Mint kiderült, Facebook-követőim egy része nem érzékelte az egyik szösszenetem üzenetét. Esetleg, érzékelte, de ennek félreérthetően adott hangot azzal kapcsolatban, hogy október 30-án közzétettem az Index egyik írásának címét:

„Bevetették Ukrajnában az észak-koreai katonákat”. Ám, amikor rákattintottam, ez állt az írásban: „Az észak-koreai katonák már a határ mellett állomásozhatnak”.

Tehát, nem tudni, hogy a határ melyik oldalán, de mindenképpen feltételes módban. Aztán a folytatásban pontosítottak – jóllehet ott és akkor ki tudta eldönteni, hogy az egymás után sorjázó, egymásnak ellentmondó állítások közül, melyik a hiteles: „Az észak-koreai katonák már az oroszországi Kurszki területen állomásoznak”. Vagyis a cím állításával ellentétben nem Ukrajnában vannak az idegen katonák. Ezt azzal is megerősítette a tudósítás szerzője, hogy „Mintegy 3000 észak-koreai katona állomásozik az ukrán határtól 50 kilométerre, a Kurszki területen lévő laktanyákban”.

Hogy honnan szedik az adatot, rejtély. (Egy katonai szakértő a Klubrádióban, október 31-én, reggel legfeljebb 10 ezer észak-koreai katonáról beszélt, mint a műveletek szempontjából olyan jelentéktelen tételről, amit néhány nap alatt őröl fel a háború.) De még ha valamely nyugati titkosszolgálat vagy katonai szervezet lenne a forrás, az elmúlt két és fél évnek már elég kellett volna lennie ahhoz, hogy a szerkesztőségek rádöbbenjenek: ezek a szervek leginkább dezinformálnak az ukrajnai helyettesítővel vívott háborújukban. Állításaik nagy részéről viszonylag rövid időn belül kiderül, hogy enyhén szólva, nem voltak megalapozottak.

Más kérdés, hogy a címszerkesztők gyakran úgy kreálnak hangzatos kiemeléseket, hogy nem törődnek azzal, mit is tartalmaz pontosan a cikk törzsszövege. Ez azonban az újság belügye, és a

konkrét esetben sem csökkenti a szerkesztőség felelősségét abban, hogy amikor én vettem észre a hamis közlést, az akkor már tíz órája a Legnépszerűbb rovatban volt olvasható.  Bizonyára több tízezren pillantottak rá, amikor okostelefonjukon pörgették a címeket, s a kattintás-számot generáló felzettel való félrevezető közlés rakódott le a tudatukban.

Ez a gyakorlat meglehetősen általánossá vált a médiumainkban. Az azonban még engem is meglepett, hogy a Facebook számomra átláthatatlan terelgetése következtében kényszerűen három oldalamon a viszonylag edzett követőim között is többen akadtak, akik nem érzékelték az eredetileg néhány soros összefoglalóm üzenetét: a félrevezetés mindennapossá, sőt mindenórássá vált, ami a háborúk megítélésekor – és minden más ügyben is! – kiszolgáltatottá tesz bennünket!

A végén magamnak kezdtem szemrehányást tenni, mert ezek szerint én sem fogalmaztam eléggé egyértelműen. Aztán szinte törvényszerűen, ahogy más Facebook posztok után is tapasztaljuk, a téma önálló életet kezdett élni. Néhányan átsiklottak az internetes újság cikkének ordító ellentmondásai felett, és más vágányra terelve a gondolkodást, különféle találgatásokba kezdtek. Nekik idéztem fel például Putyinnak a kazanyi BRICS-csúcson tett megjegyzését:

„Bizonyos, műholdvezérléses támadásokat csak a NATO katonái képesek indítani Oroszország ellen, azaz a Nyugat közvetlenül is részese a katonai műveleteknek. Ehhez képest, kinek mi köze hozzá, hogy Oroszország területén milyen nemzetiségű katonák vannak.”

De ismét mondom – Mea culpa! –, eredetileg nem erre, hanem a médiumok csúsztatásaira szerettem volna irányítani a figyelmet, amelyekkel átverik a közönséget, tehát az ország lakosságát, úgyis mint választópolgárokat, s ezzel megfosztják a mérlegelés lehetőségétől. Ez viszont korántsem vicces – miként valaki fogalmazott –, hanem, szerintem, rettenetes. A tőke által a világ különböző részein mozgatott hibrid forró háborúknak, a szinte polgárháborúvá fajuló belső politikai küzdelmeknek lett a része nálunk ugyanúgy mint az Egyesült Államokban. Márpedig, ha ez így van, s ha végig visszük ezt a gondolatot, akkor oda lyukadunk ki, hogy a nyilvánvalóan ellenőrizetlen, egyoldalú, kettős mércét követő, szándékosan megtévesztő háborús információkat tömegesen terjesztő médiumokkal – félve írom le –, újságírókkal kapcsolatban idővel nem fog-e felvetődni a háborús bűntettekben való részesség kérdése?#

Kabai Domokos Lajos

ZÁRÓKÉP: Amikor én vettem észre a hamis közlést, az akkor már tíz órája a Legnépszerűbb rovatban volt olvasható...