A Krím előtti állapotok helyreállítása nélküli békében gondolkoznak egyes amerikai ellenzékiek.

Volodimir Zelenszkij ukrajnai elnök washingtoni Canossa-járása után nem biztos, hogy lesz még értelme annak, amit az előző cikkemben beharangoztam: az Ukrajna területén folyó háború USA által történt, tíz esztendeje intenzíven megkezdett előkészítése kapcsán, illetve az ennek részeként 2014 februárjában, Kijevben megszervezett véres államcsíny évfordulójához közeledve időről-időre előveszek egy-egy korabeli Bekiáltás-szöveget a már akkor tragikus eseményekről. Ezekről akkoriban gyakorlatilag nem vettek tudomást sem a politikusaink, sem a nyilvánosságban megszólalt szakértőink, sem a médiumaink, ezért

nem érti az azóta zajló szennyes események indítékait, geopolitikai összefüggéseit a közönség, illetve nem akarja érteni a politikusok, a hírmagyarázók többsége.

Mindez azonban lehet, hogy okafogyottá vált, mert az Ukrajna területén folyó, a NATO szemszögéből proxy-háborút takaréklángra veszik, ezért (ismét) kikerülnek a közérdeklődés homlokteréből az ottani események. Ha csak a kormányzó demokratákhoz közelebb álló New York Times december 13-ai, reggeli kiemeléseit tekintem, az első helyen az izraeli–palesztin háború állt (Biden figyelmezteti Izraelt, hogy „elveszíti támogatását”).

A másodikon a Nagy-Britanniát nyomasztó migráció ügye szerepelt, aminek megoldását most abban látná a londoni kormány, hogy Ruandába toloncolnák ki a menedékkérőket (Folytatódik a csata Sunak ruandai terve körül). Kiegészítésként a Hogyan változik Franciaország témakör szerepelt az ajánlatban, s csak ezt követően következett az amerikai és az ukrán elnök washingtoni találkozójával kapcsolatos közlés, hogy A republikánusok félreállítják Zelenszkijt.

A miért?-re az a New York-i újság válasza, hogy az ellenzéki republikánusok ragaszkodnak a Mexikó felől érkező migránsok erőteljesebb visszaszorításához. Azért sorolják hátrább a Volodimir Zelenszkij ukrán elnök  eredetileg 200 milliárd dolláros kérését, mert szerintük a forrásokat úgymond az amerikaiakat inkább foglalkoztató feszültséget enyhítésére kell átcsoportosítani. De nemhogy erre az összegre nem számíthat Kijev,

nagy valószínűséggel azt a 61 milliárd dollárt sem szavazzák meg a honatyák karácsonyig, amit Joe Biden elnök helyezett kilátásba, miután kénytelen volt lemondani a saját, eredetileg 110 milliárd dolláros, Ukrajnát érintő tervéről.

Ráadásul, miután tucatnyi híradást átnéztem, nem biztos, hogy egyértelműen sikerült tisztáznom, hogyan osztoznának a milliárdokon például Tajvan, Izrael és Ukrajna. Végül az Interfax orosz hírügynökség oldaláról jutottam el az amerikai Bloomberghez, ahol egy október 20-ai híradásban ezek a számok szerepeltek: Ukrajna – 61.4, Izrael – 14.3, a palesztin lakosság – 10, az USA határvédelme – 13.6, Mexikó – 7.4 milliárd dollár, azaz összesen 106.7 milliárd dollár. A felsorolásban nincs benne Tajvan, hozzá ezek az összegek is, egyelőre, az ablakban. S bár december 13-án Blinken külügyminiszter bejelentette, hogy Biden elnök saját hatáskörében jóváhagyott egy 200 millió dolláros fegyverzetszállítást, a szükségesnek ítélt milliárdokhoz képest ez ugyanolyan fügefalevél Ukrajna számára, mint az IMF 900 millió dolláros gyorshitele, amit lelkendezve adtak hírül a héten. Azt meg egyébként is sokan tudják Kelet-Európában micsoda kiszolgáltatottságot jelent egy világbanki kölcsön...  

Mindenesetre, Biden arra figyelmeztetett a találkozó utáni sajtótájékoztatón, hogy Oroszország ünnepli az amerikai megosztottságot, s ez szerinte karácsonyi ajándék Vlagyimir Putyin orosz vezetőnek. „Putyin arra számít, hogy az Egyesült Államok nem teljesíti (vállalásait) Ukrajna felé. Be kell bizonyítanunk, muszáj, muszáj, muszáj bebizonyítanunk, hogy téved”– mondta az amerikai elnök, aki szerint kiegészítő finanszírozás nélkül hamarosan nem lesznek képesek segíteni Ukrajnának, nem tudnak megfelelni a sürgős operatív igényeknek. Márpedig Mitch McConnell, a felsőház, a szenátus ellenzéki kisebbségi csoportját irányító vezető szerint: „gyakorlatilag lehetetlen, hogy a hétvégétől karácsonyi szünetet tartó kongresszus új jogszabályt fogadjon el idén”.

