BEKIÁLTÁS: Berágtak a lettekre az oroszok

Az USA-ból jött kormányfő az afroamerikaiak helyzetéhez hasonlította a Szovjetunióbeli életet.

krisjanis-karinslettminiszterelnok.jpg

Magyarországon is mindent az oroszok nyakába szokásos varrni, ami a Szovjetunió égisze alatt történt. Ehhez képest nem egyszer figyelmeztettem arra:

Tévúton jár, aki a szovjet (szovjetszkij) kifejezést meggondolatlanul helyettesíti az orosszal, azaz a russzkijjal.

Amiként a cári birodalom is soknemzetiségű állam volt, amely fölött a 18. század közepétől nem egyszerűen a Romanov, hanem a Romanov–Holstein–Gottorp vagyis egy főként német származású császárokból álló dinasztia uralkodott, úgy a Szovjetunió meghatározó vezetői között is kisebbségben voltak az orosz származásúak. De utóbbiakat sem igazán a nemzetiségi hovatartozás foglalkoztatta. A szovjet, vagyis a tanácsrendszerre épülő államot társadalmi osztálymeggondolások alapján hozták létre. A cél az volt, hogy a kizsákmányoltakat hozzák helyzetbe az addigi kizsákmányolókkal szemben.

Hogy miként torzult el ez a cél, s később miként alakult át a proletár állam vezető rétege pártbürokráciává, nómenklatúrává, nem ennek a cikknek a témája. Most legyen elég annyi, hogy a szovjet állam megalapítója Vlagyimir Iljics Uljanov-Lenin nagyrészt tényleg orosznak (russzkij) tekinthető, de Sztálin (Joszif Visszarionovics Dzsugasvili) apai ágon oszét, anyain grúz származású volt. Az őt követő Nyikita Szergejevics Hruscsov orosznak tekintette magát, de a feltehetően Sztálin számára végzett titkosszolgálati kutatás azt valószínűsítette, hogy egy lengyel földbirtokos törvénytelen gyerekeként született. Leonyid Brezsnyev 1944-es személyi igazolványában az állt, amint ezt az orosz interneten korábban felkutattam, hogy nemzetisége ukrán.

A hírhedt politikai rendőrség, a vörös terror 1917 és 1922 közötti letéteményesének, a VCSK-nak megalapítója Feliksz Dzserzsinszkij lengyel nemesi családból származott. A későbbiekben különböző neveken (NKVD, GPU stb.) hasonló feladatokat ellátó, az emberek millióinak életéről és haláláról döntő, a Gulag lágerügyi főhatóságot is működtető szervezetnek „a nép ellenségeként” kivégzett négy vezetője közül Alekszej Rikov orosz, Genrih Jagoda zsidó származású volt. A talán orosz Nyikolaj Jezsovnak lengyel-litván kötődését jelzi az életrajza, Lavrentyij Berija pedig mergel–grúzként látta meg a napvilágot.

Itt is megemlítem tehát, nem mindenki orosz, akit annak gondolunk. Ha volt is jelentősége a Szovjetunióban a nemzetiségi hovatartozásnak abban az időben – vagy akár manapság, amikor például a védelmi miniszter tuvai nemzetiségű oroszországi (rosszijszkij), de nem orosz (russzkij) –, bizonyosan nem abban a felfogásban, ahogy nálunk és most gondolunk erre.

Mindezt azért lenne érdemes komolyan venni, mert nekem úgy tűnik fel, mintha az oroszoknak elegük lenne a féktelen ruszkizásból. Ne feledjük, az államnyelv, az orosz mellett a szövetségi köztársaságoknak ma is alkotmányos joguk a saját hivatalos nyelv bevezetése, amit az orosszal egyenértékűen használhatnak és használnak!* Hamis tehát az a felfogás, amely a szovjet időszak minden torzulását, sőt bűnét az oroszoknak rója fel, miközben ők maguk is megfizették az árát annak, hogy mindenféle nemzetiségű, a kommunizmusról szónokló vezető alatt, sokféle néppel összekeveredve, a Nyugat által is rájuk kényszerített, szüntelen háborúskodásban kellett berendezkedniük a túlélésre.

Hozzá még talán többet is áldoztak, mint a különféle, 1917-ben a törzsiség, az ázsiai feudalizmus állapotában lévő, ma is több mint 190 nemzetiség, amelyek körében kezdetben 90 százalék feletti volt az írástudatlanság.**

Hetven évvel később, mikor a Szovjetunió szétesett, a korábbi tagköztársaságok általában kielégítő oktatási és egészségügyi rendszert, nagyrészt fejlődőképes ipart és mezőgazdaságot vittek magukkal úgy, hogy az adósságokat Moszkvára hagyták. És akkor még épp csak érintettük a befejezetlen I. világháború utáni galádságot, amivel a tőkés Nyugat, beleértve az USA egyes mágnásait is, a jövőbeni zsíros üzletek reményében rátolta Hitler Németországát a Szovjetunióra, s ennek következtében  annak európai részét teljesen elpusztították, miközben lakosságából 27 milliót kiirtottak.   

