A kormánypártiak túllőttek a célon, most a hallgatás falával próbálják körülvenni a VIII. kerületi ellenzéki polgármester-jelöltet.

Mintha beintett volna egy láthatatlan kéz, úgy szűnt meg mára a kormánypárti megmondó embereknek az elmúlt hetet uraló, a Pikó András budapesti józsefvárosi ellenzéki polgármester-jelölt elleni acsarkodása. Megeshet, hogy az uszító hadjárat továbbra is zajlik, csak én nem érzékelem, de mégis megkockáztatom: ilyenkor mutatkozik meg, milyen előnyös a kormányzó hatalom számára, hogy immár egy akaratra mozdul a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) égisze alá vezényelt, összesen 476 megyei napilap, országos terjesztésű újság, hetilap, rádió, televízió és portál szerkesztősége. Arra és akkor engedik rá a médiakopókat, amikor akarják, s bármikor vissza is parancsolhatják őket.

Túl hevesen támadott a Fidesz

Az egész azzal kezdődött, hogy a Magyar Nemzet címet elorozott kormánypárti kiadvány szeptember 9-én, hétfőn nyilvánosságra hozott egy fotót, amit Pikó András választási stábjának egyik tagjai töltött fel egy zárt Facebook-csoport oldalára. A képen homályosan látszó papírlapok mellett laptopok vannak, s az egész szobában emberek tüsténkednek. A képhez kapcsolódott bizonyos kommentek alapján vélte úgy Kocsis Máté Fideszes országgyűlési frakcióvezető, korábbi józsefvárosi polgármester, hogy az ellenzékiek illegálisan gyűjtik az ajánlóívekről a választók adatait. Bejelentette, hogy az ügyben a Nemzeti Választási Bizottsághoz fordul, illetve feljelentést tesznek a rendőrségnél. És láss csodát! Szeptember 11-én, szerda este a Budapesti Rendőr-főkapitányság Korrupciós- és Gazdasági Bűnmegelőzési Osztályának nyomozói már házkutatást tartottak Pikó kampányának központjában, továbbá többeket kihallgattak.

Ezzel párhuzamosan össztüzet zúdítottak a rezsim lapjai, televíziós médiumai a polgármester-jelöltre és csoportjára. Mindez együtt jelezte: egyeztetett akció zajlik. Talán nem egészen függetlenül attól, hogy a civilekből álló kampánycsapat nyilvánosságra hozta: bizonyos dokumentumokból arra következtetnek, hogy közpénzek vándorolhattak egyes szívességtevők zsebébe. A józsefvárosi hatalmi viszonyok átrendezésére, az összefonódások megbolygatására törekvők elhallgattatására indíthatták be a megszokott Fideszes gőzhengert, amitől vélhetően további hatásokat is reméltek:

Az ellenzék visszavágott

Mindkét oldal számos nyilatkozatát elolvastam, meghallgattam az ügyről. Nagyjából az alakult ki bennem: ki-ki hovatartozása alapján foglal állást, s erre hagyatkozva nem alakítható ki tárgyilagos kép. Éppen ezért mindenkit óvok attól, hogy érzelemtől vezérelve ártatlant, avagy vétkest kiáltson, mert abból legfeljebb pártcsatározás jön ki! Ezt mutatta, hogy az ellenzék napokon belül tüntetéssel reagált a kormánypártiak támadására. A Pál utcai fiúk szobrai előtt szeptember 13-án megtartott demonstráción több ellenzéki párt vezetője, illetve a közös főpolgármester-jelölt is éles hangon ágált a hatalom úgymond szintet lépett önkénye ellen. A dühös hallgatóság a kormányzók elleni felháborodásának hangot adva támogatta a szónokokat, ám emiatt még aligha fújtak volna visszavonulót a kormánypárt vezető propagandistái.

Ennél többet nyomhatott a latban, hogy az ellenzék elkezdte a Fideszesek fejére olvasni: évtizedre visszamenően kivizsgálatlanok a kormányzó párt nagyüzemi módszerekkel készülő Kubatov-listáival kapcsolatos vélhető visszaélések; a névsorokat egy panamai szerveren tárolják, s erről képernyőkép is megjelent az interneten. Szintén felkerült a világhálóra több Fideszes polgármester fotója. Ezeken az illetők az előttük lévő listából hívogatják a feltételezett választókat. Következésképp, az Orbánisták sem jobbak a Deákné vásznánál, jóllehet valójában sem az egyik sem a másik oldalon nem elég egy fénykép annak eldöntésére, hogy tényleg jogosulatlan adatkezeléssel állunk-e szemben.

Engedetlenekből lesznek a mártírok

De még csak nem is ezek az innen-onnan előkerült érvek játszhattak szerepet abban, hogy a Pikó elleni támadásokat (időlegesen?) mintha elvágták volna. Az ellenzékiek indulathullámainak mérete és tartóssága lephette meg az állampárti politikai gengsztereket. Hirtelen rádöbbenhettek, hogy a mandineren kívülinek tekintett VIII. kerületi polgármester-aspiráns elleni hangulatkeltés következtében ellenőrizhetetlen folyamatok kezdődtek. Nem akarták kockáztatni, hogy a szóváltások akár tettlegességig fajuljanak, mert ezek bumeránghatást váltottak volna ki. A nyolcadik kerületi polgármester-jelöltre, illetve a csoportjában lévő, jobbára fiatalokra zúdult, jókora hírveréssel körített hajtóvadászat, a hatalom eltúlzott erődemonstrációja miatt az eddig közönyösek tömegeiben alakulhatott volna ki az a képzet, hogy ha ez megtörténhet, akkor innentől nincs megállás. Mostantól mindenki tarthat attól, ha bármilyen módon útjában áll a kormányzóknak, akkor számítania kell arra, hogy a hatóságokat küldik rá. És ez bizony sokakat tehetne dühössé.

