Timosenko azzal állt elő az ukrán parlamentben, hogy élvezi az amerikai elnök támogatását, s a Donyec-medencében hadiállapot kihirdetését követelte Porosenkotól.

Moszkvát provokálja a Petro Porosenko által irányított kijevi hatalom – írtam a múlt héten. Azt feltételeztem, hogy az ukrán államfő berlini villámlátogatásához időzítve mentek át tüzérségi támadásba a több száz kilométeres frontvonal több pontján a Kijev által irányított fegyveres erők a Moszkva-barát, magukat Donyecki és Luganszki Népköztársaságnak nevező szakadárok, más szóhasználatban az autonómiájukért, az orosz nyelvhasználat jogáért küzdő felkelők ellen. Nem mellesleg, ők attól is tartanak: ha a külföldi érdekeltségek uralják Ukrajnát, leépül az az ipari övezet, ahol ma még munkát kapnak. Most azonban egy régi-új játékos is színpadra lépett: az ukrán parlamentben Porosenko provokálásába kezdett Julia Timosenko.

Ukrajna Moszkva-barát országrészeinek vezetői egy hete rendre arról nyilatkoznak, hogy a kijevi vezetés több tízezer ukrán katonát, továbbá szabadcsapatokat vonultat fel ellenük, s mindenütt nehézfegyverzetet telepítenek. Tény, hogy többször is sorozatvetőkkel lőtték Donyecket és a környező településeket. Ez nyilvánvalóan a minszki megállapodás megsértése. Ám az is igaz, még ha el is fogadjuk a szakadároknak azt az állítását, hogy ők csak visszalőttek, az egyezményt ők is megsértették, hiszen csak így viszonozhatták a tüzet olyan fegyverekből, amelyeknek a frontvonalhoz képest lőtávolon kívül kellene lenniük.

A változó intenzitású tűzpárbaj következményeként mindkét oldalon lakóházakat is ért találat. Donyeckben óvodát, iskolát és bányaüzemet is. Civil és katona halottak, sebesültek a kijeviek és a felkelők részén is vannak. Hozzá február 7-én, kedden este, amikor ezt a cikket írom, általános a vélemény, hogy az ukrán hadsereg szerdán nagyobb támadásba kezd. A donyecki és a luganszki vezetők néhány napja arról beszéltek, hogy hírszerzési információik szerint a kormánycsapatok a változatlanul Kijev fennhatósága alatt lévő Mariupol ellen intéznének egy nagyobb támadást, amit aztán rájuk, a felkelőkre fognának.

Huszonnégy órán belül megtudjuk, hogy így történik-e ez, vagy sem. Az érintett területek lakossága most abban reménykedik, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő és Angela Merkel német kancellár keddi telefonbeszélgetésének eredményeként nem indul meg a kijevi erők offenzívája. Az egyeztetésről kiadott közleményben ugyanis az áll: „a tűzszünet haladéktalan helyreállításában mindketten érdekeltek, és támogatták az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) különleges megfigyelő missziójának erre irányuló erőfeszítéseit”.

De immár a moszkvai oldalon is mind erőteljesebben hallatják hangjukat a háborúpártiak. Nincs nap, hogy az állami televízió vitaműsoraiban ne tenné fel a kérdést valamelyik vehemens katonai szakértő: „Meddig tűri még a Kreml, hogy véreinket gyilkolják az ukránok?” „Meddig hitegetjük még a Délkelet-Ukrajnában három éve küzdő testvéreinket?” „Fel kell szabadítanunk Kis-Oroszországot!” (Vagyis azt a történelmileg változó területet, amely a mai értelmezésben magában foglalja a teljes Délkelet-Ukrajnát Harkovtól le Odesszáig, s akár magát Kijevet is – KDL) A minap az egyik műsorban Ukrajna elleni terrorista akciókra biztatta a szakadárokat egy neves vitázó. Olyan kínos volt a helyzet, hogy az élő adásban a riporternek kellett kilépnie a szerepéből, s azt mondania: az illető hangsúlyozottan a magánvéleményét fejtette ki. A moszkvai állami televízió soha, semmilyen körülmények között nem támogat terrorista akciókra felhívást, összhangban az állam vezetőinek a terrorizmus elleni küzdelemről vallott elveivel.