Történt viszont, hogy a minap, az egyébként az USA-ban született, egyetemet is ott végzett, Lettországba 1997-ben fagyasztott ételekkel kereskedő üzletemberként érkezett, korábban valahogy magát az Európai Parlamentbe is beügyeskedett miniszterelnök, Krišjānis Kariņš egy televíziós interjúban arról beszélt, hogy a lettek mélyen átérzik az amerikai fekete bőrűek felháborodását. Merthogy Lettország lakossága hasonló diszkriminációt szenvedett el az úgymond szovjet megszállás alatt.*** Ő maga is kellemetlen helyzetbe került, mikor kiderült, hogy szokatlan kiejtéssel beszéli az oroszt.

Az orosz külügyminisztérium június 25-én közleményben emlékeztette a politikust, hogy a szovjet időszakban a központi költségvetésből jelentős összegeket fordítottak a lett nyelv és kultúra fejlesztésére. A lettek jelen voltak a hatalom minden struktúrájában, az ország legfelsőbb vezetésében is. Az egy főre eső jövedelem a legmagasabbak közé tartozott a tagköztársaságban. Lettország minden lakosa (ellentétben a hatvanas évekig az afroamerikaiakkal, és a mai Lettországban élő oroszokkal – KDL****) a Szovjetunió teljes jogú polgára volt. Félrevezetés tehát rasszizmusra vagy apartheidre célozgatni…

A június 28-ai Vesztyi Nyedeli (A Hét Hírei) című orosz állami televíziós műsor azonban nem elégedett meg ennyivel. 1971-es híradófelvételeket játszott be arról, hogy Rigában emlékművet avattak az oroszországi bolsevik hatalomátvételben meghatározó szerepet játszott híres-hírhedt lett lövészeknek. Alkotója lett szobrász volt, az avatáson részt vettek a tagköztársaság akkori vezetői. A kommentárban elhangzott, hogy az egykori Szovjetunióban a lett lövészek a kommunista ideológia ugyanolyan brendjét jelentették, mint az Auróra cirkáló, a párt központi lapja, a Pravda, vagy az úttörő nyakkendő. Lenin-gárdának, a forradalom vaslovagjainak nevezték őket. A korabeli bejátszásban lett veteránok beszéltek arról, hogyan védelmezték Lenint, továbbá a forradalom irányító központját, a Szmolnijt. De a feketeleves csak ez után következett.

A cári hadseregben, az I. világháborúban harcolt 40 ezer lett jelentős része a bolsevik forradalom mellé állt – hangzott el az összeállításban. Közülük kerültek ki a cári tisztek moszkvai ellenállását felszámoló különítmények, a Volga-vidék, a Kaluga és Szaratov környékének tisztogatását végző csapatok saját parancsnokokkal. Ők verték le a tambovi parasztlázadást. Ott voltak a kronstadti matrózzendülés felszámolásakor. Lett csapatok ostromolták meg, pusztították el az egyik ősi orosz város, az ellenálló Rjazany egyharmadát, 15 ezer emberrel végezve. Ők vették be Kazanyt.

Lett nemzetiségű volt a Gulág-táborok első megszervezője. A fentebb említett VCSK főnökének, Dzserzsinkijnek, a vörös terror megszervezőjének helyettesi posztját szintén lett főtiszt töltötte be. Utóbbi az akadémia megtisztításában játszott nagy szerepet – 115 tudóst végeztetett ki. Az úgymond különleges rendeltetésű Szoloveckij kényszermunkatábornak szintén lett parancsnoka volt, akit aztán az egész hálózat, az úgynevezett Gulag-szigetcsoport főnökévé léptettek elő. A dokumentumfilmből kiderült, hogy a lett Martin Lacisz, aki több nagyherceg meggyilkolására adott parancsot, éppen arról írt 1918-ban, a Vörös Terror című lapban, amire cikkem elején utaltam:

„Nem egyes személyek ellen harcolunk. A burzsoáziával, mint osztállyal végzünk. Ne is nyomozzatok bizonyítékok és dokumentumok után, hogy a megvádolt szóval vagy tettel lépett-e fel a szovjethatalom ellen. Az első, amit fel kell tennünk neki, hogy milyen osztályhoz tartozik, milyen származású, milyen neveltetésben, képzésben részesült, s mi a foglalkozása. Az ezekre adott válaszok döntik el a sorsát. Mert ez a vörös terror vezérfonala és lényege.”

