KI VOLT ZSUKOV MARSALL?
A szegényparaszti családban született Georgij Zsukov pályája a kitüntetéssel zárult egyházi iskolai tanulmányokkal kezdődött, majd az I. világháborúban a cári hadseregben kapott kitüntetéseken és előléptetéseken keresztül vezetett a Vörös Hadseregbe, ahol kudarcok és sikerek egyaránt fűződtek a nevéhez. Átvészelte Sztálin 1937–1939 közötti tisztogatásait. 1938-ban aratta első győzelmét a mongol-mandzsúriai határnál a japán hadsereg felett. 1941-ben, a hitleri német hadsereg támadását követően, többször vitába keveredett Sztálinnal és környezetével, ezért leváltották a vezérkari főnöki pozícióból. Aztán mégis fontos szerepet kapott Moszkva, Sztálingrád, illetve Leningrád védelmében. Berlin egyik elfoglalója volt. A háború után Sztálin Odesszába, az ottani katonai körzet élére „száműzte” a népszerű tábornokot, hogy megszabaduljon esetleges riválisától. A területen – csakúgy, mint az akkori Szovjetunió minden nagyvárosában és környékén – az alvilági bandák, illetve a németek által hátrahagyott diverzánsok tartották rettegésben a családtagok elvesztésétől, az éhezéstől, a háború minden más következményétől szenvedő lakosságot. Zsukov itt, majd később az Urali Katonai Körzetben – ahogyan ez a háború után minden jelentősebb gócpontban is történt – gyakorlatilag statáriális körülményeket teremtve lett úrrá a helyzeten. (A témát, benne Zsukovval izgalmasan dolgozza fel Szergej Urszuljak rendezésében a Likvidálás című többrészes orosz, televíziós krimisorozat, amit 2007-ben mutattak be.) A marsall csak Sztálin halála után került vissza a legfelsőbb vezetésbe annak következtében, hogy kulcsszerepet játszott Hruscsov hatalomra juttatásában. A magyarországi 1956-os felkelés leverésének időszakában ő volt a hadügyminiszter. A „Forgószél” hadműveletért negyedszer is megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést, de a hatalmát féltő Hruscsov végül szintén félreállította. #

KI VOLT SUHEVICS?
1907-ben, az akkor az Osztrák-Magyra Monarchiához tartozott Krakkóban született. Tanulmányait a Lengyelországhoz került Lvovban, majd Gdanskban végezte. Építőmérnökként diplomázott, de közben ukrajnai nacionalista szervezetekhez kapcsolódva, németek által ellenőrzött tanfolyamon illegális felderítő kiképzést is kapott. A lengyel hadseregben tüzérségi altiszti képzésben részesült, ám miután fény derült illegális nacionalista kapcsolataira, lefokozták közlegénnyé. 1934-ben a lengyel hatóságok a belügyminiszter elleni merénylet vádjával letartóztatták. Végül négy év börtönt kapott az ukrán nacionalista mozgalom vezetője, Sztyepán Bandera elleni perben. 1938-ban amnesztiával szabadult, s mindjárt Münchenbe utazott, ahol tiszti akadémiát végzett, diverzáns-felderítő kiképzést kapott, illetve a hitleri német hadseregben szolgált. Közben illegálisan a Kárpátaljára is visszatért, ahol fegyvert fogott a bevonuló magyar csapatok ellen. Aztán Jugoszláviába, majd onnan Németországba menekült. A háború alatt, a Waffen SS tagjaként, a náci német csapatok mellett ténykedő ukrán csapatokban tűnt fel, amelyeket gyakran elfogott szovjet, elsősorban ukrán katonákból szerveztek. Vitatott, hogy személyesen is részt vett-e pogromokban. Az Ukrán Nacionalisták Szervezetének tagja lett, majd 1943-tól annak vezetője. 1944 januárjától a hitleri hadsereg mellett harcoló, majd illegalitásba kényszerült Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) főparancsnoka egészen 1949. szeptember 3-ig (!) amikor az UPA hivatalosan is beszüntette a partizánháborút. A háború után, hamis papírokkal, kétszer is Odesszában gyógykezeltette magát. Annak ellenére nem bukott le, hogy a leginkább körözöttek listáján szerepelt. Végül 1950 márciusában derítették fel hollétét. Egy Lvov (Lviv, Lemberg) közelében lévő faluban, a konspirációs épületként szolgáló szövetkezeti boltot körbe fogó belügyi egységek parancsnoka megadásra szólította fel, de ő a gyűrűből ki akart törni, s a tűzharcban életét vesztette. Mások szerint önkezével vetett véget életének, hogy ne kerüljön fogságba. Holttestét elégették, a hamvakat egy folyóba szórták, ahol ma emlékkereszt áll. #