A fontoskodó politikusok nyomán ijesztő címekkel riogatnak, olcsó poénokkal mérgezik a lelkeket a médiumok.

A médiának mindig szégyenteljes szerepe volt a háborús hangulatkeltésben. A most alakulóban lévőben is. Egy magyar nyelvű szlovák portál, a Paraméter ezzel a címmel látta el a minapi tudósítását:

„Čaputová: segítsünk Ukrajnának, mert azzal magunknak segítünk, ha konfliktus lesz, azt mi is megérezzük”

Csak hogy egyértelmű legyen: Zuzana Čaputová köztársasági elnököt idézte a szlovákiai internetes újság. Megosztotta valaki a Facebookon, s ahogy nem egyszer velem is előfordul, a cím alapján meggondolatlanul kommenteltem: „Ő sem ért semmit, vagy van az a pénz!”. Aztán egy közbenső reagálásra azzal egészítettem ki:

Talán idéznem sem kell, mi zajlik a magyarországi ellenzéki, az Egyesült Államokat feltétel nélkül dicsőítő médiumokban, amelyek szerkesztői háborúért remegő-szörnyülködő, rémiszgető üzenetekkel operálnak. Bár néha ezekkel is úgy jár az ember, mint a szlovák újság tudósításával: ha végigböngészi a szöveget, akkor kiderül, hogy vannak ott enyhébb részek is. Csak hát, ki jut el odáig az interneten ömlő hírrengetegben? A szlovák államfő például azt is mondta: hogy »Oroszország követelései között is vannak olyanok, amelyek megérdemlik a figyelmet. „Ilyen például az egyes fegyverrendszerek európai telepítésének betiltására vonatkozó követelés”«

Ahogy kihallom a Kreml vezetőinek megnyilatkozásaiból: a minszki egyezmények betartásán túl valójában ez az, amit igazán követelnek. Azt, hogy ne telepítsenek atomfegyvereket országuk közelébe, s vonják hátrébb azokat a rakétákat, amelyekkel úgy érhetők el Oroszország európai nagyvárosai és ipartelepei, hogy azok indítása után már reagálni sem lehetne. Továbbá írásban garantálják az amerikai vezetők, hogy a jövőben sem helyeznek el ilyeneket egy meghatározott hatósugáron belülre.

Kétségtelen, hogy Ukrajna kérdése is fogós, mert amennyiben beléptetnék a NATO-ba, akkor a Krím miatt azonnal kitörhetne a háború az Észak-atlanti Szerződés Szervezete és Oroszország között. S ez nyomban világháború lenne. Mindenesetre a szlovák ellenzék emiatt tiltakozott Čaputovának az egyet keletre, egyet nyugatra felfogása ellen. Mert szerintük

az amerikai befolyás alatt álló államfő és a kormány az amerikai katonák szlovákiai elhelyezését támogatva utat nyithat akár az ország megszállásához.

A szlovákiai eset is példázza a háborús hisztériakeltés mechanizmusát. Azt, hogy miként jár kéz a kézben a teátrális körülmények közötti, fontoskodó politikusi megszólalás – miként az a szlovák államfő nyilatkozata előtti drámai zenére való, szinte díszletek közötti bevonulása is mutatta – és az elhangzott szöveg újságírói tömörítése a hatás fokozása érdekében. A politikus a hatalomért teszi mindezt. Ehhez képest a médiamunkás célja „csupán” az olvasottság, a hallgatottság, a nézettség növelése. No és a kattintásszám-vadászat. Végső soron pénztermelés, amiből ő részesül a legkevésbé. 

A héten külön alkalmat kínált a hírtupírozásra Orbán Viktor magyar kormányfő moszkvai tárgyalása Vlagyimir Putyin orosz államfővel. Az ennek margójára írt „Putyin bábja-e Orbán?” című cikkem elején az Euronews honlapjának főcímét idéztem. Ebben egy EU-parlamenti képviselő Orbánnal kapcsolatos megállapításával orientálta az olvasókat: „Putyin hasznos idiótája”.

Ugyebár, amikor az okostelón pörgetjük a híreket, ennyi elég is, és nem foglalkozunk a részletekkel. Az esetek többségében lapozunk tovább, s például belenézünk az ATV műsorába. Ha elmulasztottuk élőben, akkor később a YouTube-on ütközhetünk bele, ahol szembe találhatjuk magunkat a költői kérdéssel: „Árulás Orbán Viktor moszkvai útja?” De mert a kérdésben lényegében a válasz is benne van, nem töltjük a részletekkel a drága időt. S már be is égett az agyunkba az üzenet…

Ám a történetnek itt nincs vége. Számos helyen gúnyolódtak például a Putyin–Orbán tárgyalás hosszú asztalának két végén, egymástól szokatlanul távol ülő politikusokon. A 444.hu például ezt adta cikke címének: „Putyin focikapunyi asztala valahogy eltűnt, amikor nem Orbánnal találkozott". Csakhogy, ez nem igaz, mint az alábbi fotó is illusztrálja, még ha lenne is rá igénye az internet minden előítéletét igazoló mondatra ugró népének.

