A háború valójában a kíbertérben és a médiumokon keresztül zajlik.

Még nem volt ennyire robbanásveszélyes a helyzet a Donyeck-medencében, mióta tavaly júliusban aláírták a békeegyezmény kiegészítését – tudósítja olvasóit a függetlennek tekintett oroszországi lap, a Kommerszant április 5-i száma. Az európai megfigyelő csoport, az EBESZ jelentése is megerősítette, hogy ukrajnai oldalról megtízszereződött a külföld által nem elismert Luganszki Népköztársaság (LNR) területét ért belövések száma. Nagyon kiéleződött a feszültség a szintén szakadárként kezelt Donyecki Népköztársaság (DNR) határán is. A határtérségben, a korábbiakhoz képest, egyharmadával növelték az ukrajnai haderő létszámát.

Az elmúlt napokban egyeztetett egymással az orosz, a francia, a német államfő. Putyin immár sokadik alkalommal leszögezte: csak a 2015. február 12-i minszki egyezmény alapján tudja elképzelni a kelet-ukrajnai rendezést. Ez mindenekelőtt teljes fegyvernyugvást, a nehézfegyverek hátravonását, a Donyec-medencében szabályos választások megtartását írja elő ahhoz, hogy a szakadár területeket visszatereljék Kijev fennhatósága alá. Ehhez képest csak a múlt pénteken az ukrán fegyveres erők huszonnégyszer tüzeltek Donyeck irányába 120 és 82 milliméteres fegyverzettel felszerelt páncélozott gyalogsági járműből (BMP), illetve különféle gránátvetőkkel és kézifegyverekkel. A szakadár népi milíciák azt is közölték, hogy

a határtérségben megnőtt a T-64-es tankok, illetve a BMP-k száma, melyeket lakóházak és közösségi épületek közelében (!) helyeztek el az ukrajnai területen.

Vasárnap éjszaka telefonon beszélt egymással a német és a francia külügyminiszter is. 2014. február 21-én – Lengyelország mellett – ennek a két országnak a képviselői garantálták az akkori ukrán elnök Viktor Janukovics és a parlamenti ellenzék által aláírt egyezmény betartatását a politikai rendezésről. Ez a 2004-es alkotmányhoz való visszatérést jelentette volna, ám néhány óra múltán szélsőjobboldali erők foglalták el a parlamentet, a kormányzati épületeket, s átvették az irányítást. Országszerte aktivizálódtak a szélsőjobboldali osztagok. Rendőrségeket, fegyverraktárakat szálltak meg és raboltak ki, lengyelek és zsidók lincselésébe kezdtek, illetve fegyveres támadást indítottak a Donyec-medence oroszbarát lakossága ellen.

Az események alakításában Washington nem titkolt szerepet játszott. A térségért akkor felelős amerikai Victoria Nuland nyilvános – ma már a YouTube-on elérhetetlenné tett – kijelentése szerint 5 milliárd dollárt használtak fel Ukrajna úgymond demokratikus átalakítása érdekében. A szélsőjobboldali, neofasiszta paramilitáris csoportok kiképzéséhez is az amerikai kormányzat nyújtott pénzügyi támogatást. A puccs utáni második kormányban három külföldi állampolgárt kellett előbb honosítani, hogy egyáltalán „megválaszthatók” legyenek! A pénzügyi tárcát az amerikai kapta, a gazdaságfejlesztésit egy Soros-ösztöndíjas litván, az egészségügy-fejlesztésit egy grúz. Mindegyik bekötve több nagy nyugati, főleg amerikai befektetési konzorciumhoz. Az államcsíny után két hónappal Donyec-medencei és galíciai földgázmezők kitermelésére adtak koncessziót amerikai cégeknek, köztük olyannak, amelyben az akkor alelnök, a Kijevbe gyakran látogatott Biden családtagjai voltak érdekeltek.

Az elszakadt országrészek egyesítésére ma már egyre kisebb az esély, hiszen az ukrán kormányok a 6-8 milliós orosz lakosságot, az oroszul beszélő ukránokat is büntetés terhe mellett szorítják rá az ukrán nyelv használatára.

