Trumpot megregulázták

Az eddig öntörvényű új amerikai elnök mára megértette, hogy ifjabb Bush és elődei kétes örökségét kell tovább vinnie.

colin-powell-un2003-02-05.jpg

Az a szabály, hogy nincs szabály. Pontosabban, az a szabály, hogy amit én mondok, ma az a szabály. Pont, mint a maffiában. Vagy mint Orbán Viktor országában. Csakhogy ugyanezt játsszák a világgal a nyugati nagyhatalmak, élén az USA-val. És ennek már fele sem tréfa…

Bolívia ENSZ-nagykövete a múlt pénteken hiába emelgette a 2003. február 5-ei fotót, amely akkor készült, amikor Colin Powell, az USA külügyminisztere győzködte a Biztonsági Tanács tagjait: Irak, megszegve az előírásokat, vegyi és biológiai fegyvereket rejteget. Elő volt ott adva minden, ami 76 percbe belefért. Lehallgatott telefonbeszélgetés bejátszása, műholdfelvételek, állítólagos védett tanúk elmondása alapján készült rajzok, hírszerzési értesülésekre való hivatkozások…

Aztán kiderült, hogy Colin Powell felszólalása hamisítványokon alapult. De addigra már az USA lerohanta Irakot. Persze, nemzetközi felhatalmazás nélkül. Viszont az akkori elnök, George Bush elfogatta és kivégeztette egy másik ENSZ-tagállam vezetőjét. Azt ígérte, hogy annak megbuktatása után Irak virágzó demokrácia lesz, példakép az egész arab világnak. S persze azt, hogy az amerikaiak meg fogják védeni az iraki olajmezőket a szabotázsakcióktól.

Irak után Szíriát kell felbomlasztani!

Az ígéret első részéből semmi nem lett. Ellenkezőleg, romhalmazzá változtatták az országot, közvetve vagy közvetlenül százezrek halálát, még többek hontalanná válását okozták. Az viszont igaz, hogy az iraki olajkutak termelése fölött a nyugati cégek vették át az irányítást. És nem hallunk arról, hogy akár egyet is támadást ért volna az elmúlt csaknem tizenöt évben.

Csakhogy a nyersolajat, illetve a földgázt el is kell szállítani. Ez azonban részben a ma még szíriai területen húzódó vezetékek segítségével lenne lehetséges. Ám Szíria most nem az USA-hoz húz. Sebaj! A szélnek eresztett iraki hadsereg szunnita tisztjeit majd támogatja az Amerikai Egyesült Államok egyik legfontosabb térségbeli szövetségese, a szunnita Szaúd-Arábia, meg Katar, s azok elvégzik, amit kell. Szétverik ők a siíta Aszad-klán országát, hogy csak úgy füstöl! Azt persze senki nem mondta nekik, hogy iszlámállamista radikálisokként önállósítva szervezzék meg magukat, de majd csak elintézik őket is. Előbb azonban jöjjön a nagyobb falat, Szíria felbomlasztása!

Csupán a személyek változtak tehát az USA-ban, a sok évtizeddel ezelőtt megírt forgatókönyv ugyanaz maradt. Trump immár az ifjabb Bush, illetve elődeinek a térségben a CIA közreműködésével megalapozott kétes örökségét folytatja. Ennek az örökségnek a CIA által vezényelt jordániai, iraki, egyiptomi, szíriai és iráni puccsok és puccskísérletek szervezése, az amerikai olajkoncessziókat veszélyeztető függetlenségi törekvések meghiúsítása a fő elemei.

Alighanem akkor járunk el helyesen, ha a mostani szíriai eseményeket is ebben a keretben értelmezzük. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának április 7-ei, pénteki ülésen Nikki Haley amerikai nagykövet arról beszélt, hogy 4-én, kedden a szír kormány utasítására ért vegyi támadás egy, az ellenzéki fegyveresek által ellenőrzött szíriai települést. Érdemi bizonyítékkal nem állt elő, de még olyan kreált történetekkel is alig, mint amilyeneket Irak megtámadás előtt agyaltak ki Washingtonban.

Felkészítői alighanem úgy kalkuláltak: bízhatnak az internet világának érzelmi hatásmechanizmusaiban, s elég lesz felmutatni a meghalt gyerekek megrázó fotóit. A mára az érdemi gondolkodásról leszoktatott tömegnek ennyi is elég lesz, hogy meggyőzzék arról, okkal rendelte el Donald Trump amerikai elnök az úgymond válaszcsapást egy szíriai légi bázis ellen csütörtökről péntekre virradóra. Felháborodásunk akkora volt – sugalmazta a nagykövet, akinek ez esetben női mivolta is nyomott a latban –, hogy magától értetődően azt gondoltuk, nem kell ehhez nemzetközi felhatalmazás. Még az amerikai kongresszusé sem. Aki pedig ezt nem érti, annak nincs szíve!

