A magyar nép meghatározó része megerősítette, hogy nem akar köztársaságban élni, továbbá legitimálta a Moszkva és Peking irányába tett fordulatot.

Győztünk – jelentette ki Orbán Viktor április 8-án, nem sokkal éjfél előtt, miután hosszú órák érthetetlen várakozása után – ami a számítógépes rendszer délelőtti zavara miatt is ébreszt némi kételyt az emberben – végre az ország is megismerhette azt, amit a pártvezér a színfalak mögötti társaságával együtt már rég tudhatott. Ez azonban nem ok arra, hogy változtassak a most lezajlott parlamenti választásokkal kapcsolatos előzetes véleményemen, amit az Ostobák országa című, a választási plakátokkal foglalkozó, március 28-ai cikkem után így fogalmaztam meg az egyik kommentelő felvetésére válaszolva:

„Józan ésszel pontosan tudom, hogy a Fidesz marad. Már csak azért is maradnia kell, hogy az a dzsuva, amit összehordtak, az ő fejükre omoljon. Olvassa el a Friedman interjút a Mandineren: abban benne van, hogy az USA meg fogja fizettetni Magyarországgal a pávatáncot. És ez csak egy a csontvázak közül. Viszont, ha maradt még egy kis bölcsesség a magyar választókban, akkor nem lesz kétharmaduk, amivel tovább folytathatnák a rablást és az igazságszolgáltatás megszállását immár a bíróságok bekebelezésével is véglegessé téve”.

Be kell látnom, hogy tévedtem a választók bölcsességével kapcsolatban. Az oroszországi Kommerszantnak nyilatkozó Igor Greckijnek, a Szentpétervári Állami Egyetem nemzetközi tanszéke posztszovjet térséggel foglalkozó docensének volt igaza, amikor azt mondta: a Fidesz eléri, hogy „mozgósítsa hagyományos szavazóit, mindenekelőtt a falusi lakosságot”. Figyelmeztetés ez a hazai politológusoknak, közvélemény-kutatóknak, ellenzéki pártvezetőknek, akikről kiderült: kevéssé ismerik a magyar valóság fővároson túli részét, mint az orosz szakértő. Ráadásul a helyzet az általa feltételezettnél is lehangolóbb, hiszen nem csak a falusiak, hanem általában a vidékiek, illetve a fővárosiak egy részének felfogásáról vallott nézeteket is át kell értékelni 2018. április 8-ika óta. A választók lényegében fele mondott nemet arra, amit európainak nevezünk. És ez a nagyjából ötvenszázalékos eredmény ismét hozzásegíti a Fideszt a kétharmados parlamenti többséghez.

Ennek nyilvánvalóan külpolitikai következményei is lesznek, hiszen a magyar szavazók legitimálták a Moszkva és Peking irányába tett korábbi fordulatot. Persze, ez csak látszólag elszigetelt, magyarországi jelenség. És akár üdvözölhető is, hiszen a mai világ súlyos problémái csak velük együtt, az általuk javasoltakat is figyelembe véve oldhatók meg – a Nyugattal szintén együttműködve. De most csupán arra fókuszáljunk, hogy a magyar népnek a választási urnákhoz járuló csaknem fele itt és most úgy ítélte meg, hogy nem akar köztársaságban élni! Inkább kiszolgáltatja magát a létezését érintő minden fontos kérdésben a saját törvényeiket sem tisztelő NER-politikusoknak, a velük összefonódott oligarcháknak, zöldbáróknak, a dölyfös polgármestereknek, akik – tisztelet a kivételeknek – kiskirályokká lehettek azáltal, hogy a kormányzó párt vezetőjének döntése alapján nagyrészt formálissá vált a települési önkormányzatok működése. Az egyházakat is beleértve, gyakorlatilag a társadalom minden meghatározó intézményrendszere Orbán Viktortól függ.

