Hátha mégsem ostoba Trump!

Addig szabhat új irányt, amíg nem áll össze ismét a mindenkori elnököt bedaráló bürokrácia.

trump-alairtpp2017.jpg

Van, aki azt mondja, hogy elefántként mozog a porcelánboltban. Más szerint Donald Trump, az újdonsült amerikai elnök mintha fejszével csapkodna maga körül. A nyugati média és a Trump ellenes hívők hada lelkesülten cikizi minden mondatát, minden mozdulatát külföldön és idehaza. Hozzá azt vizionálja, hogy ennek az eszelősnek a napjai meg vannak számlálva az elnöki poszton. Csak azzal a feltételezéssel nem találkoztam még, hogy hátha nem egy ostobát választottak meg az amerikaiak.

Kétségtelenül meglepte az USA-t és a világot. Ahelyett, hogy a hosszú és kimerítő kampány után megpihent volna, s komótosan megvárta volna, míg feláll a saját apparátusa, az első héten öt elnöki rendeletet, tizenkét memorandumot és öt állásfoglalást írt alá. Rendelkezett az Obama-féle egészségbiztosítási rendszer, az obamacare felülvizsgálatáról, az abortuszt támogató szervezeteknek juttatott összegek csökkentéséről, a csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezmény tárgyalásairól való kivonulásról, az amerikai olajvezetékek és a mexikói határon lévő fal építésének folytatásáról.

A legnagyobb felzúdulást az az intézkedése váltotta ki, hogy három hónapra felfüggesztette az Egyesült Államokba való beutazást azokból a muszlim országokból, amelyekben – az előző amerikai kormányzatok hibás, sőt bűnös politikájának következtében – teret hódítottak a radikális iszlám szervezetek. Az aláírás után azonnal hatályba lépett a rendelet. Érintettjei közül sokan már az USA felé tartó gépen ültek, s csak akkor szereztek róla tudomást, amikor valamelyik amerikai repülőtérről visszafordították őket. Köztük zöld kártyával, tehát állandó be- és kiutazási engedéllyel rendelkezők.

Szinte nyomban tüntetések kezdődtek több amerikai repülőtér közelében. Akcióba léptek a jogvédő szervezetek és a bíróságok. Néhány személyt ki is engedtek a tranzitvárókból. Barack Obama, az Egyesült Államok korábbi elnöke, szakítva azzal a hagyománnyal, hogy legalábbis egy ideig nem bírálják az utódot, szolidaritását fejezte ki azokkal, akik Trump bevándorlást szigorító rendelete ellen tiltakoznak. Kanada kormányfője bejelentette, hogy országa szívesen látja a háború és az üldöztetés elől menekülőket, függetlenül vallási hovatartozásuktól. (Azt persze nem tette hozzá, hogy a kemény kanadai bevándorlási szelekciós rendszert azért nem változtatják meg.) A dühödt média pedig, amelynek befolyásos tényezői megfenyegették Trumpot, hogy majd megnézheti mikor adnak hírt róla, kénytelen beszámolni a helyzetről. Ezzel ingyen közvetíti az elnök híveinek, hogy választottjuk állja a szavát.

Hát igen! Ilyen ez a Trump! Senkire nincs tekintettel – csóválhatnánk mi is a fejünket. De ehelyett nézzünk más szempont után! Induljunk ki abból, hogy az USA 2001. szeptember 11-e, a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyainak felrobbantása óta háborúban állónak tekinti magát. Az iszlám terrorizmus ellen hirdetett háborút. Erre hivatkozva döntötte romba csaknem a teljes Közel-Keletet és részben Észak-Afrikát.

Minden eredmény nélkül. Ellenkezőleg. Százezrek haltak meg, milliók váltak földönfutóvá. A terroristák befolyása azóta is növekszik abban a térségben, sőt Nyugat-Európában. Oroszországban szintén gyakran hiúsítanak meg merényletkísérletet a hatóságok. Alig van olyan szeglete Oroszországnak, ahol ne jelentek volna meg az Iszlám Államszervezet számára toborzók, akik megtévesztő ígéretekkel vesznek rá fiatal nőket és férfiakat, hogy Szíriába menjenek harcolni. A terroristák, a verbuválók hátországát az a közel-keleti térség jelenti, ahol az amerikai katonai beavatkozás következtében meggyengült, vagy teljesen meg is semmisült az addigi államszervezet.

