A brazil tükörben talán jobban látható, milyen felfogást képviselnek a magyar vezetők.

Orbán Viktor és Jair Bolsonaro brazil államfő között különleges kapcsolat van. Legalábbis úgy tesznek, mintha az lenne. Mindenesetre a magyar miniszterelnök még São Pauloba is elküldte Novák Katalint, hogy támogassa a brazil vezetőt a választási kampányban. Orbán pedig október 1-jén videó-üzenetben biztosította politikustársát támogatásáról. Az ugyan nem ment vele túl sokra, mert

a voksolás október 2-án tartott első fordulójában nem dőlt el, ki kerül az államfői posztra, ezért kell újból megmérkőznie a tizenegy induló közül állva maradt két jelöltnek.

A leköszönő Bolsonaro elnök ellenfele a baloldalinak tekintett Luiz Inácio da Silva – egyszerűen csak Lula – a szavazatok 48 százalékát kapta. A jobboldali Bolsonaro valamivel több mint 43 százalékot. Ahhoz, hogy egyiket vagy másikat győztesnek hirdessék ki, 50 százalék plusz egy szavazattal kellett volna nyernie valamelyiküknek.

Bolsonaro most abban bízik, hogy a kilenc kiesett induló támogatóit egyesítve esetleg újrázhat az államfői poszton, s akkor magyar elvtársainak fáradozása sem vész kárba. Erről majd október 30-a után mondhatunk többet. Számunkra itt és most nem az az igazán érdekes, miként dől el Brazíliában az úgynevezett bal- és a jobboldal közötti verseny, hanem az, hogy

mi köti össze a 217 milliós dél-amerikai ország eddigi, s esetleg jövőbeni vezetőjét és a tízmilliós közép-európai Magyarország kormányfőjét?

Előzetesen csak annyit: szerintem nagy lelkesedésre nincs okunk. A többit döntse el az olvasó annak alapján, amit Ricardo Antunes: ,,A pandémia kapitalizmusa: és most merre?” című cikkéből megtudtam róla. (Eszmélet, 2022 nyár, 134. szám, 30. oldal.) A pandémia, vagyis a Covid-járvány egyébként úgy jön ide, hogy az úgynevezett globális Dél országaiban, Indiában, Mexikóban, Brazíliában és a Dél-afrikai Köztársaságban, általában Afrikában, nemkülönben az Amerikai Egyesült Államok (!) legszegényebb rétegeiben pusztított elsősorban a vírus.

A hajléktalan munkások tömegeiben, a nyomorban élő népességben, a szegény fekete nők, az őslakos közösségek és a bevándorlók körében aratott elsősorban a halál, minthogy töredékük jutott védőoltáshoz, s persze a nyomor is kedvezett a betegség terjedésének. Ahogy a braziliai szociológus és filozófus írja:

„A Covid-19 csak annyit tett, hogy feltárta: milyen rettenetes viszonyok között éltünk korábban is, és felfokozta, a végsőkig súlyosbította a problémákat.”

A problémák: a munkanélküliség, a fekete és a szürke gazdaság térhódítása, a munkaerő-kihelyezés gyakorlatának terjedésével együtt járó jogfosztottság, a járvány alatt is növekvő, horrorisztikus vagyoni egyenlőtlenségek, a természet rombolása, a szélsőjobboldal, az újfasizmus, a neonácizmus, a xenofóbia, a homofóbia, a rasszizmus, a szexizmus. Miként Ricardo Antunes fogalmaz:

És mindez jelen van a mai Brazíliában is. Hozzá nem akárhogyan. A most vesztésre álló elnök kormányzásának kísérői: a szegények tömegeinek éhínséggel súlyosbított létbizonytalansága, az élővilág létének egyik feltételét jelentő esőerdők nagy ütemben történő pusztítása, az illegális fakitermelés és fémbányászat tűrése a ragadozó burzsoázia érdekében. Ami mindezt betetőzte: a járvány következtében 2021 végére elhunyt 600 ezer ember. Az óriási szám mögött a nyomortelepeken élő milliók körülményei mellett az áll, hogy a pandémiát tagadó Bolsonaro-kormány egy éven keresztül bojkottálta azt oltást, hogy ne kelljen szüneteltetni a termelést, vagyis a tőkés profittermelés ne álljon le.

