Borítékolható, hogy itthon is elszabadulnak az indulatok. Ugyanis augusztus 3-án, szombaton, a párizsi olimpián, a női ökölvívás 66 kilogrammos negyeddöntőjében a magyar Hámori Luca az algériai Iman Heliffel lép a ringbe. Utóbbit a tavalyi világbajnokság előtt a Nemzetközi Bokszszövetség (IBA) kizárta, mert

a vizsgálatok szerint a tesztoszteron szintje túl magas, vagyis – legalábbis ezt olvasom róla –biológiailag férfi, pontosabban interszex, s ezért nem szerepelhetett a női vébén.

Viszont a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, amelynek döntéseit keresztül-kasul átszövik a politikai érdekek, engedélyezte az algériai sportolónak, s még egy hozzá hasonló ökölvívónak, a tajvani Lin Jü-tingnek, a női versenyeken való indulást. Ez az előzménye annak, hogy az algériai versenyző két nagyobb ütése után az olasz Angela Carini nem volt hajlandó kezet fogni az ellenfelével, amikor a bíró az algériait hirdette ki győztesnek, majd térdre rogyott és sírva kiáltozta: ez igazságtalan!

A vélhetően a dzsender kontra biológiai nem körüli őrület hatására megszületett, lényegében politikai döntés következtében kialakult helyzetre mi más, mint politikusi válasz jöhetett. A olasz miniszterelnök, Giorgia Meloni szerint a genetikailag férfi tulajdonságokkal rendelkező sportolókat nem szabad besorolni a női kategóriákba. A Bolgár Olimpiai Bizottság szintén hivatalos közleményben adott hangot nemtetszésének, merthogy „Tudományosan bebizonyosodott, hogy a férfiak ütései erősebbek, mint a nőké, ami súlyos sérüléseket okozhat”.

Hogy miért csak utólagos a felháborodás? – hadd ne találgassam. Annál kevésbé, mert a szokásos keretekből kilógó eseményekre általában is így reagálnak a hivatalosságok: utólag ugranak rá a témára, mikor már nyilvánvaló, hogy mit vár el tőlük a tömeg. Mindenesetre, azt gondolom: a sportolók mindegyike áldozat. Méghozzá azért, mert

az ember által kreált, politikai szándékokkal telített intézmények képtelenek alkalmazkodni a világ sokszínűségéhez.

Szerény ismereteim szerint ugyanis az élet eleve sokféle úton-módon törekszik a fennmaradásra. Lásd még az evolúció, vagy micsoda, zegzugos útjait, illetve „Az élet él és élni akar” szállóigét. Ha pedig valaki nem ebből von le következtetést, hanem a Teremtő úgynevezett szándékából, akkor azon kellene elgondolkodnia, mi volt a Teremtő célja azzal, hogy minden hétköznapi tapasztalat szerint is sokféle az ember – kvázi nemi értelemben is.

Amíg nem ebből indulunk ki, s nem ehhez igazítjuk az emberi kapcsolatainkat, s az ezeknek keretet adó szervezeteink, intézményeink működését, az eredetileg nemesnek szánt versengés is kusza indulatoknak nyit utat. A Magyar Ökölvívó Szakszövetség (MÖSZ) ügyvivő testületének tagja, Berkó Lajos szintén felháborodásának adott hangot. Miként az MTI-nek elmondta, a MÖSZ hivatalos levelet fog küldeni a Magyar és a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak Helif olimpiai szereplése miatt. Ez meg is történt ennek a cikknek az írásával egyidőben. A sportvezető egyébként elmondta, hogy Hámori Luca feltétlenül ringbe lép a szombati negyeddöntőben.

Később Vitályos Eszter kormányszóvivő is indíttatva érezte magát, s a mára szintén átpolitizált, úgymond közösségi médiában kifejtette: igazságtalan, hogy az algériai csak az elvakult genderideológia eredményeként szerepelhet az olimpián. Hogy aztán ki mit nyer vagy veszít a végén a szorítón belül és kívül? Az máris nyilvánvaló, hogy a politikusok, az eddig nagyrészt hallgató sportvezetők egymással versengenek a népszerűségi pontokért.

Magam viszont azt gondolom: próbáljunk józanok maradni, s megérteni a háttérben rejlő ellentmondásokat! Ne hagyjuk elragadni magunkat az érzelmi hullámoktól, ha másért nem, azért, hogy megőrizhessük saját önbecsülésünket! Netá gyakoroljunk nyomást a döntéshozókra, hogy legyenek nyitottabbak a hagyományos társadalmi normákon túli jelenségek befogadása iránt, s az érzelmek haszonelvű felkorbácsolása helyett kíséreljék meg a természeti (vagy isteni) törvények szerinti sokféleség érvényesítését a mindennapokban! Akkor, egyszer, talán...#

Kabai Domokos Lajos