A Putyinnak tulajdonított merényletek annyi kárt okoznak neki, hogy már csak ezen is el kellene gondolkodni!

Nincs azzal semmi baj, ha valaki kedveli Navalnijt. Még azzal sincs, ha utálja Putyint. A baj azzal van, amikor a médiumok serege, illetve a posztolóként és kommentelőként is botcsinálta százak és ezrek kritikátlanul átveszik a tőkés világ grandiózus tétekben játszó urainak érdekeit szolgáló politikusok hisztériakeltő blöffjeit. Most, hogy az illetékesek elérkezettnek látták az időt, hogy

Alekszej Navalnij mutassa meg magát a nyilvánosság előtt, újult erőre kapott a Putyinozás.

Ily módon az ellenzéki orosz politikus, aki augusztus 20-án lett rosszul egy, a szibériai Tomszkból Moszkvába tartó repülőgépen, máris szerencsésebb, mint a hozzá hasonlóan szintén Novicsok-mérgezéssel összekapcsolt kettős ügynök Szergej Szkripal és lánya. Velük 2018-ban, Angliában történt valami. Azért fogalmazok ilyen, talán sokak szemében szentségtörő módon, mert hitelt érdemlő állítást még nem hallottam, láttam arról, hogy mi is zajlott pontosan Salisbury-ben, az angliai kisvárosban, egy brit katonai vegyi laboratórium tőszomszédságában. Ami pedig elhangzott, s amit láttam a fotókon, a mozgóképeken, hemzsegett az ellentmondásoktól. Mindenesetre azóta kámforrá váltak mindketten, s ehhez képest írom, hogy ők kevésbé jártak jól, mint a végül Németországba szállított Navalnij. Utóbbi – a Korrupció Elleni Harc Alapítvány létrehozója, A Jövő Oroszországa Párt vezetője – máris hírt adott magáról az Instagramon egy fényképpel, s az üzenettel „Hello, itt Navalnij!”

Kívánjunk neki jó egészséget, s állítólagos óhaja szerint, szerencsés visszatérést Oroszországba! Egyúttal azonban követeljük meg mindenkitől, hogy öntsön végre tiszta vizet a pohárba, s ha erre nem képes, akkor ne vegyen részt abban a tömeges agymosásban, amit a nagy- és középhatalmak folytatnak abban az időben, amikor az egymás közötti játszmákban a következők forognak kockán:

Ha mindezt megemésztette az olvasó, akkor jönnek csak az igazán fogós felvetések a Navalnij-ügyben!

1.) Először is tisztázni kellene, hogy a Novicsok tényleg olyan méreg-e, amelyből a legkisebb adag is azonnali halált okoz-e vagy sem. Mert jó sokáig ez a mantra ment.

2.) A német kormány azt követeli, hogy az oroszok vizsgálják ki az ügyet, de arra nem hajlandó, hogy kiadja a leleteket. Pedig ezt már az Oroszországi Orvosi Kamara, az ügyészség és a Külügyminisztérium is kérte. Berlin ahhoz sem járul hozzá, hogy a Navalnij életét megmentő orosz, illetve az őt tovább kezelő német orvosok együtt beszéljék meg a dolgot. Nem mellesleg, a vizsgálatokat nem a berlini Charité kórházban végezték, hanem, német források szerint, áttolták a pácienst a mellette lévő katonaiba, amivel biztosítani lehet, hogy semmi érdemi adat ne kerüljön nyilvánosságra.

3.) Az orosz nyomozó hatóságok végigkövették Navalnij útját, s kikérdeztek mindenkit, akivel kapcsolatba került. Ezt állította Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, én pedig egy szibériai újság oknyomozó riportjából is meggyőződtem róla. A riporter minden helyszínt maga is felkeresett, ahol a nyomozók jártak. Megtudni persze semmi lényegeset nem tudott meg az újságíró, de azt állítani, hogy nem folyt vizsgálat, enyhén szólva…

