Összevetés hiányában hiteltelen minden adat, amivel az ukrajnai háború örvén támadnak bennünket.

Az Index felületén, július 31-én Ráti Emese jegyezte a „Csaknem tízezer hektár ukrán búza semmisült meg a háború miatt” című cikkecskét. A Zaporizzsjai terület katonai vezetőjére, Olekszandr Sztarukra hivatkozik, akinek szavait az Unian ukrán hírügynökség terjeszti:

„a második világháború idején égett hasonló mértékben a termés”.

Csakhogy, minden érintett – a magas rangú ukrán katona, a hírügynökség, a magyar másoló – figyelmen kívül hagyta, hogy 1941-1944 között a náci német csapatok és szövetségeseik gyakorlatilag elpusztították az akkori Szovjetunió teljes európai részét, városait, falvait, kolhozait. Felperzselték a mezőket, lerombolták a mezőgazdasági létesítményeket, elvitték a gépeket, elhordták Ukrajnából is gyakorlatilag a teljes állatállományt. Az értékes termőföldet, a csernozjomot szintén vagonok tízezreiben szállították Németországba, talajjavításra.

Nem lebecsülve a mostani pusztítást, a fenti összehasonlítás mellett mégsem lehet elmenni szó nélkül. Mert az nemhogy hamis, de méltatlan is. A szöveg kiötlői és terjesztői nyilván arra építenek, hogy a megvezetni kívánt közönség nagyobb része nincs tudatában annak, mi, miért és hogyan történt a Szovjetunióban, a Nagy Honvédő Háborúnak nevezett időszakban. Viszont a mostani szörnyülködés kiváltásához elég bemondani bármilyen, légből kapott adatot, amit nem tud értelmezni a megcélzott tömeg. Ez még a katonai vezető esetében csak-csak érthető, hiszen neki a félreinformálás, mondhatni, benne van a munkaköri leírásában.

De miért nem alkalmazza a régi újságírói elvárást az Index munkatársa, miszerint egy adat, nem adat?

Mindenesetre nekem van egy megbízható összehasonlítási alapom, ami gyakran segít a hasonló aránytévesztések érzékelésében. Gyerek- és kamasz koromban gyalog és biciklivel keresztül-kasul bejártam a kabai határt. Már csak azért is, mert a nagyszülők háztájijában, illetve szüleim illetményföldjén gyakran kellett segíteni kukoricakapáláskor, fiókoláskor, tengeritöréskor, cukorrépa-szedés idején. Akkoriban, a kabai megművelt terület 6400 hektár körül volt. (A település a beépített részekkel együtt 9500 hektáron, 95 négyzetkilométeren terül el.)

Így aztán nekem nem lehet beadni, hogy a körülbelül három Magyarországnyi térségben zajló ukrán–orosz katonai összecsapásokkal, a lánctalpas harcjárművekkel, a lövészárkokkal, a lövedékektől kigyulladt, vagy szándékosan felperzselt gabonatáblákkal „mindössze” a kabai határnál alig nagyobb területen okoztak kárt az elmúlt hónapokban a hadseregek.

Persze, bármennyi is a kár – a pusztítás, pusztítás. Ám az arányok szándékos összemosása minimum lehetetlenné teszi a mai helyzetben való eligazodást. Hogy a múlt értékelésével kapcsolatos következményekről ne is beszéljek. Ráadásul, ez az eset is arra hívja fel a figyelmet, hogy nagyjából ugyanilyen hiteltelen minden önmagában álló adat és légből kapott feltételezés, amivel az ukrajnai háború örvén támadják agyunkat és érzelmeinket a propagandisták, akiknek szolgálatára oly készségesen áll a nyugati (benne a magyar) sajtó döntő hányada. S mielőtt még félremagyarázná valaki, a mondataimnak semmi köze ahhoz, hogy kinek van igaza ebben a háborúban. Viszont a saját igazságát is besározza, aki hazug állításokkal operál.#

CÍMKÉP: Égő gabonamező Délkelet-Ukrajnában – Az arányok szándékos összemosása minimum lehetetlenné teszi a mai helyzetben való eligazodást