Manipulálnak bennünket Európa olyan fontos intézményei, mint az Euronews televízió, az ukrajnai polgárháborúban megfigyelőként résztvevő EBESZ, vagy épp az olyan bizottság, amely a Kelet-Ukrajna fölött lelőtt maláj repülőgép-szerencsétlenséget vizsgálja.

Az Euronews hírcsatorna péntek esti 10 órás híradójának ismét volt két olyan dobása, aminek az „Így manipuláljunk rafináltan!” kézikönyv példatárában lehetne a helye. Először arra a mondatra lettem figyelmes, hogy „Ezúttal békés hangot ütött meg Vlagyimir Putyin Ukrajnával kapcsolatban”. Az „ezúttal” kifejezés csengett hamisan. Ugyanis az következik belőle, mintha az orosz államfő korábban fenyegetően beszélt volna az Oroszország nyugati szélének, vagyis időtlen idők óta „u kraina”-nak nevezett területről.

Csaknem minden nap eredeti forrásokból tájékozódom Putyin megnyilatkozásairól, de nem emlékszem arra, hogy harcias kijelentést tett volna Ukrajnával kapcsolatban. Ellenkezőleg, elsősorban azt hangsúlyozza, hogy Ukrajna és Oroszország történelmileg is egymásra utalt országok, az ukránok és az oroszok pedig testvérnépek. Ugyanakkor tény, hogy ő maga alig nyilatkozik meg a kelet-ukrajnai oroszok ügyében, akik eredetileg csupán autonómiát követeltek a kijevi hatalomtól, majd a városaikban randalírozni kezdett banderisták ellen fegyvert fogtak.

Ömlenek a fegyverek a térségbe

Oroszország vezetője a felkelőkkel való foglalkozást – a Krímbeliekkel ellentétben – általában ráhagyja pártja kiválasztott politikusaira, illetve az ellenzék hozzá inkább többé, mint kevésbé lojális vezetőire. Eddig még az államcsíny farvizén hatalomba került ukrán államfőről, Porosenkoról is szívélyesen nyilatkozott nyilvánosan, s rendre olyan szövegkörnyezetben, hogy a kelet-ukrajnaiak ügyét a kijevi kormány és az ottaniak együttműködésével kellene rendezni. Más kérdés, hogy valójában mit gondol, s főleg miként cselekszik például annak hatására, hogy a NATO önti a fegyvereket, a tankokat, a páncélozott szállító járműveket a Szentpétervár és a Kalinyingrád mellett és alatt lévő Baltikumba.

Kijev után most már a délkelet-ukrajnai Dnyepropetrovszk repülőterén is rendszeresen landolnak az amerikai katonai szállító gépek, nem szólva az ország mindkét végében megjelent több száz amerikai és angol úgymond kiképzőről. Az orosz-ukrán határ közvetlen közelében lévő harkovi harckocsigyár pedig három műszakban gyártja a tankokat. De akkor a megnövekedett orosz katonai tevékenység – valóságban kölcsönös hadgyakorlatok és az egyformán fokozott légi járőrözés – mellett erről kellene beszélni az Euronewsban is, nem pedig egy-egy szócska betoldásával csúsztatni, a valóságnak csupán egyik szeletét megjeleníteni! Vagyis kiegyensúlyozottan kellene tájékoztatni – nem kizárólag kijevi, brüsszeli és washingtoni forrásokra alapozva, hanem mondjuk orosz kormányzati szereplők és felkelők véleményét ezekkel egyenlő mértékben szintén közreadva!

Vigyázat! Vak megfigyelők!

Ugyanabban a híradóban hangzott el az a másik mondat, amire szintén felkaptam a fejem: Kelet-Ukrajnában „az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet vezetője szerint előfordulnak olyan esetek, amikor akadályozzák (a nehézfegyverek kivonását ellenőrző) megfigyelők munkáját.” Hogy kik, homályban marad, de ebben már nem annyira az Euronews a ludas, hanem maga az EBESZ, amelyek több jelentése landol az internetes postaládámban naponta. Ám egyre feleslegesebben, mert már nincs kedvem elolvasni őket. Még ha egyértelmű is, hogy a kelet-ukrajnai polgárháború adott helyszínén ki lőtt le civileket, sőt gyerekeket, ki rombolt le egész falvakat, utcasorokat, nagyvárosi lakótelepi házakat, vasúti és közúti hidakat, vagy ki nem hajtja végre a megállapodásokat, akkor sem nevezik meg a vétkes felet, vagy uram bocsá' akár egyszerre többet is.