Maga Jair Bolsonaro korábban a hadsereg századosa volt, akit fegyelmezetlensége miatt távolítottak el a fegyveres erőktől. A São Paulo-i Campinas Állami Egyetem professzora szerint „egyfajta neofasiszta, egyértelmű bonapartista jegyekkel. (…) Újfasiszta jegyeit jól mutatja szüntelen törekvése arra, hogy hatalmon maradjon, és ahogy puccsokkal és diktatúrával fenyegetőzik. Kormányzata ezért erősen militarizált, autokratikus kormányzat – több mint 6000 katona áll polgári állami posztokon a szövetségi bürokráciában”. A burzsoázia egyetlen feltételt szabott a támogatásért cserébe:

„kötelezze el magát egy ultraliberális, a tőke érdekeit kíméletlenül érvényesítő, regresszív gazdaságpolitika mellett”.

Hozzá képest ellenfele, az említett Lula, Brazília legnépszerűbb baloldali pártja a Partido dos Trabalhadores jelöltje. 2003 és 2010 között két hivatali periódust töltött ki. Széles körű „népfrontra” támaszkodott, amit az is jelzett, hogy alelnökének a brazil nagyburzsoázia egyik képviselőjét választotta. A keynesiánus állami beavatkozást a neoliberális gazdaságpolitika alapelemeivel kombinálva, a gazdasági növekedés lehetőségeivel élve, a népesség széles rétegeinek is kínált szociális előnyöket. De elnöksége alatt nem ment végbe radiális föld-, pénzügyi és városi reform.

Nem latolgatom, hogy esetleges megválasztása után, miként változik a társadalmi-gazdasági feszültségekkel terhes Brazília helyzete. Ennek a cikknek ugyanis nem az a célja, hogy azt boncolgassa, van-e esély, s mekkora a társadalmilag hasznos javak termelésének megerősítésére azzal szemben, hogy a munka még több vagyont hozzon létre a tőke számára. Merthogy csak egy ilyen radikális változással lehetne felvenni a harcot (ott is) „a tőke antiszociális anyagcsere-rendszerének reménytelenül és irányíthatatlanul romboló természetével”. Mindenesetre van esély arra, hogy

ha Lula megnyerné a küzdelmet, s elnöksége alatt csak egy kicsit is korlátoznák a tőke mozgásterét a nyomorgó néptömegek és a természeti környezet védelmében, ismét aktivizálnák Bolsonarot.

Ő aligha habozna a brazíliai hagyományokba illeszkedő katonai, vagy ahogy egyre gyakoribb, a parlamenti akciózással megvalósuló államcsíny élére állni. Ezek után döntse el az olvasó maga, lelkesedik-e azért, hogy a két magyar közjogi méltóság kit támogat a brazíliai hatalmi harcban. Ott ugyan aligha oszt vagy szoroz a kiállásuk, de a brazil tükörben sokak számára talán jobban látható, milyen felfogást képviselnek valójában a magyar társadalom főhatalmi pozícióit betöltők, akiknek itthoni megszólásaiból nem könnyű kihámozni értékrendjük meghatározó elemeit. De ha igaz a mondás, hogy madarat tolláról, embert elvtársáról, akkor a Bolsonaronak felkínált gesztusuk sok mindent tisztázhat velük kapcsolatban.#

CÍMKÉP: Bolsonaro brazil elnök 2022. január 17-én találkozott Budapesten Orbán Viktor kormányfővel – Kormányzásának kísérői: a szegények tömegeinek éhínséggel súlyosbított létbizonytalansága, a bolygónk élővilága létének egyik feltételét jelentő esőerdők nagy ütemben történő pusztítása, a ragadozó burzsoázia érdekében az illegális fakitermelés és fémbányászat eltűrése, a járvány következtében 2021 végére elhunyt 600 ezer ember.

ZÁRÓKÉP: Novák Katalin államfő 2022. július 11-én São Pauloban találkozott a brazil államfővel – Aligha habozna a brazíliai hagyományokba illeszkedő katonai, vagy parlamenti akciózással megvalósuló államcsíny élére állni (Fotók forrása: MTI)