A klasszikus orosz nyelvű könyvek és filmek, de még az orosz meséskönyvek forgalmazását is betiltották. Elérhetetlenné tették az oroszországi, újabban az ukrajnai orosz nyelvű, ukrajnai tulajdonban lévő tévéadásokat. Előkészítették azt a törvényt is, amelynek értelmében a Donbassz visszatérése esetén, a családtagokat egymástól elszakítva, női, férfi, illetve gyerektáborokba zárnák, amíg igazolják, hogy nem működtek együtt a szakadár köztársaság vezetőivel. Ez azonban csupán a felszín, hiszen a lényeg – az amerikai földtulajdon-szerzés, illetve az utolsó versenyképes termékeket, azaz helikoptermotorokat gyártó üzem amerikai fennhatóság alá vonása mellett – Oroszország irritálása.

Washington az utóbbi öt évben 2 milliárd dollár értékű fegyverzettel, hadfelszereléssel „támogatta” Ukrajnát – amint azt a múlt héten az USA védelmi minisztere kijelentette, hozzátéve: „Oroszország agressziója esetén Washington nem hagyja magára Kijevet”. Okként nevezte meg a tervezett, egyébként szokásos orosz–belorusz hadgyakorlatot. Ilyen előzmények után, április 2-án került sor Joe Biden telefonbeszélgetésére Volodimir Zelenszkij ukrajnai államfővel. Az ötven perces eszmecseréről hivatalosan nem sokat közöltek. Az amerikai fél reformokat szorgalmazott, ami – magyarországi tapasztalataink szerint – a nyugati tőke akadálytalan behatolásának eufemisztikus megfogalmazása a neoliberális újbeszédben.

Zelenszkij szóvá tette, hogy országa nem kap külső segítséget a vírusjárvány leküzdéséhez. (Elhallgatva persze, hogy kizárták az orosz Szputnyik V-t, s hogy az ukrajnai gazdagok a magánrendelőkben borsos áron hozzájuthatnak a nyugati vakcinákhoz.) A Fehér Ház közleménye szerint: „Biden elnök biztosította az USA változatlan támogatását Ukrajna szuverenitása és területi egységének ügyében, minthogy a szemünk láttára folyik Oroszország agressziója a Donyec-medencében és a Krímben.” Ez amolyan nesze semmi, fogd meg jól, bár a kijevi parlamentben az ukrán hadsereg parancsnoka, a NATO megalakulásának 72. évfordulójához időzítve kijelentette, hogy

„Ukrajna készen áll az Oroszországgal megvívandó háborúra.”

Ám megnyilatkozását még az ukrán elnök pártjának egyes képviselői is rémülettel hallgatták. Egyikük – újságírók által lefényképezett – sms-üzenetében az állt, hogy a tábornokot „ki kell dobni az országból”. Tegyük hozzá: a tekintélyes oroszországi katonai szakértő, Igor Korotcsenko, a „Nemzetvédelem” nevű újság főszerkesztője „külpolitikai blöff”-nek minősítette az ukrán parancsnok kijelentését egy április 4-ei tévéműsorban, s azt mondta: „Ukrajnának a NATO-ba való húsz éven belüli beléptése (ami magával vonhatná az észak-atlanti katonai szövetség és Moszkva közvetlen összecsapását – KDL) „teljesen irreális”.

A kardcsörgetés azonban ettől még zajlik. Folynak a „Defender Europe 2021” nevű május–júniusra tervezett NATO-hadgyakorlat előkészületei, amely a legnagyobb szabású lesz a hidegháború vége óta, s a célja egy Oroszország elleni, Európát megvédő háború megvívására való felkészülés a Baltitól a Fekete-tengerig. Miként Putyin elnök szóvivője, Dmitrij Peszkov, kijelentette: Oroszország attól teszi függővé lépéseit, hogy megjelennek-e Ukrajna területén amerikai reguláris egységek. Hogy Oroszország GDP-je alig éri el a világtermelés 2 százalékát szemben az USA 23 százalékával, s hogy a NATO-országok együttes katonai költségvetése több mint huszonháromszorosa az oroszországinak – vagyis esztelenség lenne Moszkva részéről támadó háborút indítani –, az láthatóan senkit nem érdekel.