Értem én, hogy vannak diplomáciai megfontolások. De ez tűrhetetlen volt már a fiaskóval végződött különféle ENSZ-missziók, vagy éppen a koszovói események idején is, amikor a békefenntartók rezzenéstelen arccal nézték, hogyan hurcolnak el, irtanak ki tömegeket a szemük láttára. Amit az EBESZ megfigyelői tettek az elmúlt hónapokban Kelet-Ukrajnában, ehhez hasonlatos. Olyan képmutatás, amellyel közvetve háborús bűncselekmények elfedéséhez asszisztáltak. Ugyanis a tudván tudottról, a látván látottról való hallgatásukkal a mindenkori vétkest rendre összemosták az áldozattal, amivel akarva akaratlanul igazolták a rémtetteket. Miután nem nevezték meg az elkövetőket, azt az érzést keltették a vérengző martalócokban, hogy büntetlenül követhetik el a gazemberségeket.

Ez a benyomás annyira erős az ott élőkben, hogy az EBESZ tevékenységéről gúnyrajzok is születnek. Ennek felirata: „Vigyázat! Vak megfigyelők! EBESZ“  Az embernek olykor az a gondolata támad: jobb lenne, ha a nyilvánosság kizárásával, csupán titkos jelentésekben írnának arról, amit tapasztaltak. Mert az a sajtóközlemény, amit pótlékként a bécsi székhelyű szervezet naponta többször az újságírókon keresztül a szélesebb közvélemény etetésére kiad, csak látszólag tájékoztat. Valójában elfedi a lényeget, s mint ilyen, a propagandát szolgálja.

Külső objektumok miatt zuhant le a gép

Viszont épp a titkolózás hat hovatovább bumerángként azokra, akik a malajziai polgári repülőgép Kelet-Ukrajna fölötti, tavaly július 17-ei lelövése után nyomban azzal kürtölték tele a világot, hogy a felkelők a földről semmisítették meg a 10 ezer méternél is magasabban szálló MH17-es járatot. Hamar kiderült: a köztársaságiaknak nem volt olyan fegyverük, amellyel elérhették volna a repülőt, ezért Barack Obama amerikai elnök – s a nyomában lihegő nyugati média nagy része – Oroszországot tette felelőssé a katasztrófáért, anélkül, hogy a vizsgálat egyáltalán elkezdődhetett volna. Egy héten belül, a helyszínen készült fotók alapján, orosz szakértők állapították meg, hogy a gép pilótafülkéjén gépágyúlövedékek nyomai láthatók, ami csak vadászgéptől származhatott. Ezt később német specialisták is megerősítették.

Az oroszok közzétettek egy műholdfelvételt, amelyen szerintük az utasszállítót ukrán katonai repülőgép követte. Ezzel szemben a térség fölött akkor lévő amerikai kémműhold felvételei máig sem hozzáférhetők. A maláj (!) gép fekete dobozai már Nagy-Britanniában (!) várják, hogy egyszer nyilvánosságra hozzák a tartalmukat. Hogy mi van rajtuk, azt csupán a nemzetközi vizsgálóbizottság tagjai tudják. De ők mélyen hallgatnak róla.

A repülő darabjai Hollandiában hevernek néhány hangárban. Nemrégiben megnézhették őket a szerencsétlenül jártak családtagjai, de az újságírókat nem engedték be abba az épületbe, ahol a pilótafülke darabjait láthatták volna, s amelyeken a fényképekről ismert gépágyú-lövedéknyomok vannak. Nem hozták nyilvánosságra a pilótáknak az ukrán légi irányítással folytatott, Ukrajnában rögzített hangfelvételét sem. A műveleteket végző légi irányító elérhetetlen.