A Fidesz-kampány irányítói megérthették, hogy áldozatot, mi több mártírt csinálhatnak Pikó Andrásból, aki eleve nem néz ki körmönfont politikusnak, s gesztusai őszinte érzelmekkel telített emberről vallanak. Ebben a helyzetben – jobb későn, mint soha – feltehetően eszükbe ötlött, hogy a hatalmasságok okosabbjai mindig tudták: mindent el kell követni, nehogy mártírrá váljék az ellenük fellépő személy vagy csoport. Hiszen már Pilátus is ezért akarta elkerülni Jézus keresztre feszíttetését. Az utána jövő keresztény tömegek áldozata nyomán emelkedett fel a katolikus egyház. Később aztán a klérus maga küldte máglyára az ellenállók, az egyházreformerek sokaságát, ami paradox módon, nagyban elősegítette a katolikus keresztény ecclesia megerősödését, mert a főpapok felismerték a mártíromságban rejlő erőt, s a hit áldozatkész terjesztőinek példáján keresztül is mozgósították a tömegeket.

A vértanúság kultuszára a protestánsok szintén építettek és építenek. Gondoljunk csak a magyarországi ellenreformáció idején 1674-ben várbörtönbe vetett, illetve gályarabnak eladott lelkészekre! Állhatatosságuk a hitért vállalt szenvedés fényes példája a protestáns gyülekezetek előtt mindmáig. Más vallások – hogy mást ne mondjak, az iszlám fanatikus követői – szintén bőven szolgálnak példával. De a vértanúság eszméje áthatja a világi politikát is. Magyarországon eleven él az aradi tizenhármak kivégzésére épülő mártírkultusz, amellyel annak idején a Bécstől való – végül felemássá vált – elhatárolódásra, különállásra mozgósították a tömegeket a függetlenségpártiak. Gavrilo Princip boszniai szerb terroristáról, a Ferenc Ferdinánd elleni szarajevói merénylet elkövetőjéről sok szerb ma is azt hirdeti: mártíromsága hozzájárult a nemzeti megújuláshoz, és szobrokat állítottak neki. De folytathatjuk a sort az orosz cári család kivégzett tagjaival, a gerillavezér Che Guevarával, vagy a polgárjogi harcos Martin Luther Kinggel és még sok más névvel.

Az össztűz után jön a hallgatás

Keserűen írom le: a végén mindegyik eset vagy esemény a napi politika martalékává vált és válik. A fentiek mellett erős példa erre, hogy a hatalmi játszmákban miként használták fel a kommunisták mártíromságát igen gyakran éppen azok, akik maguk tették vértanúvá saját elvtársaikat. Tamás Gáspár Miklós így beszélt ennek érzelmi mozgatóiról:

Talán nem gondolták át ennyire tüzetesen a Fidesz spin doctorai, kampánymesterei, milyen következményei lehetnek a Pikó András stábja elleni, túlzásba vitt vehemenciának, de mégiscsak ráérezhettek arra, hogy sokak szemében vérlázítónak tűnik fel a médiaössztűz, meg a nyomozók feltűnő sietsége, aprólékossága akkor, amikor saját oldalukon gyakran ki sem vizsgálják a bejelentett eseteket, s rendszerint elhalnak a visszaélés-gyanús ügyek. Rájöttek, vagy figyelmeztették őket, hogy Pikó az áldozati szerepben lenne csak igazán veszélyes számukra. Hiszen már eddig is sokat tettek azért, hogy a hatalom mártírja váljék belőle. Márpedig ez sokakat állíthat melléje. Nem beszélve a köré csoportosult fiatalokról, akik majdan legendákat szőnek a látványos rendőrségi rajtaütésről, az eseményekben való helytállásukról, s arról, hogy vezetőjük milyen kérlelhetetlenül állta a sarat a médiacsahosok vicsorgása közepette. Ezért juthattak arra a következtetésre a Fidesz berkeiben: csak óvatosan ezzel a Pikóval, több hasznuk lenne abból, ha hallgatás venné körül. Most tehát ez a fázis következik. Az ellenzéken a sor, hogy megmutassa azoknak a közembereknek is, akik még nem undorodtak meg a hatalom letéteményeseinek kereszténységről papoló, mégis minden erkölcsi gátlás nélküli praktikáitól, hogy a némaság falát is át tudják törni. Már, ha egyáltalán… #

CÍMKÉP: Pikó András, az ellenzék budapesti józsefvárosi polgármester-jelöltje a Pál utcai fiúk szobrai előtt szeptember 13-án megtartott tüntetésen (Fotó: Mérce)

FRISSÍTÉS: A hvg.hu 2019. szeptember 17-ei 15:49 órás közlése szerint, míg a józsefvárosi választási bizottság elmarasztalta Pikó Andrásékat az ajánlóívek jogosulatlan feldolgozása miatt, addig a Fővárosi Választási Bizottság megváltoztatta a határozatot. Egyhangúlag megállapították: a VIII. kerületi választási iroda csupán két, feltételezéseken alapuló újságcikk miatt még nem mondhatta volna ki, hogy jogsértést követett el az ellenzéki polgármester-jelölt stábja. (Félreértés ne essék: mindez nem érinti az ettől függetlenül folyó rendőrségi eljárást! – KDL) # #