BEKIÁLTÁS: Háborús héja újságíró mezben
Az iráni válságról vívott szópárbajt a Klubrádióban Zentai Péter, az ámokfutó műsorvezető.
A Klubrádió január 10-i, Eurozóna adásának témája az iráni légvédelem által lelőtt ukrán utasszállító ügyének apropóján Irán helyzete, illetve az amerikai elnök politikája volt. A beszélgetés rögzítésének idején még csak feltételezhettük, hogy ki a közvetlen vétkes, de Zentai Péter, a külpolitikai műsorvezető, már a felvezetőben célzatosan hangsúlyozta: „nagyon nagy valószínűséggel orosz rakétákkal lőttek az irániak”. Az első interjúalany, a Washington-ellenességgel a legkevésbé sem vádolható Nagy Gábor, a hvg.hu vezető munkatársa nem győzte hangsúlyozni, hogy ha így is volt, csak egy véletlen baleset következhetett be abban a felfokozott állapotban, amit az Irán második legfontosabb vezetőjének tekintett Kászim Szulejmáni január 2-i, az amerikai elnök, Donald Trump utasítására történt likvidálása váltott ki Teheránban. A műsor vendége párhuzamba állította, hogy 1988-ban az USA egyik hadihajója lelőtt egy iráni polgári repülőt. Bár a washingtoni kormány 60 millió dollár kártérítést fizetett, de sosem ismerte el, hogy katonái okozták volna a tragédiát. Az Eurozóna szerkesztője azonban így reagált:
„Amerika esetében ez a fajta megoldás, hogy tudni illik, elismerünk valamit, ez így normális. Irán esetében azonban sokkal rafináltabb problémáról van szó. Mert éppen most is lehet olvasni, hogy az irániak most, legfrissebben azt mondják, hogy ez az amerikaiak nagy hazugsága, ez a géplelövés.”
„Ez belső fogyasztásra készült” – vetette közbe az újságírói pártatlanságát megőrizni akaró Nagy Gábor, de mert Zentai nem tágított, kénytelen volt megjegyezni, hogy egy ilyen helyzetben egy adott országnak időre van szüksége ahhoz, hogy mérlegelje, miként kommunikál a külvilággal. A házigazda azonban továbbra sem titkolta elfogultságát, míg a vendég azt prezentálta, hogyan lehet és kell egy ilyen szituációban a saját érzelmeket háttérbe szorítani. Íme egy másik idézet Zentai Pétertől:
„Az arab világban nincs most valami jó kép Iránról. Ez az iráni rendszer arabokat szállt meg, arabok ellen indít folyamatosan különböző akciókat. Amerika tulajdonképpen az arabokat védte meg, amikor megölt egy Szíriában, Irakban aktív, beavatkozó parancsnokot.”
A műsorvezető nagyvonalúan megfeledkezett arról, hogy a (számunkra) Közel-Kelet legújabb lángba borítása a New York-i ikertornyok elleni merényletet követően, annak megtorlásaként, 2001 novemberében, az USA-nak az afganisztáni polgárháborúba való beavatkozásával kezdődött. Ebbe utólag az ENSZ is beleegyezett. 2003-ban viszont mondva csinált ürüggyel, nemzetközi felhatalmazás nélkül tette tűzfészekké Irakot az USA és néhány NATO-szövetségese. Ezt követte Líbia 2011-ben történt szétbombázása, amelyben Franciaország és Olaszország igencsak kettős, hitszegő szerepet játszott. Aztán jött Szíria, ahova szintén nem hívta az amerikai csapatokat az ország törvényes, bár nyilvánvalóan sok mindennel vádolható kormánya.
Nagy Gábornak jutott a hálátlan szerep, hogy a túlfűtött riporternek megmagyarázza, hogy az iráni vezetés – minden látszat ellenére – mennyire visszafogott volt a mártírtábornok ügyének külső kommunikációjában. Még arra is ügyeltek, hogy a két, amerikai bázisra kilőtt rakétájuk csak kiürített épületekbe csapódjon, s amerikai katonák életét ne veszélyeztesse, miközben a belső csatornákon ennek ellenkezőjét állították. De Zentai hajthatatlannak bizonyult.
„Gonosz pedigréjűnek” nevezte Kászim Szulejmánit, akit úgymond miért ne vehetett volna ki a játékból az amerikai kormány vezetője. „Megszabadította a világot egy gonosztól Trump. Mi változik? Rosszabb már nem lehet, legfeljebb jobb.”
