A magyar újságírók, közszereplők és internetes véleményformálók egész hada határozottan tudja, kinek a megrendelésére hajtották végre Borisz Nyemcov meggyilkolását.

Kinek az érdeke, hogy megöljék az orosz ellenzék egyik vezetőjét másfél nappal egy nagyszabású moszkvai tüntetés előtt?

Kinek az érdeke, hogy a gyilkosság miatt a demonstráció résztvevőinek indulatai kiszámíthatatlan atrocitásokhoz vezethessenek?

Kinek az érdeke, hogy ezt a gyilkosságot az orosz fővárosnak már-már egy szakrális pontján hajtsák végre? Vagyis ott, ahonnan az esetről tudósító hírügynökségek kamerái egyetlen képbe foghatják be a merénylet helyszínét a teljes pompájában ragyogó Kreml épületegyüttesével, azaz Vlagyimir Putyin államfő székhelyével.

Kinek az érdeke, hogy amikor végre megjelenik az első reménysugár az ukrajnai helyzet rendezésére, s ennek következtében Angela Merkel engedékenyebb hangot üt meg Oroszországgal kapcsolatban, egy politikainak látszó gyilkosság megszakítsa ez a folyamatot?

Kinek az érdeke, hogy röviddel a gyilkosság után a nyugati országok állam- és kormányfőinek egy része, köztük is mindenekelőtt Barack Obama amerikai elnök, baljós üzenetet küldhessen az orosz államfőnek gyors és átlátható, minden részletre kiterjedő nyomozást követelve? (Jut eszembe, hol is tart az 1963-as Kennedy-gyilkosság nyomozása?)

Nem merném venni a bátorságot, hogy válaszoljak a kérdésekre. De mint tapasztalom, magyar liberális újságírók egész hada anélkül nevezte meg – esetleg sugalmazta –, hogy kinek a megrendelésére hajtották végre február 27-én, éjfél körül, Moszkvában Borisz Nyemcov ellenzéki politikus meggyilkolását, hogy még az itt felsorolt kérdéseket sem gondolta át. Ennek híján természetesen már szombat reggel megkezdődhetett – mondhatni újult erővel folytatódhatott – a zsigeri putyinozás.

Természetesen bármi megtörténhet. Én mégis hadd ajánljam azoknak, akiknek még nem ment el teljesen a józan eszük, hogy a lehetséges válaszok közül utolsóként számoljanak azzal, hogy Vlagyimir Putyin lett Vlagyimir Putyin legfőbb ellensége. Annál inkább, mert e válasz mellett is jócskán kínálkozik indíték a gyilkossági ügyben. Említsük meg például, hogy a jaroszlavszki területi parlament ötvenöt éves képviselője, az oroszországi ellenzék egyik legmarkánsabb, bár eléggé korlátozott befolyású politikusa a közélet szinte minden valamire való szereplőjével vitában állt. Több tucat gazdasági vállalkozás résztulajdonosaként sokszoros üzleti ellentétek és adósságügyek résztvevője volt.

Nyemcov jó kapcsolatokat ápolt az ukrán elnökkel, Petro Porosenkoval, ami sok orosz nacionalista szemét szúrhatta, főleg, ha hozzávesszük, hogy az ellenzéki politikus nemrégiben kiállt a két orosz újságíró meggyilkolásával Moszkvában vádolt ukrán pilótanő mellett. Szó se róla, akár az orosz elnök környezetében lévők egyikét-másikat is frusztrálhatta, hogy a képviselő kilátásba helyezte: március 1-jén adatokat hoz nyilvánosságra Oroszország ukrajnai katonai beavatkozásáról. De orrolhattak rá a Charlie Hebdo ügyben tett megnyilatkozásai miatt némely szélsőséges iszlamisták is. Ne zárjuk ki, hogy esetleg kapcsolatban lehetett az Oroszország politikai destabilizálásában érdekeltekkel, vagy éppen az orosz-ukrán kapcsolatok normalizálásának ellenérdekeltjeivel Ukrajnában, Oroszországban, esetleg Európán kívül. És akkor még nem említettük a lövöldözésből furcsa mód sértetlenül kikerült barátnője, a huszonéves ukrán fotómodell miatti esetleges szerelmi affért és így tovább.

Ha viszont valakinek ez nem elég ahhoz, hogy befejezze a handabandázó putyinozást, javaslom, kezdje olvasni elölről ezt a cikket! Hátha leesik neki a tantusz a „Kinek az érdeke?” kezdetű kérdésekkel való ismételt szembesülés után. Esetleg elgondolkozik azon, miként van az, hogy – a Klub rádiós Para Kovács Imre minapi szavaival – „a rettenetes Oroszországban”, ezen belül is Moszkvában, a zsarnokság fővárosában, éjfélkor testőrök nélkül merészel sétálni a gátlástalan erőszakra épülő putyini rendszer állítólagos üldözöttje? Merthogy a Gumban elköltött, nyilván fejedelmi vacsora után andalogni indult a nemrég Svájcban abortuszon átesett ukrán barátnőjével Borisz Nyemcov, aki oly végzetesen alul értékelte a moszkvai éjszaka reá leselkedő veszélyeit.

Mielőtt azonban félremagyarázna bárki: nem Putyin miatt teszem szóvá mindezt. A megvezetett, félinformációkkal, sejtetésekkel, hazugságokkal etetett-butított magyar közvélemény védelmében verem félre most is a harangot. Kérem, könyörgöm, hogy aki értelmiséginek gondolja magát, legalább az vegye számításba kétszer is, miket állít, miket terjeszt, mielőtt hiedelmeire, vélekedéseire, fóbiáira alapozva befolyásolja az embereket egy-egy kérdésben! Mert ami immár az interneten is zajlik – Julien Benda könyvének címével – az maga az írástudók árulása, amit annyi évtized után végre abba kellene hagyni. Mert a múltban is világháborúk lettek a következményei…

#

FRISSÍTÉS: Putyin eltávolításának lehetőségéről értekeztek Washingtonban.