4.) A Novicsokkal a nyugati katonai laboratóriumok is dolgoztak és dolgoznak. Ezt egy cseh orvosi lapban évekkel ezelőtt megjelent publikáció is bizonyítja. Ehhez kapcsolódva többször leírtam már, hogy a szer egyik kifejlesztője Vil Szultanovics Mirzajanov az USA-ban, New Jersey-ben él 1996 óta. A Princeton Egyetemen kapott professzori állást, miután átadta az amerikaiaknak a vegyi anyaggal kapcsolatos dokumentációt. 2018. március 7-ei keltezésű Facebook-bejegyzésében azt írta: „A formuláját publikáltam is az Államtitkok. Az orosz vegyifegyver-program krónikája belülről (State Secrets. An Insider's Chronicle of the Russian Chemical Weapon's Program) könyvemben”. Következésképp, csak annak nincs ebből az anyagból, vagy valamelyik változatából, aki nem akar hozzájutni. Ennek alapján a kizárólag Putyinra kihegyezett vádat esetleg érdemes lenne másokra is kiterjeszteni. Legalább a felvetés szintjén. Már csak azért is, mert szerintem, ha valakinek, akkor épp Putyinnak nem volt érdeke egy ilyen ügy.

5.) De tételezzük fel, Putyin annyira ostoba, hogy megmérgezteti az ő szemszögéből egyébként politikailag jelentéktelen Navalnijt. Akit aztán megmentenek abban a kórházban, amelynek főorvosa az Egységes Oroszország, vagyis az orosz államfő pártjának tagja. És ne akadjunk fenn azon sem – bár itt valóban lenne kutakodni való –, hogy az Oroszországban büntetőeljárás alatt álló Navalnij nem csak Tomszkba repülhetett Moszkvából, hanem Németországba is kiszállíthatták, amire csak bíróság adhatott engedélyt! Vessük fel csupán azt, hogy Putyinnak elment a józan esze, mert hozzájárult (?) az ellenzéki politikus külföldi kezeléséhez, hogy ott mutassák ki azt, amit sem az omszki orvosok, sem a Moszkvából érkezett specialisták nem voltak képesek kimutatni, miközben az anyagot azért mégiscsak abban az országban fejlesztették ki eredetileg. Nincs itt egy pici ellentmondás?

6.) A Navalnij-ügyhöz kapcsolva azt írja egy magát operaénekesként, nemzetközi kapcsolatok elemzőként, közgazdászként és független publicistaként bemutató hölgy több helyen is: „Putyin pártjának támogatottsága annyira alacsony, hogy a jelöltjei már inkább ki sem írják a plakátokra, álfüggetlenként indulnak”. Bizonyára ilyen is van, amint azt a magyarországi gyakorlatból látjuk. Ettől eltekintve engedtessék meg két „apróságra” felhívni a figyelmet:

      a.) Augusztus végén közölte a Nyugaton is elfogadott Jurij Levada Független Elemzőközpont, hogy átmeneti csökkenés után 66 százalékra nőtt az orosz államfő támogatottsága. Idén januárban 68, februárban 69 százalékos volt ez az érték, majd feltehetően a koronavírus helyzet hatására, áprilisban történelmi mélypontra, 59 százalékra esett. Mára azonban gyakorlatilag visszaállt a korábbi szintre. Február óta most először fordult elő, hogy a megkérdezettek többsége úgy vélekedett, az ország jó irányban halad.

     b.) A hétvégén megtartott helyhatósági választásokon Vlagyimir Putyin pártja minden olyan körzetben és városban megszerezte a többséget a helyi parlamentben, ahol választást tartottak, illetve jelöltjei minden kormányzóválasztást még az első fordulóban megnyertek. Sokat mond a helyzetről, s a Nyugatnak az oroszországi közhangulat befolyásolására irányuló lehetőségeiről, hogy a választások előestéjén a mérgezési üggyel elhíresült, az orosz állami médiában is nagy teret kapott Szergej Navalnij története ellenére a Kreml iránti szimpátiával nem vádolható hvg.hu is azzal kezdte összefoglalóját, hogy „az ellenzéki Navalnijék a kanyarban sincsenek az oroszországi regionális választásokon”.