Soha nem is érdekelte, hiszen a nyugatiak – hogy korábbra ne menjünk vissza – Napóleon, a britek, majd Hitler óta mindig az oroszokat mutatták fel agresszorként, miközben „csupán” arról volt szó, hogy meg akarták szerezni Oroszország piacát és természeti erőforrásait. Hitler maga is azt adta utasításba: a külvilág felé azt kell mondani, a szabadságot hozzuk el az oroszoknak, de a cél az erőforrások, a vagyon megszerzése, s ehhez 30 millió orosz kiéheztetéssel, agyondolgoztatással, orvosi ellátástól való megfosztásával, illetve bármilyen engedetlenség esetén helyben való agyonlövéssel való likvidálását társította. Ma azonban itt még nem tartunk, bár az USA, illetve az Egyesült Királyság katonai stratégiai terveiben Oroszországot jelölik meg a legfőbb ellenségnek, ami nem túl jó ómen az érintetteknek, főként a polgári lakosság védtelen tömegeinek.

Ám igaz, ami igaz, az eszközök tényleg finomodtak. Miközben a lánctalpak csörgésére figyel a világ – és nem igen érdekli, hogy ismét megnőtt a Donyeck-medencében az ukrán hadsereg, immár pilótanélküli eszközökről is végrehajtott belövései nyomán a civil halottak és sebesültek száma, s a határ mentén 14 település környékét aknásítják el – valójában már zajlik a kíberháború. Ami ennél is fontosabb, kiépült a nyugati alapítványok hálózata Oroszország nagyvárosaiban, hogy egy-egy külföldön megtervezett, a Kreml elleni tüntetéshullám szervezésébe bekapcsolódjanak az aktivisták.

A felforgatási stratégia megvalósításának fontos eleme: külföldről pénzelt internetes rádió és tévéadásokon, videó-bloggereken keresztül folyik az információs hadviselés elsősorban a fiatalok befolyásolása érdekében.

Naponta száz amerikai filmet vetítenek az orosz televíziós csatornákon – miként azt a minap a világhírű rendező, Karen Sahnazarov, a Moszfilm-konszern vezérigazgatója közölte, amivel kapcsolatban vérmes oroszországi hírmagyarázók felvetik a hazai pénzéhes oligarchák, sőt halkan ugyan, de Putyin felelőtlenségét is. Mert szerintük a szabadság és a demokrácia égisze alatt valójában Oroszország szétverése, a piaca és a természeti erőforrásai fölötti ellenőrzés megszerzése a cél, akár a távoli múltban. Vagy amint az a jelcini borzalmas kilenc évben történt, amikor annyi értéket zsilipeltek ki Oroszországból, hogy az felért egy háborús pusztítással. Az orosz tömegeknek a szabadság úgymond áldásaiból csak az éhezés, a munkanélküliség, az állam fizetésképtelensége, az állami intézmények működésképtelensége, az oligarchák, a bandák, a magyar ésszel felfoghatatlanul kiterjedt és szervezett tolvajvilág fegyveres összecsapásai miatt szó szerinti létbizonytalanság jutott.

No, de innen szép győznie a nyugati tőkének Oroszországban, s főleg, rövid távon, Európában. Ezért a következő napokban, vagy hetekben ne zárjuk ki azt a helyzetet sem, amiben mégis arra kényszerítik Moszkvát, hogy nyíltan beavatkozzék a Donyec-medenceiek védelmében. És akkor jöhetnek az újabb szankciók, s ami a fő, a vonakodó nyugat-európaiakat csak rákényszeríti Washington, hogy tovább növeljék katonai megrendeléseiket, továbbá az orosz helyett a drágább gázt vásárolják meg, honnan máshonnan, mint az Amerikai Egyesült Államok cégeitől. Ennek ugyebár az a feltétele, hogy elérjék: nehogy már befejeződjék az Északi-2 gázvezeték építése. Elvégre az USA gazdaságát csak fel kell lendíteni valamiből!#

Címkép: Ukrajnai szerkesztőségekbe 2021. április 5-én fényképeket küldözgettek az olvasók arról, hogy nehéz katonai technikával megrakott vasúti szerelvények haladnak a Donyec-medence irányába. A kocsikon tankok is vannak. A képen a dnyepropetrovszki pályaudvar az egyik szerelvénnyel

Zárókép: Amerikai katonai terepjárók az ukrán hadseregnek – Március 25-én, az odesszai kikötőben 350 tonnányi hadfelszerelést rakodtak ki egy amerikai hajóról. 2020-ban Ukrajna 510,5 millió dollárért vásárolt fegyvert az USA-ból