tévé szokásos monstre vitaműsora, biztos vagyok benne, hogy kedd éjszaka azzal szembesítették volna a stúdióvitákban rendszeresen résztvevő amerikai vitapartnereket:

♦ Mi történik az USA-ban, hogy szánt szándékkal éket vernek Washington és Moszkva egyébként is recsegő-ropogó kapcsolatába?
♦ Kiknek érdeke, hogy elrettentsék Trumpot a Putyinnal való, már így is távolságot tartó kapcsolatépítéstől?
♦ Mi az a haszon, amiért még az sem elég nagy ár, hogy gyakorlatilag minden állam vezetőjében és diplomatájában gyanú ébred: a jövőben számolniuk kell az amerikai tárgyalófelek inkorrektségével?

Orosz szempontból az időzítés is felettébb szerencsétlen. Június 22-én, hétfőn már egyházi katonai szertartás keretében emlékeztek meg a Szovjetunió 1941-es megtámadásáról, a Nagy Honvédő Háború 27 millió áldozatáról. A kedd szintén a megemlékezések jegyében zajlott. Szerdán a korabeli és a mai haditechnikát felvonultató díszszemle lesz Moszkvában, késő este pedig grandiózusnak ígérkező emlékműsor Volgográdban, az egykori Sztálingrádban, a mongol-tatárok és a náci német hadsereg legyőzésére egyaránt emlékeztető Mamajev kurgánnál. Akárhogy is, Bolton feljegyzései minimum alkalmasak a zavarkeltésre. Putyinra hivatkozva például ilyen mondatokat tett közzé:

„Az oroszoknak nincs szükségük Iránra Szíriában. Oroszország semmit nem nyer velük. Iránnak megvannak a maga elképzelései, beleértve a libanoni céljaikat és a siítákkal kapcsolatos teendőiket is. Ezek nem esnek egybe az orosz forgatókönyvvel, s problémát okoznak az oroszok és Bassár el-Aszad számára.”

Bolton szerint az orosz államfő kifejezte, hogy Szíriát konszolidálni kell, el kell kerülni az afganisztánihoz hasonló káoszt, amihez viszont Irán, szélesebb körű (térségi) elképzelései miatt másként viszonyul. Ebben az összefüggésben állítólag Putyin óvta Washingtont a szíriai ellenzékiekkel való együttműködéstől, mint megbízhatatlan szövetségesektől.

Ukrajna ügyében a washingtoni diplomata többek között azt idézte Putyintól, hogy „2014-ben Obama elnök határozottan kijelentette neki: ha Oroszország csupán a Krím annektálására szorítkozik, és nem lép tovább, akkor a konfrontáció lezárul. Obama azonban valami miatt meggondolta magát, s a jelenlegi zsákutcába jutottunk.”

A közép- és kisebb hatótávolságú rakéták korlátozásáról 1987-ben kötött egyezmény körüli vitákkal kapcsolatban az orosz védelmi minisztert késztetheti magyarázkodásra az amerikai szerző. Szerinte ugyanis Szergej Sojgu egy ízben kijelentette: „a jelenlegi körülmények között, Kína és a technológiai változások miatt, egy észszerűen gondolkodó embernek mérlegre kell tennie a megállapodást. Az egyezmény hatékonysága elillant.” Csakhogy az orosz propaganda ezzel ellentétes véleményt hangoztatott nyilvánosan.

Az emlékirat szerzője szerint Putyint elsősorban az nyugtalanította, hogy milyen fegyvereket helyez el az USA Európában, s rémisztgette is az európaiakat, hogy bármely országra ráirányíthatja rakétáit, amihez már megtette az első lépéseket Kalinyingrádban. Mindezzel együtt összességében kedvező színben tüntette fel az orosz elnököt a korábbi amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó. Egy helyen azt írta róla:

„Putyin nyugodt, magabiztos benyomást keltett, aki teljes ellenőrzése alatt tartja a helyzetet, tekintet nélkül az oroszországi belső gazdasági és politikai helyzetre. Teljesen tisztában volt Moszkva nemzetbiztonsági prioritásaival”.

Ehhez képest Trumpról azt írta: amikor Helsinkiben Putyinnal találkozott, az idő kilencven százalékában az orosz elnök tartotta őt szóval. Ráadásul, ahogy a moszkvai vezető máskor, másokkal is megtette, Trumpot szintén megvárakoztatta. Ám ez még hagyján. Bolton – a tudomására jutott, kevésbé fontos kulisszatitkok mellett kiadta azokat az oroszországi ellenzékieket, némelyiket név szerint, akikkel Moszkvában találkozott. Nem mintha háttérbeszélgetéseinek szereplőiről innen szereznének tudomást az orosz titkosszolgálatok, de ez azért mégsem comme il faut. Sőt, kifejezett kárt okozhat Washingtonnak.

Például azzal, hogy az európai államok vezetőinek magatartásáról lesújtó véleményt fogalmazott meg. De megszellőztette az amerikai külpolitika stratégiai kérdéseit is. Többek között azt, hogy Washington töretlen célja Ukrajna után Moldávia és Belorusz leválasztása az orosz érdekszféráról. Ez sem újság az elemzőknek. De egy dolog a találgatás, s megint más a bizonyosság. És itt csupán a kötet orosz vonatkozásai közül villantottam fel részleteket. De ezekből is kiderül, hogy az USA-ban nem csak az utcákon folyik a küzdelem. Nyílttá tették a hatalmi berkeken belüli összecsapásokat is, amelyekben már a nemzetbiztonság sem számít. A könyv újabb jele annak, hogy nagy válságot él át Amerika, amiből még nagyobb bajok is származhatnak a világra. És ez az, ami igazán aggaszthat bennünket.#

CÍMKÉP: Vlagyimir Putyin és John Bolton 2018. június 27-én, a Kremlben. Mögöttük Sojgu védelmi és Lavrov külügyminiszter – A volt nemzetbiztonsági tanácsadó Donald Trumpot 2 ezer 700-szor említi a könyvében. Vlagyimir Putyint 194-szer, Oroszországot és Moszkvát 451-szer. A külföldi országok közül csupán Irán neve olvasható ennél többször. A külföldi vezetők közül az észak-korai elnök említése előzi meg a Putyinét (Fotó forrása: az orosz elnök honlapja)