Az sajnos nem újság, hogy a kijevi parlamentben és Nyugat-Ukrajnában, immár három éve tüzelik a népet a háborúra, s indítanak úgynevezett antiterrorista operatív műveleteket (ATO) a Moszkva-barát felkelők ellen. Új fejlemény viszont, hogy a korábban már kétszer is miniszterelnöki posztot betöltött, s annak idején az államfői tisztségről mindössze három százalékos szavazatkülönbséggel lecsúszott Julija Timosenko ismét beszállt a kijevi hatalmi harcba. Alighanem arra játszik, hogy az elmúlt években lejáratódott Porosenkot egy rendkívüli választáson legyőzheti, s végre ő lehet az államelnök.

Az ukrán amazon Washingtonból indította harcát. Ő is részt vett az elhíresült, február 4-ei imareggelin, s találkozott magával Donald Trumppal is. Rossz nyelvek szerint a mosdó közelében várt az elnökre, s ott mutatkozott be neki. Hogy Trump környezete mentse a menthetőt, gyorsan a recepciós helyiségbe vezették egy közös fotózásra. Timosenko ezt követően azt nyilatkozta: Trump bátorította őt, s megígérte, nem fogja cserben hagyni Ukrajnát, s amíg nem áll helyre a biztonsága, nem vonja vissza az Oroszország elleni szankciókat. Ehhez képest a The Washington Post összefoglalója szerint a Fehér Ház közleménye ugyanerről sokkal visszafogottabb volt.

Csakhogy visszatérve Kijevbe Timosenko már úgy lépett fel a parlamentben, mint akit maga az amerikai elnök támogat. Nyíltan provokálta Porosenko államfőt, kérdőre vonva őt, hogy miért nem hirdeti ki a hadiállapotot a Donyec-medencében. Abba kell hagyni a „szemtelen üzérkedést a megszállt területekkel”. Azt is kijelentette: az ukrajnai vezetésnek ahhoz kell tartania magát, hogy „Oroszország háborúzik Ukrajna ellen”. Fellépése olyannyira hatásos volt, hogy a parlamenti többséget adó Petro Porosenko Blokk helyettes vezetője is hasonló hangnemet ütött meg. Hogy a szélsőjobbos, radikális nacionalista képviselőkről, a félnáci-banderista szervezetek irányítóiról már ne is beszéljünk.

Eközben az orosz televízióban megszólaló, mérvadó amerikai elemzők változatlanul azt állítják: van elég baja Trumpnak, Ukrajna dolgát Európára hagyja. A Kijev és Moszkva közötti háború lehetőségéről egyikük ironikusan jegyezte meg: ő úgy látja, hogy a frontvonal Ukrajnán belül húzódik, nem pedig az ukrán–orosz határon. Ráadásul meggyőződése, hogy ahol most a frontvonal van, az belátható időn belül nem lesz ukrán–orosz határ. Nagy kérdés persze – teszem én hozzá –, ha valamikor mégiscsak béke lesz, vajon miként él majd egy államban két olyan népesség, amely éveken át annyi szenvedést és veszteséget okozott a másiknak. Bár, ha meggondolom, hajdan Észak és Dél katonái is ádáz polgárháborút vívtak egymással, ma mégis egy országban, az Amerikai Egyesült Államokban élnek az utódaik. #

CÍMKÉP: Julia Timosenko fejéről mára eltűnt a vendéghajból készült honleányi fonat. Az új imázs szerint egy komoly tekintetű szemüveges diáklány néz vissza ránk az újabb keletű fotókról – Forrás: Timosenko honlapja