Az első kibucnyikok Oroszországból származtak, ahol a 7. századtól a 19. végéig élt a faluközösségi földművelési forma.

Szemrehányást kaptam A Szentföldön az állam is terrorista lesz? című írásom miatt. Az egyik, a többpólusú világgá alakulás összefüggéseit taglaló internetes felületen azt kérdezte az illető:

– Miért baj az, hogy gyakorlatilag az úgynevezett szocialista mezőgazdaság előfutáraként működtek a kibucok?
– Miért gond az, hogy a 19. sz. végén a zsidók egy része ún. rendes kapitalista módon vásárolt arab földtulajdonosoktól?

Baj? – kezdtem a választ. Ezen az érzelmi szinten tárgyalni sem érdemes. Azért azt reméltem, hogy ebben a közösségben talán felvethető, hogy a II. világháború után, a tömeges és egyéni tragédiákon túl, Izraelben valójában a kapitalista újgyarmatosítás, az akkori kapitalista világ érdekövezetekre való újraosztása zajlott és zajlik most is, vallási körítéssel.

„Rendes” kapitalista módon vásároltak volna? Mint utólag kiderült, a kommentelő ezt szarkasztikusan értette, én viszont a kifejezés eredeti értelme szerint azt válaszoltam: nagyjából úgy zajlott ez is, ahogy az üveggyöngyöket kínálták fel a gyarmatosítók az indiánoknak a földjükért cserébe, akiknek a saját törzsi kultúrájuk miatt fogalmuk sem lehetett arról, mit művelnek velük a nyugatiak. Ha pedig így nem ment, jöttek a fegyverek, a katonák – ugyanúgy, mint Izraelben, miként ezt megírtam Kardos G. Györgyre hivatkozva, a fent jelzett cikkemben. Megjegyzem:

eltérő szocializáltságunk miatt nagy többségünknek sem volt fogalma arról, mi vár ránk az ország ,,rendes” kapitalista felvásárlása következtében a rendszerváltást követően, ha még nem esett volna le a tantusz a vesztes többségnek...

Történetesen, a Közel-Keleten, a II. világháború után Nagy-Britanniát az USA szorította ki az energiahordozókban gazdag térség ellenőrzéséből – ahogyan ezt korábban Nagy-Britannia tette Németországgal, pontosabban a London védelmét élvező tőkések a német kapitalistákkal – s ehhez eszközként használta és használja Izraelt a Washingtonhoz kapcsolt tőkésérdekektől vezérelve mindmáig. „Rendes” kapitalista módon.

S hogy a kolhozok elődei lettek volna a kibucok? Inkább fordítva.

♦ A kommunisztikus közösségek gondolata igen messze nyúlik vissza. Ott van az ősközösségi társadalmakban, csíráiban Jézus tanításaiban, az Újvilágba az 1400-as évek végétől kitelepülő egyes lázadó vallási közösségi formákban is.

♦ Oroszországban történelmileg igen jelentős volt a faluközösségi gazdálkodási forma, az obscsina (община). A földet a 7–8. századtól a 19. század végéig a faluközösség együttesen, a területet időről időre a családok közötti sorshúzással újraosztva művelte a választott sztaroszta irányításával, aki a későbbi időkben a cárok által a nemeseknek, az arisztokratáknak adományozott földek birtokosával is tárgyalt a robotról, a beszolgáltatásról. Az oroszban ezt őrzi a mir (мир) kifejezés három jelentése: föld, világ, béke. Értelmezésemben: a világom addig terjed, amíg a közös földünk határa, amelyen belül viszonylagos békében élhetünk a külső veszedelmekkel, az Orosz Birodalomban éghajlati okokból rendszeresen ismétlőtó aszályok miatti éhínségekkel, a földesúr önkényével szemben. 

[KÖZBEVETÉS: Amikor a kijevi és az amerikai–kanadai ukrán propaganda a holodomort (голодомор) – kizárólag bolsevik ármányként jeleníti meg, aminek célja úgymond az ukránok kiirtása volt, azt hagyja figyelmen kívül szándékosan, hogy az I. világháború négy, majd a polgárháború újabb négy éve után – a gazdasági világválság és Hitler akkor már ismert, a Szovjetunió megtámadását, a szlávok részleges kiirtását kilátásba helyező terve miatti erőltetett iparosítás, a hadseregfejlesztés és a Nyugatnak fizetendő adósságszolgálat terhei mellett – 1932–1933 között szárazság pusztított a gabonatermelő vidékeken Ukrajnán kívül Dél-Oroszországban, Kazahsztánban, Észak-Kaukázusban, Dél-Urálban, a Volga-vidéken, Dél-Szibériában is. Természetesen, az sem tagadható, hogy az ebben a helyzetben elrendelt padláslesöprés igen brutálisan folyt.]