A hvg.hu munkatársa nagy önuralommal figyelmeztetett arra, hogy precedens teremtett Amerika, amikor egy harmadik ország területén kilőtte egy vele hadban nem álló ország második–harmadik számú vezetőjét. Mert mi történik, ha a példáját mások is követik? Akár Oroszország, akár Kína, akár Szíria arra hivatkozhat, hogy Trump bizonyos értelemben legitimálta az ellenségesnek tekintett kormányok tagjainak kivégzését. Ráadásul az izraeliek már rég élnek ezzel az eszközzel, amint azt Zentai szintén elismerte. Ennek ellenére továbbra is nyomta, hogy Szulejmáni más országokban készített elő gyilkos akciókat, amire a tisztességes újságíró mit felelhetett volna mást: „Indokot mindenre lehet találni”.
A házigazda azonban nem tágított. Az arabokért aggódva fejtegette, hogy az amerikaiak „teljesen más alapon vannak Irakban, mint az irániak”. Mintha nem lenne tisztában azzal, hogy a 2003-as, jogalap nélküli megszállást követően amerikai kormányzót neveztek ki Bagdadba, majd amerikai fegyverekkel hoztak létre bábkormányt és parlamentet. Ráadásul a saját szempontjukból meglehetősen szerencsétlen módon, egy vallási alapon Iránnal szimpatizáló, siíta többséget hoztak hatalmi helyzetbe, az ország vezetőjét pedig látszattárgyaláson elítéltették, majd kivégeztették. Zentai azonban határozottan kijelentette:
„Én úgy gondolom, hogy az amerikai indoklás, az jó”. A hvg.hu újságírójának reagálása: „Erről még az amerikai demokraták is vitatkoznak, alkotmányos vitát folytatnak, s a képviselőházban határozatot hoztak arról, hogy az amerikai elnök nem indíthat csak úgy háborút, ahogy akar, s nem hajthat végre ilyen cselekményeket, mint Szulejmáni kilövése”.
De ha valakit az érzelmek vezérelnek, mint a szerkesztő-műsorvezetőt, azt nehéz megszabadítani az ordító elfogultságtól. Két másik vendéget is kérdezett a témáról. Harmadikként Sárközi Miklós szakértő professzort, aki jóval árnyaltabb színekkel festette le az iráni helyzetet, mint Zentai. Utóbbi, saját bevallása szerint, helyszínen szerzett tapasztalatai ellenére (!) is – ellentmondásoktól sem menetesen – „vérszopónak, vérszívónak, sajátságos közel-keleti, a késő Kádár-kori Magyarországhoz hasonló maffiaállamnak” ábrázolta a teheráni rendszert.
Ezt megelőzően azonban a New Yorkban – Talán már a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adásának szervezése jegyében? – ösztöndíjjal tartózkodó Techet Péter újságíróval beszélgetve, lényegében közösen ünnepelték Ronald Reagant. Az amerikai elnököt, aki úgymond a „csodálatosnak bizonyult politikájával be tudta húzni a csőbe az oroszokat”. Ami pedig a mostani, az Irán ellen fellépő Donald Trumpot illeti, Zentai narratívája szerint nem akarja felfogni a világ, hogy immár nem üzleti érdekből, hanem passzióból (sic!), a hagyományos, a világot jóra és rosszra osztó amerikai küldetéstudat jegyében cselekszik”. Közben – teljes ellentétben saját eddigi, az amerikai demokraták álláspontját közvetítő magatartásával – annak is hangot adott: attól még, hogy
„A gonosz ellen fellépő Trump kalandor módon, ösztönös vadállatként viselkedik, attól még lehet neki igaza is. Némelykor arra van szükség, hogy akik csak az erő nyelvén beszélnek, akik agressziók tucatjait követik el, azokkal szemben csak az erő nyelvén lehet beszélni, és ennek megfelelően kell kezelni őket, és akkor kussolni kezdenek”.
Íme, egy háborús héja magyar újságíró mezben, akire normális ésszel csak azt mondhatja az ember: Állítsa meg valaki ezt a képmutató, kettős értékrendet követő, „A cél szentesíti az eszközt” machiavellista felfogását hirdető, háborús uszítót! Állítsa meg végre Zenta Péter ámokfutását az, aki ezt leginkább megteheti, vagyis a Klubrádiót működtető cég résztulajdonos elnök-vezérigazgatója, Arató András, mígnem maga is nem válik bűnrészessé az uszításban! #
CÍMKÉP: Zentai Péter az egyik kerületi televízióban is hirdeti eszméit – Szerinte nem akarja felfogni a világ, hogy Trump immár nem üzleti érdekből, hanem passzióból (sic!), a hagyományos, a világot jóra és rosszra osztó amerikai küldetéstudat jegyében cselekszik