A nemzetközi vizsgálóbizottság a közelmúltban bejelentette: úgy tesznek néhány megállapítást a katasztrófáról, hogy nem érintik a felelősség kérdését. Ezek után már azon sem csodálkozik az ember, hogy a már ismert tényeket ismétlő mondatokból áll az előzetes jelentés, amellyel nyolc hónap múltán előálltak: „A balesetet, amelyben a gép összes utasa és a személyzet, összesen 298 ember halt meg, nagy energiájú külső objektumok okozták, amelyek átlyukasztották az Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó gépet.”

Szóval ezek a szakértők is éppen úgy viselkednek, ahogyan az EBESZ ukrajnai megfigyelői: „Ne szólj szám, nem fáj fejem!” Csakhogy közben odavész az is, amiért a demokratikus, a szólásszabadságot és a polgárok tájékozódásának jogát alapértékként hangoztató nyugati világhoz érdemes lenne tartozni. Mára ugyanis egyre inkább azzal szembesülünk, hogy az európai intézmények ugyanúgy a szűk érdekcsoportok hatalmi játszmáit szolgálják, ahogyan ezt korábban egy másik rendszerben már megtapasztaltuk. Csakhogy akkor még volt perspektíva előttünk, mert szemünket Nyugat felé vethettük. És most vajon hova nézzen, aki nem Keletre akar fordulni?

#

FRISSÍTÉS: A Facebookon valaki azt kérdezte tőlem, hogy „Bárkik is lőtték le a maláj gépet, miért tették?” A válaszomat azzal a megjegyzéssel adom közre, hogy a térség egyik igen jó ismerője a valóságot igen hűen tükröző elemzésnek minősítette.

Nyilván, nem mindegy hogy kik lőtték le a maláj gépet. Hogy tudatosan tették-e valamely kormány döntése alapján, vagy csupán a központi irányítás alól átmenetileg kicsúszott pilóták, közbenső katonai parancsnokok magánakciójáról volt szó, valószínűleg soha nem tudjuk meg. A vizsgálat azt erősíthetné meg, hogy nem a földről lőtték le a felkelők. Ez már amúgy is eléggé nyilvánvaló, hiszen a gép nem robbant szét, hanem jól kivehetők a pilótafülkén és a szárnyon a sorozatlövések nyomai a nyilvánosságra került fényképekről is. Egy bizonyos: az eset alkalmat teremtett az Oroszország elleni hangulatkeltésre, a konfliktus további elmélyítésére. Nekem az a véleményem, hogy ez nem volt Oroszország érdeke. A Krím visszacsatolása is csak az adott helyzetben vetődött fel, az ottani haditengerészeti bázis elvesztésének amerikai ellenőrzés alá kerülésének felsejlése miatt. Oroszország nem akar bevonulni sem Ukrajnába, sem a baltikumi országokba, sem Lengyelországba, amíg rá nem kényszerítik. Ezt hosszú idő után végre a tényleg szakértőnek számító Sz. Bíró Zoltán is kifejtette finoman a túlfűtött, az Oroszország elleni hangulatkeltésre mindig kapható, bár eredetileg a moszkvai diplomataképzőben tanult Zentai Péter kérdéseire a Klubrádióban. Más kérdés, hogy Oroszország tényleg számított Ukrajnára, mint érdekszférájába tartozó országra saját vámmentes uniójának kialakításakor. Ennek érdekében évtizedeken át orosz belső áron szállította neki a gázt, több milliárd dolláros, soha meg nem térülő kölcsönökkel támogatta mindaddig, amíg az amerikaiak 5 milliárd dollár felhasználásával fel nem lázították a lakosságot, amelynek nagy része immár addig sem túl magas életszínvonalának vészes csökkenését tapasztalja meg. De a cél teljesülni látszik: amerikai cégek vették át az ország gázhálózatának ellenőrzését, gázkitermelési koncesszióhoz jutottak, erőfeszítések történnek azért, hogy az amerikai érdekeltségű Westinghouse cég átvegye a Roszatomtól az ukrán atomerőművek fűtőanyag-ellátását, az USA katonai hídfőállást épít ki Oroszország nyugati határai mentén. #