A húszmilliós oroszországi muszlim lakosság érzékenységét is figyelembe vette Moszkva, amikor Szíriából kivonta a légierő nagy részét.

Oroszországban húszmilliónyi muszlim polgár is él. Amikor tehát az orosz hadsereg legfőbb parancsnoka, azaz Vlagyimir Putyin úgymond váratlanul hazarendelte Szíriából az expedíciós légierő zömét, e hatalmas tömeg érzékenységével szintén számolt. Annál inkább ezt kellett tennie, mert az oroszországi muszlimok nagy része az iszlám szunnita ágának felfogását követi, vagyis vallási értelemben a Bassár el-Asszad szíriai elnök híveivel ellentétes oldalon áll. Mi több, a hitelveket illetően a végletekig radikális fegyveres szervezetek tagjaival van egy platformon.

Az államfő döntésének e lehetséges fontos mozzanatára az orosz állami tévé március 17-ei, csütörtök esti vitaműsorának néhány szakértő muszlim résztvevője hívta fel a figyelmet. Eszerint Putyin nem tehette meg, hogy csak az iszlám siíta ága követőinek szempontjai alapján cselekszik. Tavaly szeptember végén Moszkva – Teheránnal együtt – a siíta oldalon avatkozott be a harcokba, miközben az USA koalíciója – többek között Szaúd-Arábiával – a szunnita felfogásúakat erősítette. Az oroszországi vezetésnek azonban idővel – már csak belpolitikai okokból is – kiegyensúlyozó helyzetbe kellett hoznia magát.

Ez lehetett az egyik magyarázata annak, hogy 2015 vége felé az ellen oldalon is nagyszabású diplomáciai manőverekbe kezdett az oroszországi diplomácia. Mára összeállt a kép: az elmúlt hónapokban a térség gyakorlatilag minden államának vezetőivel azért folytak a gyakori személyes tárgyalások, illetve a telefonon történő ismételt egyeztetések, hogy az orosz vezetés lépései úgy kerüljenek összhangba az otthoni muszlim lakosság elvárásaival, hogy a Kreml a térségbeli stratégiai céljait is elérhesse.

A stratégiai célokat az előző bejegyzésben igyekeztem összefoglalni. Azt a listát itt az orosz televíziós műsorban elhangzott egyik véleménnyel egészítem ki. Eszerint az orosz vezetés meghiúsította azt a nyugati szándékot, amely az ukrajnai puccsal párhuzamosan a Közel-Kelet felől, a Kaukázuson keresztül Délről induló zavargásokkal destabilizálhatta volna Oroszországot.

A fentebb említett diplomáciai aktivitásnak a szíriai ügyeken túlnyúló hozadéka volt Oroszország szempontjából az OPEC-tagokkal az olajkitermelés mértékéről való egyeztetés. Az olajár stabilizálása, kisebb mértékű növelése jótékonyan hathat a nehéz helyzetben lévő orosz állami költségvetésre. Az erőfeszítéseknek azonban pillanatnyilag nagyobb a politikai hozadéka:

♦ Miközben nőtt a térségben Oroszország katonai aktivitása, a moszkvai vezetés Szaúd-Arábiától Kataron és Iránon át Izraelig szinte minden állammal javította kapcsolatait, s ezen az alapon idővel még a Törökországgal való konfliktus is megszüntethető lesz. Néhányan odáig mennek el, hogy feltételezik: Moszkva pozitív szándékainak első eredményei tették lehetővé a katolikus, illetve a pravoszláv egyház fejének történelmi találkozóját. 

♦ Az oroszországi muzulmánok nagyrészt szunnita tömegei valószínűleg megnyugvással fogadták, hogy államuk vezetői nem viszik túlzásba a Bassár el-Asszad melletti kiállást.

♦ A légierő, a flotta nagy részének hazaparancsolásával a szíriai vezetőnek is értésére adta a Kreml, hogy szó sem lehet a korábbi rezsim egy az egyben való visszaállításáról. Kiderült, nem volt frázis, amikor Putyin azt mondta: Szíria állami berendezkedéséről a szíriaiaknak kell dönteniük. A tárgyalóasztalnál minden jelentős, békés megoldásra törekvő csoportosulásnak helye van.

♦ Miközben a közel-keleti térség most éli át azt az időszakot, amin Európa a 17. századi harmincéves háborúval jutott túl, Oroszország a világ tudomására hozta: nem követi a nyugati módszereket, amelyek a gyarmatosítás korábbi időszakában, illetve a mostani arab tavasznak nevezett, az érintett államok mindegyikét instabillá tevő, sőt romba döntő műveletek részeként a siíta–szunnita ellentét kihasználásával érvényesítették az Oszd meg és uralkodj! elvet. De a jelek szerint Putyinék nem kívánnak élni a Szovjetunió módszereivel sem. Ez hosszú távon lehetővé teheti, hogy növekedjék Moszkva tekintélye az arab világban, miközben elkerülhetővé válik az egykori Szovjetunió afganisztáni, illetve az USA és szövetségeinek mostani iraki és szintén afganisztáni kudarcának megismétlődése. #

CÍMKÉP: Családtagok fogadják a voronyezsi légibázison a Szíriából március 15-én hazatért egyik vadászgépet (Forrás: vesti.ru - videó)