Eloszlatta a kételyeket Vlagyimir Putyin! Az oroszországi Valdaj Nemzetközi Vitaklub – a húsz évre visszatekintő fórum, ahova a világ minden részéből hívnak eszmecserére szakértőket, közvélemény-formálókat – november 7-ei összejövetelén az orosz államfő az előadásában nem tért ki külön arra, hogyan viszonyul az Amerikai Egyesült Államok megválasztott elnökéhez, Donald Trumphoz. Végül, feltehetően előre egyeztetett módon, a több felszólaló-kérdező között Fjodor Lukjanovnak, az Oroszország a Globális Politikában folyóirat főszerkesztőjének, a klub tudományos igazgatójának kérdésére, az elhangzással egy időben készült, egyszeri hallás utáni jegyzetem szerint azt mondta:

Kérdés, miként fordítja le a szövegét, s adja tovább a közönségnek a nyugati sajtó. Tapasztalataim szerint meglehetősen sok a csúsztatás, az elhallgatás, vagy a kifejezett hazugság arról, ami Oroszországban történik, vagy nem történik. Így a nyugati médiafogyasztóknak, de gyakran a néhány nagy nyugati médiumból dolgozó, közvetítő újságíróknak sincs fogalmuk arról, hogyan alakul át az a világ is, s miként látják vezetői a külföldet.

Például az előző nap, az Euronews pontatlanul adta vissza Dmitrij Peszkovnak, az orosz elnök sajtótitkárának szavait, amikor Donald Trump választási győzelméről kérdezték? A hírportál azt közölte a közönségével, hogy „A republikánus jelölt szinte példátlan történelmi sikere kedvező fogadtatásra talált a Föld legtöbb országában és a különféle neves személyiségeknél. ELLENSÉGES HANG – kiemelés tőlem, KDL – eddig csak Oroszországból érkezett.” Ezzel szemben Peszkov ezt mondta:

„Ami a gratulációt illeti, nem ismerem az elnöknek a Trump köszöntésével kapcsolatos terveit. De ne feledjék, hogy egy NEM BARÁTI ORSZÁGRÓL – kiemelés tőlem, KDL – van szó, amely közvetlenül és közvetve is érintett az (orosz) állam elleni háborúban. Gyakorlatilag szinte lehetetlen tovább rontani a helyzeten, a kapcsolatok történelmi mélyponton vannak. A továbbiak az USA következő vezetésén múlnak. Putyin elnök többször megismételte, hogy nyitott az igazságosságon, az egyenlőségen és egymás aggályainak figyelembevételére való hajlandóságon alapuló konstruktív párbeszédre. És Putyin elnök fenntartja ezt a hozzáállást, amit többször megerősített. Jelenleg az amerikai kormányzat homlokegyenest ellenkező módon viselkedik. Meglátjuk, mi történik januárban.”

Ezzel összefüggésben emlékeztettem Facebook-követőimet arra, amiről feltehetően kevesen tudnak a főleg Oroszország tekintetében ma információs karanténba zárt Magyarországon, hogy több hónappal ezelőtt, amikor Joe Bidenen még csak kevéssé látszottak a demencia jelei, egy riporter feltette a kérdést az orosz elnöknek: Oroszországnak melyik elnökjelölt lenne a kedvezőbb? Putyin, szemében hamiskás villanással, azt mondta, hogy Biden.

Talán sosem tudjuk meg, miért őt említette. (1) Azért-e, mert ezzel valójában Trumpot akarta segíteni? [Értsd: ha az orosz elnök Bidenre tesz, akkor az oroszellenes amerikaiak Trumpra voksolnak…] (2) Azért-e, mert Bident valóban kiszámíthatóbbnak tekintette? (3) Azért-e, mert arra gondolt: egyrészt a Biden alatt erőtlenné, egyre bénultabbá vált amerikai kormányzati intézményrendszer még inkább szét fog esni; az USA társadalmában még inkább kiéleződnek az ellentétek, s Washingtonnak emiatt kevesebb energiája jut az Oroszország elleni fellépésre? Másrészt, mert azt gondolta az orosz elnök: Trump erőszakosan, ha kell zsarolással, s egyéb praktikákkal éket fog verni azok közé, akik most Kína és Oroszország kezdeményezéseit részesítik előnyben, s talán Pekinget és Moszkvát is megpróbálja egymás ellen kijátszani?