A diktatúra felé sodródó magyarság – a kisebbségben maradtakkal ellentétben – a szolgaságot választotta. Ezzel utólag is igazolta az orbáni parlament korábbi döntését, amivel az ország nevéből a köztársaság szót száműzte. A meghatározó sokaság visszamenőleg áldását adta arra, hogy a Fidesz vezére az elmúlt években totális befolyás alatt tartotta az ország gyűlését, kénye-kedve szerint működtettette, szabotáltatta a parlamenti bizottságok tevékenységét. Általában is úgy alakíttatta át az egyeztető fórumokat, az eredetileg a politikai hatalom ellenőrzésére hivatott intézményeket, s azokat úgy rángattatta famulusai révén, hogy fedezve legyenek az önkényes döntések. Ennek következtében, ha úgy ítéli meg, ma már csak rajta múlik, hogy ki veszélyezteti a nemzetbiztonságot, ki ellen kezd nyomozást a rendőrség, kit és mennyi időre vesz előzetes letartóztatásba, ki ellen emel vádat az ügyészség és ki ellen nem.

Ennek a mostanra neve minden elemében is hazugságot hordozó pártnak – a Fiatal Demokraták Szövetségének –, ennek a négy plusz nyolc éve regnáló hatalomnak a letéteményese, Orbán Viktor, aki most országlásának újabb négy évébe kezd, s feltehetően további ciklusokra betonozza be magát, s akit immár csak önmagán és az országon kívüli okok akadályozhatnak meg abban, hogy véglegessé tegye a más politikai erők által kontrollálhatatlan, lényegileg egypártrendszerre vonatkozó rögeszméjét. Formailag ugyan több pártot vesz majd semmibe az ország házában, ahogyan már eddig is tette, valójában azonban kiiktatja az érdemi vitákat a politikából, a társadalomból. Hozzá ezt nemzeti érdekként, demokráciaként fogja feltüntetni.

Az elmúlt négy plusz négy évben, kegyencei révén, elképesztő állami összegek átpumpálásával, ellenőrzése alá vonta a médiarendszer körülbelül nyolcvan százalékát. Ennek közvetítésével a legalantasabb ösztönökre építő propagandájával töltötte meg az emberek döntő részének agyát. Ha úgy tetszik, már elfoglalta tudatukat, amihez az élsportot, az élsportolókat, sőt a Dankó Rádióval felfuttatott jogdíjakon keresztül még a cigányzenészeket is gátlástalanul felhasználta. Hogy a közpénz-milliárdokat ellenőrizetlenül forgató Farkas Flórián-féle figurákról, meg a Békemeneteket szervező harci alakzatok vezetőiről már ne is beszéljek, akik a magyar adófizetők pénzén megvett, határokon túli magyarok és a vidékiek buszoztatásával segítették a pártérdekeket. Hátra van még a magánéletünk totális ellenőrzése. Ne legyen senkinek kétsége: ez is be fog következni, hiszen nem is titkolta, hogy erre készül, amikor március 15-én listákról és elszámoltatásokról beszélt az ujjongó tömeg előtt.

Ez a minden eddiginél nagyobbra duzzasztott tömeg bizonyára lelkesen gondol majd a vasárnapi választásra még néhány napig, néhány hétig, néhány hónapig. Bizonyára meg sem fordul a fejekben, hogy szégyenkezni inkább kellene. Szégyenkezni amiatt, hogy jóváhagyták a Fidesz-kormányoknak a szociális, oktatási-tudományos és egészségpolitikáját, amivel a mai Magyarországon a szegényeket még szegényebbé teszik, az elesetteket a társadalom peremén tartják, a közéjük születőktől az egyre lebutítottabb állami oktatási rendszeren keresztül elveszik a jövőt, azokat pedig, akik fizetőképesek, egyre inkább a magán egészségügyi intézményekbe szorítják. Nem mellesleg ez az orbáni szakpolitikai felfogás szöges ellentétben áll Vlagyimir Putyin oroszországi törekvéseivel, még ha a mozgástér ott sem valami tág. Az azonban bizonyos, hogy a Kreml vezetői közül senki nem engedhetne meg magának olyan kijelentést, mint amire Lázár János miniszter vetemedett elhíresült bon mot-jával: „Akinek nincs semmije, az annyit is ér".

