Orosz rulettet játszik a maffiózók országában, a vak szerencsére bízva Magyarország sorsát.  

Orbán Viktor továbblépésének az a feltétele, hogy létre tud-e hozni tettre kész fiatalokból, az energikus középnemzedékből egy valódi élcsapatot a KÉSZ, illetve a Fidesz választási akciócsoportjainak tagjaiból, továbbá más, felesküdni hajlandó kiválasztottakból – zártam egy nappal ezelőtti, „Az egyházaknak is Orbán diktál” című cikkemet. Élére ezt a mondatot emeltem: „A teljhatalom kiépítésének újabb lépése a hithű élgárda létrehozása”. Azt vizionáltam, hogy

Hogy ne hagyjak kétséget, a Sturmabteilung az SA-t, a náci párt (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) paramilitáris alakulatát jelenti. Azt a barnaingeseknek is nevezett, az államtól független félkatonai szervezetet, amelynek az 1920-30-as években meghatározó szerepe volt Adolf Hitler hatalomra juttatásában. Miután vezetői önállósítani akarták magukat, a Führer 1934. június 30. és július 2. között lemészároltatta többségüket. Összesen 80–100 személlyel, köztük az őt belülről bírálók hangadóival számolt le. A gyilkosságokat a Gestapo, a Harmadik Birodalom politikai titkosrendőrsége, illetve a fenti, kiemelt szövegemben szereplő másik szervezet, a Schutzstaffel követte el. Utóbbit a közvélemény SS-ként ismeri.

Igen, már egy ideje az látom, hogy a kereszténységet álcának használja, hogy szakralizálja, s ezzel legitimálja egyre bűnösebb rezsimjét. Ehhez immár becserkészte a legnagyobb bevett egyházak püspökeit, és bizonyos zsidó köröket is. Hozzá egy napja arra a következtetésre jutottam, hogy idővel létrehozza azt a szekta jellegű, a kívánságait vakon végrehajtó élgárdát is, amely akár erőszakkal elsöpri az idehaza útjában állókat. Mondom: idővel… Azt álmomban sem képzeltem volna, hogy huszonnégy óra sem telik el, s Hegedűs Istvántól, a Magyarországi Európa Társaság elnökétől azt hallom a Klubrádióban:

Alighanem mindannyian akkor járnánk jobban, ha kacsának bizonyulna a Hegedűs István által megszellőztetett hír. Csakhogy Havasi Bertalan miniszterelnöki sajtófőnök megerősítette: szombaton, Rómában, az Atreju nevű jobboldali rendezvényen beszédet mond a miniszterelnök. „Az emberek és a népek Európája” témakörében kérték fel előadás megtartására, amit a közönség kérdései követnek. A meghívó az Európai Unió ellenes, Olaszországnak az EU-ból való kiléptetését szorgalmazó, újfasiszta Giorgia Meloni által vezetett Fratelli d'Italia (Olaszország Testvérei – FdI.) párt.  Ezzel kapcsolatban ugye az mindenkinek megvan, hogy a magyar nyilasok is testvéreknek (t.v.r.) szólították egymást?) Az olasz pártvezér elébe is ment a találkozónak. Meloni az MTI-nek nyilatkozva elmondta, azért hívta meg a magyar kormányfőt, mert „modellnek” tartja a visegrádi országokat, köztük mindenekelőtt Magyarországot.

A történelem tehát folytatódik. Némileg ahhoz hasonlóan megy most Rómába Orbán kormányfő, ahogyan 1927-ben gróf Bethlen István miniszterelnök látogatott a fasiszta Benito Mussolinihez jóval Hitler hatalomra jutása előtt. Amiről senki nem beszél ezekben a körökben: „Mit csinálnak majd miután legyőzték az unionistákat, a globalistákat, az internacionalistákat? Mi lesz akkor, amikor a sok nemzeti érdek, vagyis a nacionalizmusok önzése egymás ellen fordítja őket?” Pedig épp a történelemből jól tudják a választ. Mint ahogy nekünk, közembereknek sem kellene felednünk: akkor bizony háborúk törnek ki. Amiként háborúk törtek ki a távolabbi és közelebbi múltban, s háborúk folynak ma is éppen ilyen okok miatt. Ám ennél időszerűbb, kínos kérdések is megfogalmazódnak.

♦ Hogy viselik el a magyar egyházi vezetők, hogy Orbán immár illetékesnek tartja magát annak meghatározásában, miként viszonyuljanak a valláshoz, az istenhithez az ország kiváltságosai, akiket, és csakis őket, nem mellesleg a nemzettel azonosít? Miként számolnak el például egyházuk, gyülekezetük, saját lelkiismeretük, s főleg istenük előtt az említett és nem említett magyarországi keresztény és nem keresztény egyházi vezetők azzal, hogy pisszenés nélkül tudomásul vették: Orbán Viktor a nyáron, az erdélyi Tusnádfürdőn, majd a múlt szombaton, a KÉSZ-konferencián meghirdette az „új és valódi államelméleti és politikaelméleti modell” alapján általa létrehozott, „sajátos kereszténydemokrata állam” létrejöttét? A tanult egyházfők számára nem lehetett kérdés, hogy ez nem más, mint az elitet minden eszközzel privilegizált helyzetbe hozó, az elesettek iránti ritka kíméletlenség párosuló, Jézus, sőt más vallásalapítók tanításait semmibe vevő felfogás, ami akár a fasizmusig is eljuthat.