Nem minden halott gyereket gyászolnak

A nyugati nagyhatalmak képviselői lényegében megértően fogadták, hogy az USA ismét megtámadott egy ENSZ-tagállamot, azaz Szíriát, az ellene felhozott vádak vizsgálata, bizonyítása nélkül. Damaszkusz képviselői azóta is állítják: harci repülőik valóban támadást intéztek kedden a szóban forgó térség iszlámállamista és kormányellenes fegyveresei ellen, de nem ezek a lövedékek tartalmaztak vegyi anyagot, hanem az ellenségnek azok a raktárai, amelyeket a bombák eltaláltak. Szíria vegyi fegyvereit egyébként az ENSZ ellenőrzése mellett, nagyrészt amerikai közreműködéssel, semmisítették meg. Az akció irányítója Nobel-békedíjat kapott. Szakértők szerint az orszãgnak ma nincsenek olyan berendezései, amelyekkel vegyi fegyvert lehetne előállítani.

Az energiahordozó-üzletben másik oldalról érdekelt, illetve a  szíriai támaszpontja megtartásáért küzdő, no és a Közel-Keleten kiképzett, majd a Kaukázuson és a közép-ázsiai posztszovjet államokon keresztül visszaszivárgó terroristák veszélyével naponta szembenéző oroszországi vezetés is tiltakozott az amerikai csapás miatt, és katonai lépéseket tett. De Moszkva ellen már lázasan keresik – esetleg gyártják – az úgymond bizonyítékokat, hogy részesnek tüntethessék fel a keddi borzalomban. És akkor lesz megint Putyinozás!

A Nikki Haley-vel vitatkozó bolíviai nagykövet, Sacha Llorenti persze előhúzta a Colin Powell 2003-as hazugságbeszéde idején készült fényképet, amint erre fentebb már utaltam. És mondta is, hogy az ENSZ raportőrei szerint a szíriai kormány ellenőrzése alatt már nem lehetnek vegyi fegyverek, újabbakat nem lehet csak úgy a sufniból előhúzni. (Vagy ki tudja?) Az orosz vezérkar szóvivője azt is megjegyezte: egy ilyen támadást viszonylag hosszú előkészítés,  felderítés, a végrehajtók kiválasztása, felkészítése, a műveletekben részt vevők helyszínre juttatása, a rakéták programozása stb. előz meg. Ezzel arra utalt, hogy az amerikai félnek már a keddi események előtt terveznie kellett a cirkáló rakéták bevetését.

Mindenesetre a nyugatiaknak most (is) elég volt a washingtoni adminisztráció szava. És kikerülik azt a kérdést: ugyan miért állna éppen Aszad érdekében, hogy ilyen gyalázatos akcióval gyengítse renoméját. És nem nevezték meg azt a helyet sem, ahol Aszadék a vegyi fegyvereket tárolták és tárolják, holott, a felderítés mai eszközei mellett, ez algha okozna gondot az USA fegyveres erőinek, már ha ilyenek léteznének. Mint ahogy nem reagálnak arra a kérdésre sem, hogy mi a helyzet a moszuli gyerekekkel? Merthogy ők is hónapok óta pusztulnak az amerikaiak, meg a szövetségeseik bombáitól és lövedékeitől, mégsem látjuk a fényképeiket a világsajtóban, nem árasztják el az internetet a róluk készült felvételek. 

Az USA érdekeit szolgálják az iszlámállamisták

Már nincs értelme annak, hogy a pro és kontra érveket elősoroljuk. A nagyhatalmak vezetői láthatóan eleve feljogosítva érzik magukat arra, hogy bármikor, bármekkorát hazudjanak, és ha úgy kívánja az érdek, félresöpörjék a tegnapi szabályt, felülírják a tegnapi kijelentést. Ahogyan ez Donald Trumppal is történt. Amikor hivatalba lépett, a szíriai elnököt még szövetségesként kezelte az Iszlám Állam elleni harcban. Az úgynevezett válaszcsapás után viszont Aszadot diktátornak nevezte, aki „borzasztó vegyifegyver-támadást követett el ártatlan civilek ellen (…) Lassú és brutális halála volt sokaknak. Még gyönyörű babákat is meggyilkoltak ezzel a barbár tettel. Isten egyetlen gyermeke sem szenvedhet ilyen borzalmakat”.

