Mint kiderült, Facebook-követőim egy része nem érzékelte az egyik szösszenetem üzenetét. Esetleg, érzékelte, de ennek félreérthetően adott hangot azzal kapcsolatban, hogy október 30-án közzétettem az Index egyik írásának címét:

„Bevetették Ukrajnában az észak-koreai katonákat”. Ám, amikor rákattintottam, ez állt az írásban: „Az észak-koreai katonák már a határ mellett állomásozhatnak”.

Tehát, nem tudni, hogy a határ melyik oldalán, de mindenképpen feltételes módban. Aztán a folytatásban pontosítottak – jóllehet ott és akkor ki tudta eldönteni, hogy az egymás után sorjázó, egymásnak ellentmondó állítások közül, melyik a hiteles: „Az észak-koreai katonák már az oroszországi Kurszki területen állomásoznak”. Vagyis a cím állításával ellentétben nem Ukrajnában vannak az idegen katonák. Ezt azzal is megerősítette a tudósítás szerzője, hogy „Mintegy 3000 észak-koreai katona állomásozik az ukrán határtól 50 kilométerre, a Kurszki területen lévő laktanyákban”.

Hogy honnan szedik az adatot, rejtély. (Egy katonai szakértő a Klubrádióban, október 31-én, reggel legfeljebb 10 ezer észak-koreai katonáról beszélt, mint a műveletek szempontjából olyan jelentéktelen tételről, amit néhány nap alatt őröl fel a háború.) De még ha valamely nyugati titkosszolgálat vagy katonai szervezet lenne a forrás, az elmúlt két és fél évnek már elég kellett volna lennie ahhoz, hogy a szerkesztőségek rádöbbenjenek: ezek a szervek leginkább dezinformálnak az ukrajnai helyettesítővel vívott háborújukban. Állításaik nagy részéről viszonylag rövid időn belül kiderül, hogy enyhén szólva, nem voltak megalapozottak.

Más kérdés, hogy a címszerkesztők gyakran úgy kreálnak hangzatos kiemeléseket, hogy nem törődnek azzal, mit is tartalmaz pontosan a cikk törzsszövege. Ez azonban a

konkrét esetben sem csökkenti a szerkesztőség felelősségét abban, hogy amikor én vettem észre a hamis közlést, az akkor már tíz órája a Legnépszerűbb rovatban volt olvasható.  Bizonyára több tízezren pillantottak rá, amikor okostelefonjukon pörgették a címeket, s a kattintás-számot generáló felzettel való félrevezető közlés rakódott le a tudatukban.

Ez a gyakorlat meglehetősen általánossá vált a médiumainkban. Az azonban még engem is meglepett, hogy a Facebook számomra átláthatatlan terelgetése következtében kényszerűen három oldalamon a viszonylag edzett követőim között is többen akadtak, akik nem érzékelték az eredetileg néhány soros összefoglalóm üzenetét: a félrevezetés mindennapossá, sőt mindenórássá vált, ami a háborúk megítélésekor – és minden más ügyben is! – kiszolgáltatottá tesz bennünket!

A végén magamnak kezdtem szemrehányást tenni, mert ezek szerint én sem fogalmaztam eléggé egyértelműen. Aztán szinte törvényszerűen, ahogy más Facebook posztok után is tapasztaljuk, a téma önálló életet kezdett élni. Néhányan átsiklottak az internetes újság cikkének ordító ellentmondásai felett, és más vágányra terelve a gondolkodást, különféle találgatásokba kezdtek. Nekik idéztem fel például Putyinnak a kazanyi BRICS-csúcson tett megjegyzését:

„Bizonyos, műholdvezérléses támadásokat csak a NATO katonái képesek indítani Oroszország ellen, azaz a Nyugat közvetlenül is részese a katonai műveleteknek. Ehhez képest, kinek mi köze hozzá, hogy Oroszország területén milyen nemzetiségű katonák vannak.”

De ismét mondom – Mea culpa! –, eredetileg nem erre, hanem a médiumok csúsztatásaira szerettem volna irányítani a figyelmet, amelyekkel átverik a közönséget, tehát az ország lakosságát, úgyis mint választópolgárokat, s ezzel megfosztják a mérlegelés lehetőségétől. Csak az Ukrajna területén folyó háborúval kapcsolatban fussuk át, mi az, amiről nem, vagy erősen torzítva, hiányosan kapott tájékoztatást az elmúlt évtizedben a nyugati, közte a magyar médiafogyasztó!