♦ Aztán vajon miként reagál az Európai Parlament néppárti frakciója arra, hogy Orbán Viktor immár nyíltan arcukba vágja: bármit teszek, úgy sem zártok ki? Kokettálhatok az ördöggel, Angela Merkel akkor is igazol, mert a német tőke érdekeit jól szolgálom. Lám, nektek sincsenek elveitek, az európaiság a ti szátokból is hazugság, mert nálatok is mindent felülír a szennyes anyagi érdek. Feltehetően így kalkulált Magyarország vezére, amikor eldöntötte, hogy az újfasiszta Giorgia Meloni által vezetett Fratelli d'Italia rendezvényén fog beszédet mondani. És Brüsszelt illetően talán nem hibás a számítása. Hiszen Ausztriának Németországhoz csatolását követően, 1938-ban, Münchenben is megkötötték az egyezményt a Német Birodalom, az Egyesült Királyság, Franciaország és az Olasz Királyság képviselői. Szabad kezet adtak Hitlernek Csehszlovákia feldarabolásának, Csehország megszállásának, Szlovákiában fasiszta bábkormány létrehozásának, Lengyelországnak bizonyos cseh területek országukhoz csatolásának, Magyarországnak Észak-Erdély és a Felvidék egy része visszavételének előkészítésére abban a reményben, hogy a németek keleten, a Szovjetunió rovására fognak terjeszkedni. Hol volt még ekkor az annyit kárhoztatott Molotov–Ribbentrop, vagy másként a Sztálin–Hitler paktum?  

♦ Végül mit szól mindehhez Vlagyimir Putyin? Ugyebár úgy tartja a neoliberális média, hogy az orosz elnök az, aki Orbánt dróton rángatja. Számtalanszor kifejtettem már, hogy bár vannak módszerbeli hasonlóságok, geopolitikai, nagyságrendi, történelmi-kulturális, s más okokból nem következnek az oroszországi rendszerből az orbáni Magyarország viszonyai, és megfordítva. Ahogyan a trumpi Amerika jellegzetességeit is értelmetlenség Orbán tetteiből levezetni. De ettől még előbb-utóbb ellentmondásba sodorja az orosz elnököt a magyar vezető pávatáncos politikája.

Abban ugyanis lényegében közmegegyezés van Oroszországban, hogy Kijevben az amerikai kormánytámogatást élvező banderista újfasiszták juttatták hatalomra az előző elnököt, Porosenkot megágyazva annak a lehetőségnek, hogy a Krímben amerikai katonai báziosok jöjjenek létre. Ennek  Moszkva elejét vette a félsziget visszavételével, amit jogilag körülbástyázott és népszavazással is megerősíttetett. A Kreml narratívája szerint – amit jelenlegi ismereteim alapján lényegét tekintve én is elfogadok – a neofasiszta különítményesek idehaza nem, illetve alig ismertetett vérengzéseinek nagy szerepük volt abban, hogy polgárháborús helyzet alakult ki Délkelet-Ukrajnában. Igen ám, de Putyint, még inkább az állami televíziónak a közvélemény befolyásolásában meghatározó, esetenként megvallottan zsidó származású műsorvezetőit kíméletlenül szembesíteni fogják saját köreikből azzal: ha a lehető legvehemensebb módon, naponta órákon át zajló (!) televíziós vitákban ítélték és ítélik el az ukrajnai újfasizmus tombolását, hogyan emésztik meg az Oroszországban is Putyin-barátként bemutatott Orbán Viktor szélső-, sőt radikális jobboldaliak, vagy akár újfasiszták melletti kiállását, velük való szövetségét?

Mindenesetre szeptember 22-én, szombaton megtudjuk, sikerül-e Orbánnak kikerülnie a fenti kérdések mögött rejlő csapdákat. De akár igen, akár nem (akár egy újabb pávatáncos mutatványt látunk-hallunk tőle, akár kertelés nélkül vall színt – megjegyzem, ez utóbbit nem hiszem), nekünk itt Magyarországon végre fel kellene fognunk: a bőrünket viszi vásárra ez az ember. Orosz rulettet játszik a maffiózók országában. Ám ennek a hazardírozásnak most nem egyszerűen a Putyin iránti – általam kétségbe vont – elkötelezettsége az értelme, hanem az, hogy a vak szerencsére bízza Magyarország, s benne mindenki sorsát. Ebben a helyzetben minden értelmes, a családja, a gyereke jövőjéért igazán aggódó embernek azt kellene követelnie:

Ezen túlmenően pedig az értelmiségnek, benne a papságnak – amiként egy ismerősömnek írtam a minap – a harminc év alatt létrejött magyarországi roncstársadalom ismeretében végre hozzá kellene látnia a rendszerkritikához! A mostani felszínes maszatolás helyett el kell végezni a tulajdoni, az elosztási, a szociális viszonyok könyörtelen feltárását, s az eredményeknek a nyilvánosság számára való komplex rendszerként való megjelenítését. Ezt nem pótolják az Orbán-rezsim visszásságait, antidemokratizmusát, korrupt voltát leleplező esetismertetések. Fontosak ugyan, de ha nem állnak össze szerves egésszé, ami egyúttal azt is megmutatja, hogy milyen vízió jegyében zajlana az új világ megteremtése, inkább csak a tömeg tehetetlenségérzetét, s az ebből fakadó közönyét növelik, s általa Orbán Viktor hatalmát erősítik. #

CÍMKÉP: A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök fogadja Giorgia Melonit, az Olasz Testvérek (FdI) párt elnökét az Országházban, 2018. február 28-án (Fotó: Botár Gergely, MTI)