Kétségtelenül kellett néhány hónap hozzá, hogy megértessék vele: hagyjon már fel azzal a marhasággal, hogy itt az iszlámállamisták megsemmisítése lenne az igazi cél. Fogja már fel, hogy Bassár el-Aszad Szíriáját, a szintén siíta Irán, meg az oroszok szövetségesét kell feldarabolni ahhoz, hogy a végső cél, az energiahordozók üzletének teljes térségbeli ellenőrzése az amerikai érdekeltségek kezébe kerüljön! És értse már meg, hogy ezeket a célokat nagyon is jól szolgálják az iszlámállamisták, akiket persze idővel, majd fel kell morzsolni! De addig csak gyengítsék Szíriát! No, és Oroszországot, amelynek muszlim lakosságából sokan harcolnak itt, hogy aztán visszamenjenek merényleteket elkövetni, vagyis az országot rombolni.

Árasszák csak el a menekültek a mindig kiszámíthatatlan Törökországot, amely aztán hadd zsarolja velük Európát! Főjön a fejük a brüsszelieknek, a párizsiaknak, s főleg a berlinieknek is! Addig se az eurázsiai gazdasági térség megteremtésén ügyködnek az oroszokkal. Meg a törökökkel. Mert lám, Erdogán is miként paktál Putyinnal? Már helyet adna az Oroszország felől épülő dél-európai vezetéknek, a fejlesztésre váró észak-szíriai csőkígyó lehetséges alternatívájának. Ha sikerül az orosz-török terv, hiábavaló volt a bulgáriai útvonal kiépítésének megakadályozása. Ergo, továbbra is fenn kell tartani a zavaros viszonyokat, hogy az orosz–török szándék is hamvába haljon!

Trump a kínai elnököt is megleckéztette

Trump tehát váltott, és mélyütéseket produkált. Feltehetően beavatták azokba a titkokba, amelyeket csak az Amerikai Egyesült Államokat irányító legszűkebb körök ismernek, s amelyekről épp a Közel-Kelettel kapcsolatban ifjabb Robert F. Kennedy rántotta le a leplet egy tanulmányában, amit a Magyar Nemzet egy éve ismertetett. Trump tehát, miután megismerhette a belső köröknek a közel-keleti energiahordozók fölötti rendelkezéssel kapcsolatos, több mint félévszázados indítékait, odacsapott Szíriának. Demonstrálta, hogy kész konfrontálódni Oroszországgal, amelynek jelenlegi vezetése kihívást jelent az energiahordozók piacán. Ezzel, s környezetében az újabb és újabb személycserékre vonatkozó külső igények teljesítésével, jelentős lépést tett abba az irányba, hogy lekerüljön a napirendről a megbuktatása. S miután az új elnököt végre megregulázták, hamarosan tapasztalni fogjuk, hogy megszűnnek az ellene szervezett tüntetések és a liberális sajtó támadásai is.

Donald Trump legalattomosabb húzása persze az volt azon a csütörtökről péntekre váltó éjszakán, hogy a kínai elnököt, Hszi Csinpinget is megleckéztette. Akkor lőtték ki a cirkáló rakétákat az USA-nak a Földközi-tengeren hajózó két torpedórombolójáról, mialatt az amerikai elnökkel vacsorázott a kínai vendég. Ezzel Donald Trump tudomására adta Hszi Csinpingnek, hogy nem viccelt, amikor azt mondta: ha a pekingi vezetés nem rendszabályozza meg a világot rakétakilövéseivel nyugtalanító Észak-Koreát, akkor Washington egyedül is megteszi, amit tennie kell. Mert, Trump jelmondatával: Amerika mindeni felett, Amerika az első. 

Minden jel szerint Trump mára felfogta, mit várnak tőle az amerikai tőke érdekeinek érvényesítése érdekében – ahogyan ez a Monroe-elvből következik, vagy amiként a flotta alapító okiratában is olvasható – a világ bármely pontján. Már csak azzal kell elszámolniuk a tengerészet parancsnokainak, mi volt az oka, hogy a hadihajókról kilőtt 59 cirkáló rakétából mindössze 23 ért célba. A többinek vagy nyoma veszett, vagy egy lakott településnél robbant – szíriai jelentés szerint – megölve kilenc civilt, köztük négy gyereket. Értük persze nem szól a harang. De annyit azért megtudtunk belőle, hogy az amerikai hadsereg hadrafoghatóságával is van egy kis gond. Az amerikaiak által megtámadott szíriai repülőtéren a támadás erejéhez és költségeihez mérten elhanyagolhatók a károk, s néhány óra múltán már gyakorlatilag helyreállt a szokásos működési rend; a MIG-ek megkezdték napi, úgymond harci feladataik teljesítését. Már ha ez valakit vigasztal… #

CÍMKÉP: Amikor még Irakkal kapcsolatban bizonygatta Colin Powell azt, amit most Trump utasítására Nikki Haley mondott Szíriáról