Orbán tehát úgy másolja a putyini rendszert, hogy – az őt bíráló ellenzékével együtt – figyelmen kívül hagyja annak követendő szociális, kulturális és társadalmi vetületeit. De ezzel számoljon el ő maga!  A magyarországi választások után azonban sokaknak leginkább amiatt kell szégyenkezniük, hogy jó néhány körzetben olyan Fidesz-politikusoknak szavaztak bizalmat, akiknek nevéhez közpénzek nagybani lenyúlása, csalások sorozata tapad. Sokan, akik máskor kereszténységükkel kérkednek, szavazatukkal feloldozást adtak a helyben is megvetett képmutatóknak. Országgyűlési képviselői mentelmi joggal ruházták föl őket, s ezzel gyakorlatilag kivonták az igazságszolgáltatás hatálya alól. Sikerült elérniük a legtöbbet, amit elérhettek, hogy a tolvajok tettei elévüljenek, és ennek tudatában immár leplezetlen pökhendiséggel oktassanak ki mindenkit tiszta erkölcsből, keresztény magatartásból, meg a többi. Ez az igazi szégyen!

Mindig tiltakoztam ellene, ha valakik egy kalap alá vettek egy csoportot, egy réteget, egy népet. Nincs kollektív bűn, nincs kollektív felelősség. De lám, mégiscsak adódik olyan helyzet, s ilyen ez a mostani parlamenti szavazásból következő, amikor azt kell mondani: a magyar nép nem elhanyagolható részének siralmas az erkölcsi állapota. Szavazók százezrei tucatjával támogattak nyilvánvaló tolvajokat, csalókat, közpénzfosztogatókat, maguknak állami megbízások, közbeszerzések kedvező elbírálása fejében csúszópénzeket követelőket. Tették ezt a szavazófülke magányában, vagyis ott, ahol senki nem befolyásolta döntésüket. Fel kell fognunk, hogy rettenetes állapotba kerültünk! Magukat tisztes családapáknak és családanyáknak tekintő tömegek vettek védelmükbe gazembereket 2018 Magyarországán. És, ha valamiért, hát az ezért viselt felelősség alól nem mentesít senkit a kiábrándító teljesítményt nyújtó ellenzéki pártok tehetetlenkedéssel, veszekedéssel terhelt magatartása. De még a Brüsszel nevével fémjelzett nyugati, a rendszerváltozás utáni kelet-európai térséggel szemben tanúsított érzéketlenség sem.

Honfitársaim! Hogy lehet ilyen tömeges, immorális mentalitásra jövőt építeni? És ha lehet, akkor milyen lesz az a jövő? Egyben ugyanis biztosak lehetünk: folytatódni fog a fiatalság menekülése az országból, ennek összes következményével együtt. Aki pedig emiatt ezután arra panaszkodik nekem, hogy nem mer politikai ügyekben véleményt nyilvánítani, hogy senki nem védi meg az ilyen-olyan önkénytől, aztán pedig nincs jól képzett tanár az iskolákban, szerelő a ház körüli javításokhoz, elég ápolónő és orvos a rendelőkben, a kórházakban, meg hogy magányos a külföldre szakadt gyerekei, unokái nélkül, annak egyszerűen hátat fordítok. Mert tessék tudomásul venni, hogy mindenért meg kell fizetni! A választási döntések következményeiért is...  #

CÍMKÉP: Bár még nem hivatalos április 9-én, hajnali 3 órakor, de gyakorlatilag újra megvan a kétharmada a Fidesznek a parlamentben. 97,5 százalékos feldolgozottságnál a Fidesz úgy áll, hogy 133 mandátumot szerez. Ez pontosan annyi, amennyit négy évvel ezelőtt is kaptak, a kormánypárt tehát meg tudta ismételni a 2014-es eredményt, és ha csak egyetlen képviselővel is, de ismét megvan a kétharmaduk, ami a minősített törvényekhez kell. (Forrás: Index)

...a nick névre is vonatkozik, mert ne itt élje ki beteges hajlamait! Emellett pedig kérem, hogy legalább tisztességes hangvétellel értékelje a befektetett munkámat! Mindenekelőtt pedig ne szemetelje tele a hazát öncélú trágársággal! Ha pedig azt hiszi, hogy ez a szólásszabadság korlátozása - téved. Egyetlen újság, egyetlen műsor, egyetlen blog sem kötelezhető arra, hogy a tartalomért felelős szerkesztők ellenében bárki bármit közölhessen abban a médiumban. Indítson saját blogot, s ott azt csinál, amit akar, amíg teheti az első bírósági tárgyalásig, ahol a névtelen kommentelők vétkéért is Önre szabják ki a büntetést! ##