Jól kell mindezt érteni azoknak, akik nemzetek összecsapásaként, kizárólag egyes politikusok, az úgynevezett történelmi személyek akarataként gondolkoznak a világ eseményeiről! A Szovjetunió, sőt az 1918–1919-ben Európában megalakult tanácsköztársaságok, de Kína, Vietnám, vagy Kuba esetében is, ez a kiindulási pont helytelen. Csakhogy a mai Oroszország vezetői, akik bár elfordultak a kommunista ideológiától, viszont velünk ellentétben még értik ezt, mert emlékeznek a társadalmi osztályokkal kapcsolatos tanításokra, eddig nem igazán hánytorgatták fel sem a Szovjetunió egyes nemzetiségeinek, sem a lengyeleknek, a cseheknek, a magyaroknak, a letteknek és másoknak a szovjethatalom létrehozásában viselt dolgaikat.

De úgy látszik, kezd betelni a pohár. Azt követően, hogy tavaly szeptemberben az Európai Parlament tagjai, vita nélkül, megnyomták a gombot, amivel egyként ítélték el úgymond a sztálini Szovjetuniót és a hitleri Németországot a II. világháború kirobbantásáért, miközben egy szót sem ejtettek a Hitlert pénzzel támogató amerikai és brit tőkésekről, az 1938-as müncheni egyezményről, Csehszlovákia felosztásáról, Lengyelország területszerzéséről az odadobott Csehországból, s a korábbi, a Szovjetunió elleni német–lengyel tervekről, Moszkva ellentámadásba ment át. Putyin elnök beszédei, cikkei jelzik ezt, még ha agyon is hallgatja őket a nyugati sajtó.

Ám a lett kormányfő esete azt jelzi: ha a jövőben, kormányzati szinten bárki felhánytorgatja úgymond az oroszoknak, hogy mit műveltek a Szovjetunió időszakában, sok-sok dokumentum fog előkerülni a moszkvai irattárakból. Megtudjuk majd, mely népek tagjai mi mindent követtek el az 1918–1922-es polgárháború idején az orosz lakosság ellen. Ki mindenkinek volt szerepe a sztálini tisztogatásokban? Milyen gaztetteket vittek végbe a Szovjetunió területén a három–négyéves megszállás alatt a németek mellett, a bolgár, a magyar, az olasz, a román hadsereg katonái? Miként működtek együtt a kelet-európaiak a szovjet hadsereggel, a titkosszolgálatokkal ezeknek az országoknak a kisebb-nagyobb vezetői, s milyen hasznot húztak ebből egyes, ma is helyzetben lévő családok? Lehet, hogy célszerű lenne abbahagyni a történelemtorzítással folytatott politizálást? Bár, ami engem illet…#

MEGJEGYZÉSEK:
*Az oroszországi államot alkotó 85 úgynevezett szubjektumban – köztársaságban, autonóm köztársaságban – hivatalosan 15 nemzetiségi nyelvet használnak a helyi kormányzásban az orosszal párhuzamosan. Hat helyen az angol is (fél)hivatalosnak számít, de például Karéliában az orosz, az angol mellett a finn szintén. 

** Az épp csak létrejött Szovjetunió egészében 75-80, Magyarországon 60 százalékos volt, a svédeknél viszont közelített a nullához az analfabetizmus. Ez önmagában is jelzi, milyen fontos lenne a mai Magyarországon a mindenki számára egyenlő esélyt kínáló közoktatás megteremtése, miközben a folyamatok épp ezzel ellentétesek.

**Lettország történelmében először 1918 októberében kiáltotta ki függetlenségét, mert előtte a német Kard Testvériség, a 18–19. században az orosz cári birodalom uralma alatt állt. 1939-ben kényszerszerződéssel került a Szovjetunióhoz, miközben a háború néhány éve alatt náci német megszállás alá került. 1991. augusztusában vált ismét önálló állammá.

**** Lettországban a népesség 17,3 százaléka vallja magát orosznak, míg 29,6 százalék az oroszt tekinti anyanyelvének – írta két éve a Mandiner.hu. Hivatalos adatok szerint az ország kétmilliós népességének csupán 62 százaléka lett nemzetiségű, míg 27 százalék – jóval több mint félmillió ember – orosznak vallja magát, de az orosz média gyakran emleget 40 százalékos számot is a balti államban élő oroszok számát tekintve. A népesség 14 százaléka, mintegy háromszázezer ember nem is rendelkezik lett állampolgársággal, mivel nem beszéli az államnyelvet. Az állam az orosz nyelvoktatás fokozatos felszámolásával reagál erre a helyzetre ugyanúgy, mint Ukrajnában. 

CÍMKÉP: Krišjānis Kariņš lett miniszterelnök miatt megnyílhatnak a moszkvai irattárak, s kiderülhet: sokan követtek el aljasságokat az oroszok ellen is