Tételezzük fel, hogy az amerikai biztonsági szolgálatok nem állnak a helyzet magaslatán! Okkal tehetjük ezt, hiszen a választási kampány véghajrájában attól volt hangos Amerika és világ nyugati része, hogy külső hekkertámadásokkal befolyásolhatják, sőt befolyásolták az eredményt. Ilyen helyzetben ugyan mi lehet az új elnök legfontosabb feladata? Meg kell erősíteni az ország védelmét azok ellen, akikkel szemben az elődei háborút hirdettek. Ha ezt előre bejelenti, s hosszú egyeztetésekbe kezd, türelmi időt ad a rendelet hatályba lépéséig, naná, hogy éppen azokat utaztatja be azonnal az országba az ellenség, akiket kívül kellene tartani…

Így történt, nem így történt? Sosem fogjuk megtudni. De talán arra elég, hogy belássuk: nem csak azzal lehet magyarázni egy szokatlan intézkedést, hogy ostoba volt, aki meghozta.

Könyörtelen, mindenkin átgázoló, dicsőségre szomjazó munkamániásnak mutatja be Donald Trumpot az amerikai újságíró, Michael D' Antonio a Soha nem elég című könyvben. És bizonyára így is van. De azt gondolom, hibáznánk, ha azt feltételeznénk, hogy az amerikai elnök csak emiatt diktált akkora tempót már az első héten. Mert kiindulhatnánk például a választási kampány sajátosságaiból is.

Donald Trump a kampányban már azzal sikeresen radikalizálta a vesztes kisemberek, a lecsúszó középosztálybeliek tömegeit, hogy egyáltalán megszólította őket. Amit pedig mondott nekik, azzal elérte, hogy lelkesedjenek, megmozduljanak és rá szavazzanak. Viszont győzelme miatt felzúdult az amerikai társadalomnak az a legfelsőbb rétege, amely hozzá volt szokva, hogy körükből kerül ki a mindenkori elnök, illetve az általuk támogatott személy lesz a washingtoni adminisztráció vezetője.

Azzal, hogy Trump maga mögé utasította a biztosra vett befutót, azaz Hillary Clintont, az eddigi elnökcsináló elit szinte arisztokratikus büszkeségében érezte sértve magát. Persze fontos a döntésekre való befolyás, vagyis a csillagászati összegekhez való hozzáférés bizonytalanná válása is. De azt hiszem, a sértettség miatt oly ádáz az új elnök elleni hadjárat. Ha Clinton tette volna meg ugyanezeket az intézkedéseket – beleértve a középosztálybeli amerikai ismerőseim által is szidott, rájuk nagy terhet rovó obamacare átalakítását – feltehetően most hozsannákkal lenne tele a média. Viszont Trumpnak a legádázabb támadások kivédésére kell készülnie.

Az ellene indult akciók elhárításának kulcskérdése, hogy képes lesz-e megőrizni tömegtámogatottságát. Ennek érdekében nap, mint nap azt kell demonstrálnia: végrehajtom, amit megígértem nektek a kampányban. Még saját államtitkáraim, csapatom végleges felállását sem várom meg, mert azt mondtam, hogy a lélektelen kormányzati elit helyett közvetlenül a népre támaszkodom, az amerikai népnek adom vissza a hatalmat, s neki számolok el.

Hogy ez demagóg szöveg lenne? Természetesen. De mögötte van egy Trump szemszögéből nézve racionális meggondolás is: csak addig szabhat új irányt a folyamatoknak, amíg nem áll össze ismét a mindenkori elnököt bedaráló bürokrácia. #

CÍMKÉP: Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke rendeletet ír alá (Fotó: Doug Mills/The New York Times)

karomkodnitilos142x142szovegesfekvoxxxx.JPG