7.) A fent említett, orosz keresztnevet viselő hölgy posztjában már-már isteni hatalmat tulajdonít Putyinnak, aki tetszése szerint gyilkoltathat, kegyet gyakorolhat, és romboltathat. Nyugati elemzők hada is bizonygatja: ha Putyin eltűnik Oroszország éléről, akkor eljő a szabadság, a nyugati típusú parlamentáris (ál)demokrácia világa. Eközben nem mutatnak rá a Nyugat- és Kelet-Európa eltérő történelmi–gazdasági–geopolitikai–kulturális meghatározottságaiból, a szociáldemokrácia gazdasági és társadalmi feltételeinek leépülése óta a nyugati politizálásban a gátlástalan manipulálással párosult populizmus uralkodóvá válásából eredő következményekre. De ha ezektől el is tekintünk, miért, miért nem, azt sosem említik, milyen rommá lett Oroszország, Borisz Jelcin elnökségének második periódusára, amikor a háttérből a neoliberális – jelentsen ez bármit – orosz-amerikai érdekcsoportok irányítottak. És nem szólnak Oroszországnak a Putyin-érában, egyébként az állami és oligarchikus sajátosságokat ötvöző, kapitalista alapon végbement stabilizálásának, megújulásának tényeiről. Mint amiként azt sem igen feszegetik, mi a helyzet most abban az Ukrajnában, ahol Washington készítette elő a 2014-es puccsot, a kormány legfontosabb posztjaira amerikai állampolgár minisztereket ültetve. Persze, demokratikusan…

Aki csak kicsit is ismeri az orosz világot, az tudja, még Sztálin sem volt képes teljes kontroll alatt tartani. A maffiánál is beágyazódottabb, külön törvények szerint évszázadok óta létező, úgynevezett tolvajvilág csak részben zabolázható meg. Ezzel, s a csúcsintézmények vezetőivel összefonódó oligarchák, a különböző vallási fanatikusok, az üzleti ellenlábasok, a kiszolgált katonákból lett bérgyilkosok, nem utolsó sorban az országban hemzsegő külföldi ügynökök a legkülönfélébb érdekekből rendelnek meg és hajtanak végre gyilkosságokat. Putyin egyik érdeme, hogy a legmagasabb körökig érő, a kisembereket is a legbrutálisabb és leglelketlenebb eszközökkel sanyargató banditizmust jelentősen sikerült visszaszorítania. Mindent egybe vetve, hazájában lényegében ezért töretlen a népszerűsége. Amikor humanizmust meg efféléket emlegetve ökölrázásba tetszenek kezdeni, talán mérlegelni kellene ezt is!

Mindemellett távol álljon tőlem a relativizálás! Nem zárom ki, hogy adott esetben az orosz államfő ne adott, vagy ne adna parancsot valamely személy, terrorista csoport stb. likvidálására. Sőt, egyes esetekről, például a második csecsen háborúban, a szélsőséges iszlamista sejtek felszámolása kapcsán meghozott, vérrel járt parancsairól az orosz államfő maga is nyilatkozott. De hogy Nyemcov, Szkripal, Navalnij, vagy Politkovszkaja az ő lelkén száradna? Kötve hiszem. Ezek az emberek – bármilyen cinikusan hangzik is ez – nem ütik meg az államfői szintet. Induljunk ki abból, hogy az amerikai elnökök gyilkos döntései például Salvador Allendére, Szaddam Husszeinre, Moammer Kadhafira, Fidel Castrora vonatkoztak! A szabadság hazájának kétes dicsőségére... Ami pedig Putyint illeti, az említett oroszok elleni merényletek nem hogy hasznot nem hoztak neki, de sok kárt okoztak magának, s országának, amit amúgy elképesztő energiával igyekszik építeni, modernizálni. Szóval, tessenek már egy picit gondolkodni, mielőtt a brit Boris Johnson, az amerikai Joe Biden és Mike Pompeo, a lengyel Mateusz Morawiecki, a NATO-főtitkár Jens Stoltenberg, vagy akár a német Angela Merkel szavára a kútba akarnak ugrani! #

CÍMKÉP: Alekszej Navalnij és családtagjai egy abszolút professzionális fotón – szimpátiát keltő, felső kameraállással fényképezve, amelyen még arra is ügyeltek, hogy ne takarják el maszkkal a két, a politikai játszmákban részt vevő szereplő arcát – Berlinben, a Charité kórházban. Talán. Mert csak az a biztos, hogy ezt állítják az orosz ellenzéki politikus Instagram-oldalán. Egyébként a dolgok jelen állása szerint vele kapcsolatban minden, s azok ellenkezője is igaz lehet. Amúgy a boldog család mindenki szívét meglágyítja. Tartsanak cinikusnak, de attól még tény, hogy tökéletesen alkalmasak a szíveknek a médián keresztül történő meghódítására. E tekintetben ugye emlékeznek még Orbán Viktorra, vagy éppen Obamára? (Fotó forrása: Navalnij Instagram-oldala)