1306.BEKIÁLTÁS: Kapitalizmuskritikus mozgalom szerveződik
CÍMKÉP: A november 8–10 közötti, budapesti baloldali Európai Fórum elé kerülhet az október 26-án elfogadott „Kiáltvány a kapitalizmus veszteseinek érdekében” című dokumentum – A tőke oldalán álló erők felszámolják a jóléti társadalmak vívmányait kiharcolt mozgalmakat
A Marx Károly Társaság pártfogásával, több ismert közéleti szereplő közreműködésével kapitalizmuskritikus mozgalom szervezéséről született döntés október 26-án, szombaton, Budapesten. Az ezért összehívott baloldali fórum résztvevői elfogadták és
aláírták az elmúlt hónapokban sokakkal egyeztetett, a kapitalizmus vesztesei érdekében fogalmazott kiáltvány szövegét.
A kiáltvány e beszámoló után olvasható, illetve meghallgatható a YouTube-on. Az eddigi aláírókhoz szervezetek és egyének egyaránt csatlakozhatnak, s ezt a szándékukat 2024. december 31-ig jelezhetik a dokumentumot szintén tartalmazó Facebook-oldalon, akár kommentként, hozzászólásként, akár Messenger-üzenetben. A további, ezeknél alkalmasabb internetes felüleletek kialakítása is megkezdődött.
Mint a rendezvényen – amelyről a videó-tudósítás innen érhető el – Szanyi Tibor, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom egyik alapítója és vezetője jelezte: a „Kiáltvány a kapitalizmus veszteseinek érdekében” című dokumentumot a Budapesten, november 8. és 10-ike között tartandó baloldali Európa Fórumon is szeretnék előterjeszteni, hogy annak egyik hivatalos dokumentumává tegyék. Itt szintén lehetőség nyílik az aláírásra. (A fórumra itt lehet regisztrálni.)
A szombati összejövetel résztvevői a szerveződő kapitalizmuskritikus mozgalom tényleges megalakítására öttagú egyeztető bizottságot választottak. Feladata: a kezdeményezés minél szélesebb körben való megismertetése, a szervezést, az elméleti, illetve a kommunikációs munkát vállalók csatlakozásának előmozdítása, javaslatok kidolgozása a mozgalom céljaira, szervezetére, nevére, jelképére a fórumon elhangzottak alapján, végül ezek megvitatásra és elfogadásra előterjesztése a vezetőséget is megválasztó alakuló ülésre. Mint elhangzott:
ez a mozgalom a társadalmi baloldaliak összefogását segítheti, előmozdíthatja a tőkén túlmutató viszonyok érdekében ténykedő szervezetek, csoportok közötti párbeszédet, részt vállalhat külső kommunikációjuk egyeztetéséből, kezdeményező szerepet tölthet be a társadalmi folyamatokat leíró, ma sokféleképpen értelmezett fogalmak tartalmának pontosításából.
Mint az egyik hozzászóló, Dobos Gábor megfogalmazta, egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy Magyarországon sokkal drámaibban megy végbe az a folyamat, ami az 1970-es évektől Nyugat-Európában volt tapasztalható: a tőke oldalán álló erők felszámolják a jóléti társadalmak vívmányait kiharcolt mozgalmakat. Schiffer András szintén arról beszélt: a baloldalra nézve a legnagyobb veszély, hogy a tőkét szolgáló progresszív, atlantista jobboldal, amely a legfőbb motorja minden háborúnak, amely fenntartja az Ukrajna területén folyó háborút is, s amelynek egy része baloldalinak mondja magát, kisajátítja a baloldal kifejezéseit, szimbólumait, elszívja erőforrásait, ami ellen tenni kell.#
Kabai Domokos Lajos
Kiáltvány a kapitalizmus vesztesei érdekében
Elfogadva: Budapest, a 2024. 10. 26.
Magyarországon – az 1989-es fordulat után 35 évvel – végleg nyilvánvalóvá vált a régi-új rendszer csődje. Mára a társadalom jó része reménytelennek érzi a helyzetet, mert úgy véli, hogy ez az állapot végleges. Ennek hátterében az áll, hogy a külső tőkés erőktől függő kapitalizmus nem képes a társadalmi igazságosságra épülő, mindenkinek méltó életviszonyokat kínáló országot létrehozni.
A többség helyzete kilátástalan. Úton-útfélen, társaságban és az interneten, egyre többen mondják ki: az 1989 után létrejött kapitalizmus a lakosság többségének még olyan életminőséget, létbiztonságot sem képes nyújtani, mint a korábbi, nem kapitalista rendszer.
Mi történt?
