Orbán Viktor pályának morális kacskaringói között bőven helye lesz az újabb fordulatnak!

Magyarország valaha volt leggerinctelenebb miniszterelnökét, Orbán Viktort keresi fel Angela Merkel Németország kancellárja, az Amerika Egyesült Államok európai helytartója holnap. Feltehetően azért jön, hogy eltakarítsa az USA útjából az egyik utolsó akadályt, amely zavarhatja gazdasági érdekeinek maradéktalan érvényre juttatását Európában.

A súlyos állítások talán magyarázatra szorulnak.

1. TÉTEL: Hogy Orbán Viktor mennyire gerinctelen vezetője pártjának és országának, nyilvánvaló az előtt, aki például hajlandó észrevenni, milyen eszeveszett módon fordul a társadalom legvédtelenebb rétegei ellen ez az ember, aki bár egy kis falu szegénysorán kezdte életét, mára tetszése szerint válogat Magyarország értékei között, hogy azokból családjának, famulusainak, strómanjainak magánvagyonát gyarapítsa. Apja párttitkár volt – amit én önmagában nem tartok bűnnek. Ő maga még az előző rendszerben a kiválasztott kevesek között olyan körülmények között járhatott egyetemre, amelyről halandó nem álmodhatott. O.V. azonban – az ugyanezt az utat megjárt társaival együtt – bármikor és bárhol kommunistázásba kezdett és kezd, ha pillanatnyi érdekei úgy kívánták és kívánják. Az ő és a körötte lévők külföldi tanulmányait a liberális értékek képviseletére az amerikai Soros alapítványok pénzén finanszírozták. Viszont – amikor látta, hogy azon a térfélen nála keményebb és befolyásosabb politikai ellenfelekkel kellene megküzdenie –, hirtelen felfedezte magában a keresztény népnemzeti polgár katyvaszát. Anno ugyan megvetően beszélt a papságról a parlamentben, de amikor azt érzékelte, hogy az ellenkezője hoz neki politikai hasznot, nem egyszer kamerák előtt ájtatoskodott, mi több azt sugallta: akár a legkatolikusabb katolikus is lehetne belőle.

Ennyi talán elég is a gerinctelenségről.

Azonban ennek az embernek van egy nagy értéke a külvilág szemében. Ő dönti el, hogy a Magyarország kormánya, illetve a magyar választók nevében szavazók döntő része megvétózza-e vagy sem a ma még titkos tárgyalásokon formálódó EU-USA szabadkereskedelmi és beruházási megállapodást (Transatlantic Trade and Investment Partnership).

2. TÉTEL: Hogy Angela Merkel az USA európai helytartója lett azt akkor konstatáltuk, amikor szinte egyik napról a másikra akasztotta meg az Európai Unió és Oroszország között hosszú évek alatt elmélyült gazdasági-biztonsági együttműködési folyamatot. Elődjei tevékenységét folytatva, addig egy olyan hatalmas gazdasági-politikai tömb létrehozásán munkálkodott, amely az Európai Unió javára megtörte volna az Amerikai Egyesült Államok világgazdasági hatalmát. Nem mellesleg ebben a folyamatban a putyini Oroszország az úgynevezett európai értékrend jegyében, lépésről lépésre demokratizálni kezdte viszonyait. Csakhogy a rendszer lassan  oldódó merevségei ma, a háborússá vált helyzetben, a gyors visszarendeződés jeleit mutatják. Ezt az USA az évekkel ezelőtti több milliárd dolláros befektetéssel elindított ukrajnai befolyásszerzésével és annak következményeivel érte el.

Persze megkérdezheti tőlem az olvasó: honnan veszem a bátorságot, hogy a szent asszonyról ilyeneket írjak. Különösen most, amikor Merkel felvetette, hogy mégiscsak tárgyalni kellene az EU szabadkereskedelmi megállapodásról az Oroszország vezette Eurázsiai Gazdasági Unióval, amennyiben kedvező elmozdulás történik az ukrán válság rendezését mindeddig akadályozó orosz magatartásban. Nos, a Merkel szerepváltásával kapcsolatos kétkedők figyelmébe ajánlom, hogy magában a Bundestagban, a német parlamentben hangzott el vele kapcsolatban a vád, hogy a kancellár az USA szolgálatában elárulta Európát, Németországot és Ukrajnát. Sahra Wagenknecht, a Baloldali Párt (Die Linke) alelnöke szembesítette mindezzel a szövetségi köztársaság kormányzó erőit tavaly júniusban.