Mondanom sem kell, hogy a nemzetközi kérdésekkel foglalkozó orosz híradásokban az ukrajnai témakört övezte a nagyobb figyelem. Zelenszkij amerikai látogatásával kapcsolatban több kommentárt is hallottam. Ha nem is ünnepelték a washingtoni huzavonát, hangsúlyozták: előre megjósolták, hogy ez lesz a vége. Az alaphangot ehhez az orosz elnöki szóvivő, Dmitrij Peszkov adta meg: »Fontos megérteni, hogy az Ukrajnába pumpált több tízmilliárd dollár eddig sem vezetett harctéri sikerekhez. A további tízmilliárdok ugyanolyan fiaskóra lesznek ítélve. Biden és Zelenszkij találkozója nem változtat a „különleges hadművelet” menetén.«

Az Ingerfax orosz hírügynökség többek között az amerikai kormányzókhoz közelebb álló CNN tévécsatornának a szóhasználat változásával kapcsolatos észrevételét emelte ki. Eddig Biden elnök az „ameddig szükséges” formulát használta az Ukrajnának szállítandó katonai eszközökkel kapcsolatban. Ehhez képest a Zelenszkijjel együtt tartott sajtótájékoztatón az „ameddig csak lehet” kifejezés hangzott el. Azt mondta, hogy az Egyesült Államok

„továbbra is ellátja Ukrajnát kritikus fegyverekkel és felszerelésekkel, ameddig csak lehet. Tárgyalunk, hogy megszerezzük a szükséges finanszírozást. Nem ígérem, de remélem, hogy meg tudjuk valósítani, s azt hiszem, sikerül.”

Viszont Mike Johnson, az alsóházban, tehát a képviselőházban a többséget adó republikánusok elnöke kijelentette: támogatja az ukrajnai segélyek folytatását, de megismételte, hogy a kormányzó demokratáknak komoly engedményeket kell tenniük az USA déli határánál jelentkező migránsáradat kezelése, a bevándorlási törvény szigorítása érdekében. Azt is nagyon világossá tettem az első naptól, hogy minden további nemzetbiztonsági kiadási csomag első helyén a saját nemzetbiztonságunknak kell állnia.

Az Euronews egyik híradása szerint a kormányzó demokraták szenátusi, azaz felsőházi többségét vezető Chuck Schumer úgy látja: „Zelenszkij világossá tette, hogy segítségre van szüksége. Azt mondta, ha megkapja a segítséget, Ukrajna megnyerheti az Oroszország elleni háborút” – idézte az Euronews. Ám ehhez képest több ellenzéki republikánus képviselő inkább szkeptikus. Roger Marshall szenátor azt nyilatkozta: „az Egyesült Államoknak inkább a béke-megállapodásra kell összpontosítania, hogy véget vessen az orosz-ukrán konfliktusnak. Együtt érzek Ukrajnával, de az az elképzelés, hogy Ukrajna visszatér a Krím előtti állapotba, egyszerűen irreális”.

A New York Times azonban még a régi vasat üti. A cikk elején említett összefoglaló készítője fontosnak tartotta megjegyezni, hogy „az amerikai hírszerzésnek a titkosítás alól újabban feloldott adatai szerint Oroszország elképesztően nagy veszteségeket szenvedett Ukrajnában. A háború kezdetén az orosz hadsereg 360 ezer katonát számlált, amelyből 315 ezer elveszett”. Mondanom sem kell, a 360 ezres szám az 1200–2000 kilométeres frontvonalra két év alatt vezényelt, s részben rotált, időközönként lecserélt katonák összességére vonatkozhat, hiszen egyrészt a nem annyira a támadásra, mint az lassan megszerzett állások megtartására összpontosító orosz erőknek a támadást erőltető ukránéhoz képest a helyzetből adódóan kevesebb a vesztesége. Másrészt 

moszkvai hivatalos közlés szerint, az orosz fegyveres erő nagysága lassan eléri az 1,4 millió főt, s ehhez jön még a nem harcolók, a kiegészítő egységekben szolgálók csaknem egymilliós tábora.

Ami a halottak és sebesültek 315 ezres adatát illeti, néhány hete, az egyik francia televízióban, egy nyugalmazott francia tábornok – az ukrajnai háború veszteségeit a francia vezérkar megbízásából, a temetőkről készült műholdképek, s más források segítségével naponta felmérő, az adatokat időről-időre nyilvánosságra hozó értékelő-csoportjának közléseire hivatkozva – ennél nagyobb ukrajnai veszteségről számolt be. Hozzátette: hogy az ukrán–orosz veszteségarány több mint tíz az egyhez, vagyis az orosz haderő vesztesége kevesebb, mint egytizede az ukránénak, azaz nem éri el a 40 ezret.

Ez közel áll ahhoz, amit nagy ritkán Putyin szokott említeni. Mindenesetre, az ilyen ellentmondások miatt nem foglalkozom a Bekiáltásban a fronthelyzettel, a veszteségadatokkal, noha naponta figyelemmel kísérem a felek ezzel kapcsolatos, ellentmondásos megnyilatkozásait. Most csupán azért tettem kivételt, mert egyrészt nem akartam megcsonkítani New York Times közlését másrészt azt szerettem volna jelezni, hogy bár minden jel szerint a fegyveres harchoz szükséges eszközök eddigiekhez képest is szűkebb adagolására kényszerül az amerikai kormány, az Ukrajna felhasználásával tíz éve zajló proxy háború hibrid jellegét – beleértve a médiumokon keresztül folytatott propagandaműveleteket – továbbra is fenntartják.#

CÍMKÉP: Az ukrán elnök Volodimir Zelenszkij az Egyesült Államok Capitoliumában a felsőház, a szenátus ellenzéki kisebbségi csoportját irányító Mitch McConell-lel (balról) és a felsőház többségét adó demokraták vezetőjével Chuck Schumerrel – Fegyverre egyre kevesebb pénz jut, de a propagandaháború egyelőre nem szünetel (Fotó: Kent Nishimura)