Ezzel párhuzamosan ugyanis beindultak a trollgyárak. Így született meg a cikkem címképe: Gulyás Balázs mémje, amit a „publicista” Facebook-oldalának borítóképévé tett. „Mit mond? Nem hallom!” – gördül elő a felirat Orbán szájából, amire Putyin azt feleli: „Mon-dom: Láb-hoz, Vik-tor!” Hú, de izgi. Javára írom, hogy a szöveg helyesírása rendben. „Mindössze” az a gond vele, hogy az orosz elnök, talkán a járványhelyzet miatt, több vendégével ennél a hosszú asztalnál tárgyalt. Január 19-én például, mint az látható, az iráni elnökkel. Nem egyedi tehát az eset, ezért tájékozatlanságra, hogy ne mondjam, butaságra vall egy magát publicistának valló tollforgatótól, hogy ilyen olcsó poénkodásba megy bele. Hagyná ezt az internet heherésző közönségére!

Ugyanilyen méltatlannak tartom egy másik viccesnek szánt ötletét. Két fényképet rakott egymás alá. Az egyiken a két vezető budapesti sajtótájékoztatója a két pulpitussal. A Putyinén az orosz, az Orbánén a magyar címerrel. A mostani moszkvai eseményen, ugyanebben a helyzetben Orbán szónoki asztaláról viszont hiányzott a magyar címer, Putyinén azonban látható volt, mint az alábbi képen.

Óh, jaj! Nagy a baj! Az első 19 órában 347-en szörnyülködtek, hahotáztak, nyilvánították tetszésüket, 126-an kommentálták és 60-an osztották meg a „magyarságon esett sérelmet”. „Ennyire sz*rba veszi Viktort és a magyarokat Putyin!” – írta valaki. Egy másik szerint: „A magyar címert Moszkvában levették, eltüntették, de még valószínűbb, fel sem tették a számukra csak egy gyarmat, tartomány, helytartóság képviselőjének szószékére.” Egy harmadik azt írta: „Nincs már köztársaság,nincs már címer,nincs már Magyarország! Orbán eladta az országot! Miért is????” És így tovább, és így tovább.

A valóság viszont az, amit bátorkodtam megjegyezni saját kommentemben: „Meg lehet nyugodni! Itt az argentin elnökkel tartott mai (január 3-ai) sajtótájékoztatón készült fotó. Előtte sincs címer. Csupán az történt, hogy anno, Budapesten túlbuzgók voltak a magyarok. Másutt is gyakran előfordul, hogy a vendég országának címere nincs a pulpituson. (Ezt én sem értem, hogy miért, de tény, nem egyszer megfigyeltem.) S mielőtt azon akadna ki valaki, hogy az argentin vezető a sajtótájékoztatón közelebb volt az orosz elnökhöz, mint Orbán, megjegyzem: Alberto Fernandez maga közölte, hogy Szputnyik vakcinával oltatta be magát kétszer is. És ez Moszkvában bizalmat kelthetett vele kapcsolatban a járványhelyzetben.”

Bizony, a valóság kevésbé színes, ha az ember kissé körültekintőbb, s nem az a célja, hogy bármi áron indulatokat, felfokozott érzelmeket váltson ki a közönségből. Az persze nagyrészt azonnal szökken, hiszen készpénznek veszi, amit egy magát hivatásosként aposztrofáló tollforgató eléje tár. Már csak azért is, mert alig várja, hogy legalább ily módon törlesszen valamit abból a sok feszültségből, sérelemből, amit azok ott fenn váltanak ki belőle a handabandázásukkal, a nagyképűségükkel, a hivalkodó életmódjukkal. 

De akkor ennek rontsunk neki, mert a mellélövésnek súlyos következménye lehet. A politikusi és az újságírói praktikák révén olyan érzelmi mocsárba juthat a tömeg, amelynek mélyén lélekrontó-hínár tenyészik. S egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy ami egy jó poénnak látszott, abból háborús hisztéria keletkezhet, s a hisztéria nyomán véres fergeteg, ami elpusztíthat bennünket. Szóval, miként egy valaha tekintélyes újságíróval vitatkozva írtam később: ne őrüljünk már meg teljesen, amikor egyetlen jelenségből messzemenő következtetéseket vonunk le, nem véve figyelembe azt, ami cáfolja a téveszménket! Ez már maga az agyhalál. Nem mondom, hogy el kellene fojtani minden gúnykacajt, de a mostani a helyzetben, azért tartsuk ezeket a lehetséges következményeket is észben!#

CÍMKÉP: A Putyin–Orbán tárgyalás egyik mémje – Hú, de izgi. Javára írom, hogy a szöveg helyesírása rendben (Forrás: Gulyás Balázs Facebook-oldala)