A fejlett tőkésországok (elsősorban az USA, Németország, Anglia, Franciaország) tőkései, valamint hazai kiszolgálóik lényegében felszámolták a sokszor a világpiacon is exportképes magyar ipart és mezőgazdaságot, amely korábban a szociális és jól-léti rendszer alapját alkotta. Sok hazai gyárunkat külföldi versenytársa privatizálta, majd monopolhelyzetét kihasználva extraprofitot realizált anyaországában, tehát nem itt fizetett vállalati nyereségadót. A külföldi transznacionális társaságok meghódították piacunkat.
A távol-keleti cégek sokszor az elemi környezetvédelmi és munkajogi előírásokat sem tartják be. Az 1990-es években elszegényített ország, amelynek termelése később ugyan elérte a korábbi szintet, gazdaságilag és politikailag is kiszolgáltatott lett.
A periféria sok országához hasonlóan külső és belső, azaz kettős kizsákmányolás áldozataivá váltak a dolgozók.
A magyar újburzsoázia rendkívül meggazdagodott, miközben a lakosság bő felének életszínvonala rosszabb, vagy nem jobb, mint 35 évvel ezelőtt!
A jövedelmi különbségek elviselhetetlenné váltak. A nép több mint felének életszínvonala a társadalmi minimumon, vagy az alatt van.
A teljes foglalkoztatottság, az ingyenes oktatás- és egészségügy a múlté, a fogyasztás mennyisége és minősége romlott, a művelődés lehetősége a lakosság többsége számára elérhetetlen. Nem véletlen az általános nosztalgia a korábbi rendszer létbiztonsága iránt.* Visszafordulni azonban nem lehet.
Mi a kiút?
Józan, a rendszerváltoztatás kárvallottjainak a társadalom egészének érdekeivel összhangba hozó politikát kell folytatni! Előbb lazítani kell, majd felszámolni az ország újgyarmati jellegű kiszolgáltatottságát, aztán kivezetni az országot a kapitalista viszonyokból egy új, közösségi társadalom felé.
Minden, a társadalomért felelősséget érző baloldali politikusnak, aktivistának, társadalomtudósnak rá kell ébrednie, hogy már nem elég védekezni! Kezdeményezőként kell fellépni! Olyan társadalmi-politikai szervezeteket, érdekképviseleteket, szakszervezeteket kell létrehozni, illetve a meglévők közül olyanok mögé kell állni, amelyek a nép alapvető szociális jogait és az új rend ethoszát képviselik!
A jelen kapitalista viszonyai között is a kapitalizmus-kritikus, azaz a tőkés rendszer meghaladását elősegítő elméletre alapozva kell megindítani az önszerveződést, az országos és a lehetőség szerinti nemzetközi koordinációt, amelynek kezdeti célja az önvédelem a tőkés elnyomás ellen.
A komplex automatizálás és a mesterséges intelligencia termelő alkalmazása ellenére még a viszonylag jól fizetett, szellemi munkát végzők között is elégedetlenséget vált ki a profithajsza miatti minőségrontás és a munkahelyi légkör romlása. El kell érni, hogy a bérből és fizetésből élő dolgozó osztály kék- és fehérgallérosai gazdasági érdekeken és a kölcsönös szolidaritáson alapuló szövetségre lépjenek egymással és a haladó értelmiséggel, lehetőség szerint megnyerve a kispolgárságnak a társadalom egésze iránt felelősséget érző rétegeit!
Hosszabb időtávon, amikor majd a belső és külső feltételek megérnek, az állami és közösségi tulajdonra, a hazai kis- és középvállalkozásokra épülő gazdaságpolitikára van szükség. A még hosszú ideig fennmaradó, piaci koordinációt alkalmazó, vegyes tulajdoni rendszerben fokozni kell a köztulajdon szerepét. Helyre kell állítani a kollektív dolgozói tulajdon alkotmányos védelmét!
***
Hosszú, a nagy többség érdekeit kifejező, igazságos küzdelem áll előttünk. A magyar népnek, a kapitalizmus veszteseinek meg kell fontolniuk: feláldozzák-e gyermekeik, unokáik jövőjét a tőkeérdek oltárán?
Akik nemet mondanak jövőnk elrablására, azoknak hátat kell fordítaniuk egyrészt a teljes rendszerváltó elitnek, másrészt a gyűlöletkeltő szélsőjobboldalnak! Sokszínű, de a fő célok tekintetében egységes és ezeket azonos irányba mutató módon képviselő mozgalmat kell szerveznünk! Nemzetközi téren is összefogásra van szükség a háborús uszítók, a más nemzetek természeti kincseit elrabolni készülő imperializmus ellen.
Kapitalizmus vesztesei, szerveződjetek!
*Megjegyzés: Mindezt statisztikai adatokkal mutatja ki „A rendszerváltoztatás fekete füzete” című tanulmány: https://infovilag.hu/a-rendszervaltoztatas-fekete-fuzete/