Igaz, arra ő sem vállalkozott, hogy kifejtse, miért változtatott a német államfő korábbi magatartásán. Mindenesetre a Szovjetunió hadseregének kivonulása után Németország nyugati felében megmaradtak az amerikai támaszpontok,  amelyek fenntartását nagyrészt a német adófizetők állják. Az amerikai csapatok a keleti országrészben is késedelem nélkül igénybe vehetik a katonai bázisokat. A közelmúltban, amikor Németország haza akarta szállítani aranytartalékának ötven százalékát, amelyet az USA-ban őriznek, még azt is megtagadták az amerikaiak, hogy megnézzék a német állam képviselői, megvan-e a készlet. Az erről való tárgyalás megkezdését pedig valamikor 2020 táján jelölték ki. Ez önmagában is segíthette a lényegében a II. világháború befejezése óta megszállt, Európa leggazdagabb, ám atomfegyver nélküli országának vezetőjét abban, hogy felismerje mozgásterének határait. És ha még azt is tudjuk – és tudjuk –, hogy ennek a vezetőnek huzamos időn át lehallgatta a telefonját a megszálló hatalom titkosszolgálata, akkor…

3. TÉTEL: A történet harmadik szereplője Barack Obama, az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Hajlamosak vagyunk ügyefogyott figuraként gondolni rá. Valójában alighanem máris az amerikai történelem jelentős vezetőinek sorába lépett azzal, hogy az addig kizárólag biztosítási alapon működő egészségügyi szolgáltatási rendszert az állami szerepvállalással kombinálta. Az úgynevezett Obama-care a legszegényebb amerikaiak számára is lehetővé teszi az egészségügyi alapellátás igénybe vételét.  Viszont legalább egyetlen egy dolgot a külvilágban is jól kellene végre elrendeznie. Annál inkább fel kellene mutatnia valamit nemzetközi téren, mert békét sehol nem volt képes teremteni a Nobel-békedíjas elnök. Mi több, döntései nyomán még több vér folyt, még többen váltak földönfutóvá a világban mint addig. Ezért ő és tanácsadói már évekkel ezelőtt kiókumulálhatták: ha Obama elnöksége alatt az USA gazdasági érdekei alá lehetne rendelni Európát, a hálás amerikaiak aranyba foglalják majd a nevét.

Mára sikerült is éket verni az Európai Unió és Oroszország addig az USA kárára biztatóan alakuló viszonyába. Hogy az amerikai kormányzat hogyan használta és használja föl ehhez Ukrajnát, azzal hatvannál is több tavalyi írás foglalkozik ebben a blogtérben. A lényeg, hogy Oroszországot olyan válaszutak elé állították, amelyek egyikéből sem lehetett jó irányt venni, viszont ennek minden ódiumát ráverték egy hazugságokra, féligazságokra épülő világméretű médiakampánnyal.

Oroszország tehát letudva. Ma már csupán egy kérdés van nyitva: megszavazzák-e az EU-USA szabadkereskedelmi és beruházási megállapodást az Európai Parlamentben és a Tanácsban. A Strasbourg és Brüsszel között ingázó, a pártjuk által kijelölt képviselők szükséges részét alighanem viszonylag könnyen lehet majd befolyásolni. De az állam- és kormányfőkből álló tanácsban várhatóan nagy politikai alkudozás lesz az ügyben – amint azt a Mandiner.hu tavaly novemberben megírta.

Különösen az Európai Unió perifériáján lévő országok vezetői adhatják fel a leckét, mert a szerződés a mainál is nehezebb helyzetbe hozhatja ezeknek az államoknak a gazdaságát. Következésképp, az USA – mert elsősorban ő nyerhet ezen az ügyön – mindent be fog vetni annak érdekében, hogy a megállapodást tető alá hozza. Aligha állok távol az igazságtól, ha azt gondolom: Magyarország esetében ennek a „mindennek” a része Angela Merkel villámlátogatása. Attól tartok, az üzenet, amit vele kézbesíttet az USA kormánya Orbán Viktornak, rövid lesz és nagyon személyes. Átadása után valószínűleg O.V. szabadságharcáról is egyre kevesebbet hallunk majd.

EPILÓGUS: De Orbán Viktorért ne aggódjunk! Az ő pályának morális kacskaringói között bőven helye lesz az újabb fordulatnak! Magyarország pedig valahogy ezt is túléli, amiként túlélte annyi viharos század alatt a pórnép vérét szívó mindenkori urainak grasszálását.

#