♦ A kolhoz, a kollektív gazdálkodási keret (коллективное хозяйство) létrehozása az oroszországi történelmi előzmények miatt volt kézenfekvő a Szovjetunióban. Ezt megelőzően, a 19. század végén Pjotr Sztolipin miniszterelnök intézkedéseket hozott a föld magántulajdonba adásáról az agrártermelés kapitalizálása érdekében. A szovjet rendszerben elsősorban ott jelentett nehézséget a kollektivizálásra való ,,visszatérés” – például az ukrajnai területeken, vagyis az ország szó szerinti szélén (u kraja / у края), a korábban védelmi célból és a benépesítés érdekében cári kedvezményekkel, adómentességgel helyzetbe hozott térségben –, ahol már előrehaladott volt a faluközösségek felbomlása. Ezek szerepét a magán kis- és középbirtokok vették át, a birtokosok és a nincstelen cselédek, béresek, szolgák osztályára szakítva a falusi társadalmat. (Többek között erről ad érzékletes leírást Mihail Solohov: Csendes Don című grandiózus regényében.) Ezzel együtt, a forradalmi demokraták úgy vélték: a kollektív szellemiségű paraszti földközösség, az obscsina jelentheti a szocializmusba való átmenet egyik alapját. Például a terrorista Vera Zaszulics magától Marxtól kért tanácsot arról, hogy elképzelhetőnek tartja-e a szocializmusba való átmenetet az obscsina alapján. Marx szerint, nem kizárt.

♦ Lenin többek között „A Munkáspárt és a parasztság” című, 1901-es írásában arról értekezett, hogy az 1861-ben, a jobbágyság megszüntetésével a robot alól úgymond felszabadított paraszt a föld nacionalizálásával juthat ki az újabb kátyúból, s a művelés megszervezését parasztbizottságokra kell bízni. 1917 szeptemberében pedig kifejtette, hogy „Követelni kell a földesúri birtokok felszerelésének nacionalizálását, továbbá azt, hogy ezekből mintagazdaságokat szervezzenek a szovjetek ellenőrzése alatt”.

♦ Az első kibucnyikok, kibuclakó telepesek Oroszországból származtak. Az Israel Belkind, Ze’ev Vlagyimir Dubrov, Ja’aszov Scsertok és mások által 1890-ben létrehozott Bilu mozgalomhoz tartoztak. Ténykedésüket megelőzően az 1881-ben különösen vad oroszországi pogromok elől menekülve 25 ezer zsidó érkezett Palesztinába, csaknem megkétszerezve az addig a Szentföldön élő izraelita lakosság számát. Az őket a századforduló után követőket egyrészt vallási gyökereik és a rendkívül sanyarú körülmények is a közösségi termelésre indították. Másrészt egyeseket a marxizmus leegyszerűsített tanai szintén erre ösztönöztek. A később, de még Izrael állam alakulása előtt, majd utána is, a Szovjetunióból kitelepültek kifejezetten hozták magukkal a szovjetrendszer termelési kultúráját, szellemiségét.

Ez a felfogás megerősödött, amikor a sztálini Szovjetunió, amely az eredetileg zsidó–palesztin szövetségi állam létrehozását, majd ennek meghiúsulása miatt a zsidó Izrael alapítását azzal a gondolattal támogatta, hogy az imperializmus ellenes lesz, a szovjet kolhozgazdálkodási forma és az ahhoz kapcsolódó életmód átörökítésére látott lehetőséget a kibucokban. Mindenesetre, a fentiek miatt talán okkal gondolhatom, hogy nem a palesztinai kibucok voltak a szovjet kolhozok mintái, hanem fordítva. Főleg, ha tudjuk, hogy 1901-ben még csak 1, 1929-ben mindössze 12 (805 fő), 1930-ban 29 (3900 tag) kibucról tud a statisztika. Szóval, én így tudom. De készséggel várom a kiigazításokat, a pontosításokat is.#

CÍMKÉP: Israel Belkind, a mai Belorusszia területén született zsidó oktató, író, történész, a babiloniai fogság utáni újabb alija, a szétszóratásból Palesztinába visszavándorlás egyik úttörője. 1882-ben, Harkovban, társaival együtt, ő alapította a Bilu egyesülést, a zsidó idealisták csoportját, amely – elébe menve a cionista politika atyjának tekintett Herzl Tivadar osztrák–magyar író, politikus 1896-ban meghirdetett szándékának – arra törekedett, hogy sorstársaik letelepedhessenek Izrael földjén a zsidó állam újbóli létrehozására. Ő maga is alijázott, s aktívan dolgozott Palesztinában, ennek során szembekerülve a cikk elején csatolt írásban említett Rothschild bankház által szervezett telepek bürokratikus gyakorlatával (Fotó, s részben az életrajzi adatok forrása: Yiddish Leksikon, http://yleksikon.blogspot.com/)