Egy nappal az amerikai elnökválasztás eredményének ismertté válását követően azonban, ez akár mellékszálnak is tűnhet fel. Ráadásul, Putyin november 7-ei, fent kiemelt, a Valdaj-konferencián elhangzott reagálásához képest nem változtat azon, hogy az orosz államfő kivár, mert – érthetetlen vagy sem egyeseknek? – bizalmatlan a Nyugattal szemben annyi, a NATO keleti terjeszkedésével összefüggő átverés, az Ukrajnát az Oroszország elleni katonai felvonulás és hibrid háború terepévé tevő, szerződésszegő alakoskodás, a földgázszállításokkal kapcsolatos színjáték, benne az orosz-német finanszírozásban megvalósult Északi Áramlat-2 felrobbantása miatt, az Oroszország elleni szankciók tömege után, amelyekre

a nyugati államok által csak az elmúlt harminc évben indított, milliónyi ember halálával és sokmilliós tömegek földönfutóvá tételével járt háborúk miatt az igazságosztók legalább annyira, ha nem még inkább rászolgáltak volna.

Egyébiránt Vlagyimir Putyin beszédének nagy részében a „Mi legyen a tartós béke alapja? Egyetemes biztonság és esélyegyenlőség a XXI. századi fejlődés érdekében” gondolat jegyében arra mutatott rá, hogy a Szovjetunió összeomlása után a nyugati világ mindent elkövetett azért, hogy monopolizálja a gyarmatosítással örökölt, az újgyarmatosítással újrateremtett hatalmát a világ többi része felett. Ezen belül külön erőfeszítésekkel próbálta kizárni Oroszországot a nemzetközi közösségből, ám ez többek között a BRICS-szervezet alapítóinak, s a csatlakozók akaratából meghiúsult.

Visszautalt az előző évi Valdaj-találkozóra. Hat olyan elvre hivatkozott, amelyek az akkori résztvevők szerint a kapcsolatok alapjaként szolgálhatnak a fejlődés új történelmi szakaszában.
    ♦ (1) Az országok és a népek túlnyomó többsége számára az egymással való együtt munkálkodásra való nyitottság a legfontosabb érték.
    ♦ (2) Mi mindig is a világ sokszínűségéről beszéltünk, mint fenntarthatóságának előfeltételéről.
    ♦ (3) Nem egyszer elmondtuk, hogy az új világ csak a maximális képviseleti elv alapján, mindenki bevonásával tud sikeresen fejlődni. Ahogy a világ többpólusúvá válik, olyan eszközöket kell találni, amelyek biztosítják, hogy a döntések minden konkrét esetben ne csak kollektívek legyenek, hanem azokat a résztvevőket is be kell vonni, akik érdemben és jelentős mértékben tudnak hozzájárulni a problémák megoldásához. Ezek mindenekelőtt azok a résztvevők, akik közvetlenül érdekeltek abban, hogy pozitív kiutat találjanak a helyzetből, mert jövőbeli biztonságuk, s így jólétük is valójában ezen múlik.
    ♦ (4) Egyesek biztonsága nem biztosítható mások biztonságának rovására. Nem mondok itt semmi újat. Mindez az EBESZ-dokumentumokban le van írva. Csak el kell érni, hogy megvalósuljanak. A blokkokba tömörülés, „a hidegháború” gyarmati korszakának öröksége, ellentétes az új nemzetközi rendszer természetével, amely nyitott és rugalmas.
    ♦ (5) Igazságosságot mindenkinek! Az egyenlőtlenség a modern világ igazi csapása. Az országokon belül az egyenlőtlenség társadalmi feszültséget és politikai instabilitást szül. Világszinten az „arany egymilliárd” és az emberiség többi része közötti fejlettségi különbség nemcsak fokozódó politikai ellentmondásokkal, hanem mindenekelőtt mélyülő migrációs problémákkal terhelt.
    ♦ (6) Nem fáradunk el hangsúlyozni, hogy minden fenntartható nemzetközi struktúra csak a szuverén egyenlőség elvein alapulhat.

Ezek itt csupán a tézisek. Vlagyimir Putyin azonban minden pontot hosszasan megindokolt. Feltételezem, aki érteni akarja, hogy mit is képviselnek, s egyre inkább követelnek a globális Dél és Kelet országai, az az orosz államfő szöveget részletesen tanulmányozni fogja. Nem mintha a tényszerűséghez való ragaszkodás annyira sajátja lenne a mi nyugati világunknak. Csak remélhetjük, hogy azok, akik az új amerikai elnök környezetében dolgoznak, ezen a magatartáson végre túllépnek, s a jövőben nem csupán az érzelmekre, a régi beidegződésekre hagyatkoznak, amikor a világ kizökkent rendjét helyre akarják állítani. Ugyanis ez a helyreállítás nem fog menni, ha a múltat akarják feltámasztani, s nem előre tekintenek. Enélkül ugyanis immár Trump esetleges közeledési kísérletét sem fogják értékelni Moszkvában. Merthogy, tetszik nem tetszik, ide juttatta a magát mindenki mással szemben felsőbbrendűnek tekintő transzatlantiság. Bármily fájdalmas lesz is, mielőbb rá kell erre döbbenni! #

Kabai Domokos Lajos