1267. BEKIÁLTÁS: Töprengés pária mivoltunkról
CÍMKÉP: Biheguan Zhuren: Új korszak, A világ, amit Kína diktál, eredetileg 1908-ban megjelent, 1999-ben játszódó, Tokaji Zsolt sinológus által magyarra fordított, a Multiverzum idei kiadásában napvilágot látott tudományos-fantasztikus regényének címlaprészlete. A mű témája: miért közösítik ki Magyarországot a „fehér hatalmak” annak ellenére, hogy a magyarok elveszítették – az akkori kínai felfogás szerinti – hun sajátosságaikat az európai bevándorlók hatására. A XX. század elején keletkezett mű egyik állítása: az ezredfordulóra nagyhatalommá váló „Kínának jogában áll Magyarországot egyedül is megvédenie”.
Nem ítélkezni, megérteni próbálni! Saját érdekünkben...
Újból és újból meghökkent, hogy magukat értelmiséginek tekintők egy adott kérdésben az átlagosnál lényegesen nagyobb tájékozottságot, s az ennek alapján történő elemzést rajongásként minősítenek. Nem először, s nyilván nem utoljára kaptam meg a ítéletet:
kritikátlan putyinista vagyok – anélkül persze, hogy az illető tisztázta volna, mit ért putyinizmus alatt.
De mit beszélek? Az internetes csetelésben nem követelmény a fogalmak értelmezése. Mindenki azt dobja a másikra, ami éppen hozzáragadt valahol, anélkül, hogy elgondolkodott volna egy-egy kifejezés értelmén. A konkrét esetben azt gyanítom, hogy némi távolságtartással számára is kiderülne, hogy a rá zuhogó ruszofób propaganda hatására kialakult kulturális rasszizmus határozza meg gondolkodásmódját, amit csak erősít egy nyugati céghez kötődött vezető beosztásából is eredő középosztályi mentalitás.
E hatások nélkül talán óvatosabban minősítgetne ez az illető is. Merthogy a helyzet korántsem egyedi, ami önmagában is riasztó. Ennél azonban nagyobb a baj. A hozzá hasonló véleményformálókkal együtt nem érti, hogy
a minden irányban alapos tájékozottság nélkül nincs értés. Értés nélkül nincs empátia. Empátia nélkül nem képviselhető okosan a saját érdek.
Megjegyzem: az interneten immár szinte mindenki önelégült véleményformálóként lép fel anélkül, hogy a legtöbb tárgyban mélyebb ismeretei lennének. Az erre való szolid figyelmeztetésként írom számos cikkem elé mottóként: „Nem ítélkezi, megérteni próbálni! Saját érdekünkben…” Ugyanis a nagyrészt befelé nézés miatt voltunk, s maradtunk Európa páriái.
Egy kínai szerző is észrevette ezt, s rögzítette 1908-ban megjelent regényében. Biheguan Zhuren az akkori Kína művelt köreinek a hun–magyar–kínai rokonságra visszavezetett nézete jegyében magyarázta, hogy európai környezetünk miért idegenkedik tőlünk. Én azonban a történelmünk szerencsétlen fordulatai miatt kialakult, utóbb gyakran erényként feltüntetett, befelé forduló magatartásban és gondolkodásban látom a fő okot. Tetszik, nem tetszik, ez Orbán előtt ugyanúgy sajátunk volt, mint amiként Orbán után is lesz, ha nem a külvilág tényleges folyamatainak elemzése alapján végre valóságos helyzetünkből, képességeinkből, lehetőségeinkből indulunk ki.#
Kabai Domokos Lajos
Bővebben ugyanerről Böröcz József ír Így nehéz lesz című posztjában, amiben utal Az EU és a világ című, kötetére. Utóbbiról a Bekiáltásban az Európáról illúziók nélkül című cikkemben olvashat az érdeklődő.