    ♦ A 2014. febriári, kijevi hatalomátvétel államcsíny volta,
    ♦ az így létrejött bábállam Washington általi meghatározottsága, az amerikai csúcsvezetőknek, az ukrán állam viszonyaiba akár saját családjuk haszonszerzése érdekében történő beavatkozása, a zsarolást is beleértve,
    ♦ az Egyesült Államokhoz kapcsolódó tőkés köröket képviselő kormányok Oroszország erőforrásainak megszerzésével kapcsolatos évszázados, újból és újból felújított doktrínái, egyáltalán a háború imperialista jellege,
    ♦ a geopolitikai összefüggések megvilágítása helyett a politikát alakító személyek szerepének újságírói szimpátiák, ideológiai-kulturális elköteleződések alapján való túlértékelése, gyakran szinte kizárólagos volta, nem egyszer uszító, kulturális rasszista hangvétellel,   
    ♦ Ukrajna gazdasági erőforrásainak a nyugati, főleg amerikai tőkés érdekeltségeknek átjátszása, átjátszási kísérlete,
    ♦ az eleve oligarchikus ukrajnai maffiauralmi rendszer fasisztoid jellegűvé alakulása: a banderista-fasiszta ideológia egyes elemeire alapozás, a kisebbségek erőszakos ukranizációja, az ellenük folyó uszítás egészen penetráns volta, ebben egyes nyugati szervezetek szerepe, a sajtószabadság vad korlátozása, a parlamenti ellenzék kiszorítása a közéletből, a saját polgárok ellen indított, pusztító katonai műveletek, vallásháború szítása, a vallásgyakorlás erőszakos korlátozása,
    ♦ a posztszovjet térségben az államhatárok nemzetközi jogi rendezetlensége, a Krím, illetve Szevasztopol státuszának semmibe vétele, autonómiájuk önkényes korlátozása, lényegében felszámolása,
    ♦ a helyzet rendezését szolgáló nemzetközi szerződések Nyugat általi semmibe vétele,
    ♦ a NATO-nak Ukrajna területén az Oroszország elleni hibrid és proxy háborúra való felkészülése, az Oroszország biztonsági érdekeinek kettős mérce alapján való negligálása,
    ♦ a Moszkva által, 2022. február 24-én Ukrajna ellen indított támadás előtti döntéshozatali mechanizmus bemutatása, a körülmények orosz szemszögből való megvilágítása,
    ♦ Oroszország tényleges gazdasági és katonai állapotának bemutatása, az ebből eredő mozgásterének hamis színben való feltüntetése – a nyugati politikai szándékoktól függően hol eltúlzása, hol alulértékelése,
    ♦ Moszkva valóságos nemzetközi törekvéseinek, a globális Kelet és Dél felé fordulás következményeinek az orosz, illetve a nyugat-európai viszonyokra való hatása, különös tekintettel az EU gazdaságának meggyengítésére irányuló, washingtoni törekvésekre,
    ♦ a nyugati fősodrú sajtónak a nyugati szankcióknak az orosz gazdaságra való hatásával kapcsolatos hamis közlésekkel való elárasztása, ezek helyesbítés nélkül hagyása,
    ♦ az Európát olcsó gázzal ellátó német-orosz gázvezeték egyik ágának, az állami terrorizmust kimerítő módon való felrobbantásának szőnyeg alá söprése,
    ♦ Putyin egészségi állapotának, az oroszországi hatalmi elit belső harcainak leegyszerűsítő, prekoncepciók alapján való taglalása,
    ♦ a front méreteinek, az ott kialakult helyzetnek, a pusztítás egyoldalú bemutatása, az orosz és az ukrajnai (nem csupán az ukrán) lakosság egésze hangulatának légből kapott hírekkel történő, a valóságtól elrugaszkodó tálalása, a kijevi kormánynak alárendelt, az ukrán hadseregnek kiszolgáltatott tudósítók rendszeres foglalkoztatása, s pártatlan hírforrásként kezelése stb.

Ez viszont korántsem vicces – miként valaki fogalmazott –, hanem, szerintem, rettenetes. A tőke által a világ különböző részein mozgatott, egyelőre regionális, hibrid, forró, proxy, tehát helyettesítőkkel zajló háborúk korát éljük, ami bármikor világháborússá fajulhat. Ezek kísérői a már-már polgárháborúvá fajuló, vagy annak mezsgyéjén ingadozó belső politikai küzdelmek az Európai Unió több országában, köztük Magyarországon ugyanúgy, mint a Közel-Keleten, sőt az Egyesült Államokban. Márpedig, ha ez így van, s ha végig visszük ezt a gondolatot, akkor oda lyukadunk ki, hogy a nyilvánvalóan ellenőrizetlen, egyoldalú, kettős mércét követő, szándékosan megtévesztő információkat tömegesen terjesztő médiumokkal – félve írom le –, újságírókkal kapcsolatban idővel nem fog-e felvetődni a háborús bűntettekben való részesség kérdése?#

Kabai Domokos Lajos

ZÁRÓKÉP: Amikor én vettem észre a hamis közlést, az akkor már tíz órája a Legnépszerűbb rovatban volt olvasható...