A békésen utcára vonulókra ráépülnek a külföldi érdekcsoportok megbízottai, sőt provokátorai.

A belarussziai események lengyel–litván–amerikai internetes és minden más módon történő befolyásolásával – többek között a Washington által finanszírozott Szabadság Rádión keresztül történő propagandával – kapcsolatos tények eléggé ismertek a posztszovjet térséggel akárcsak alkalmilag foglalkozók előtt. A csatolt orosz nyelvű összeállítás mindehhez kiegészítés. Néhány további, egyeseknek talán meglepetéssel szolgáló részlet. 

►NYOMUL A TŐKE Nem kétséges, a demokrácia, a szabadság lózungjai, amelyek valóságos tartalmát a bőrén érezheti a magyar lakosság nagy része is, a nyugati, elsősorban az amerikai tőke keletre nyomulását szolgálják. Az emberek nagy többségének életminőségét és esélyegyenlőségét nem hogy nem javítja, hanem egyenesen csökkenti majd Belarussziában is a várható tőkebehatolás, ahol egyelőre a kapitalizmus kevéssé kifinomult paternalista változata tenyészik. Aki ezt nem veszi tekintetbe, az nem lép túl a hatalmas nyugati propagandagépezet által benne keltett és humanista együttérzésben gyökerező érzelmi megközelítésen. Az utóbbi uralja Tamás Gáspár Miklósnak a Mércén olvasható megnyilatkozását is, amivel persze szimpatizálok, de ez a mégoly vázlatos elemzéshez azért kevés. 

►LUKASENKO POMPEO KEZÉRE JÁTSZOTT Pedig akár arra is gondolhatnánk, nincs-e összefüggés a minszki események és Mike Pompeo amerikai külügyminiszter lengyelországi látogatása, s bejelentése mögött, miszerint ötezerre növelik az ott állomásozó amerikai katonák számát, s újabb bázisokat hoznak létre! Alakszandr Lukasenko belorusz elnök a vélhetően csalásokkal terhelt választásokkal, a rendfenntartók elképesztő brutalitásával játszott alá Pompeo és a lengyelek törekvéseinek, bizonyságául annak, hogy a hatalommal nem feltétlenül jár józan ítélőképesség. Ellenkezőleg, minél tovább tölt be egy posztot valaki, annál inkább rabja saját rögeszméinek. Meglehet, nem csak Belarussziában... 

►LENGYELEK A szombat esti (2020.08.15.) orosz tévéhíradóban a lengyelek 1920-as minszki bevonulását mutatták archív felvételeken. Akkor és ott betiltották az orosz nyelv használatát, 60-80 ezer közötti hadifoglyot ejtettek, s közülük 26 ezret pusztítottak el válogatott kegyetlenséggel. (Talán ez volt Katyn előzménye.) Ám azt mindmáig nem engedték meg, hogy legalább a név szerint azonosított másfél ezernyi áldozatnak egy keresztet állítsanak.

Ezzel egyidőben a lengyelek ma is magasztalt tábornoka, Pilsudsky szabad kezet adott az ukrán Petljurának a zsidók gyilkolásához Kijevben is. Nem mellesleg Lengyelországban nincsenek kevesen, akik az egykori nagy, a Baltitól csaknem az Azovi-tengerig húzódó lengyel-litván állam feltámasztását melengetik nem csak szívükben, de szóval is hirdetik ezt. Sőt, szorgalmasan gyűjtögetik az egykori okiratokat, melyek alapján vissza akarják szerezni az ottani valamikori családi birtokokat, házakat. Mindenesetre ezzel is árnyaltabbá válik a kép. 

► UKRÁNOK A jelenlegi belorusz eseménysornak ugyanúgy két rétege van, mint a kijevi Majdannak volt. A békés, jogos követelésekért utcára vonulókra ráépültek a kiképzett puccsisták. Csakhogy amíg az ukrajnaiakat az amerikaiak zsoldosai készítették fel – amit magától az amerikai kormány egyik akkori főhivatalnokától, Victoria Nuland asszonytól tudunk – ezeket elsősorban az ukrajnaiak. Ezt a donyeci büntető szabadcsapat-vezér, azaz Dmitro Jaros minapi nyilatkozatából ismerjük. És a beloruszok Oroszországhoz való viszonya is más, egyáltalán nem ellenséges, mint a galíciai, meg a Don jobb partján élő ukránoké. 

► AMÚGY LUKASENKO ma (2020.08.15.) – talán Putyin hatására, aki országának geopolitikai érdeke, Kalinyingrád és Szentpétervár védelme miatt végképp nem engedheti meg Belarusszia elvesztését, az amerikai hadsereg ottani hídfőállásának kiépítését – kiadta a parancsot: a békés tüntetőket tessék békén hagyni. Hát, meglátjuk! 

► BELARUSZ OROSZORSZÁG NÉLKÜL ÉLETKÉPTELEN. A viszonylagos jólétet elsősorban – az emberek hétköznapi kultúrájának a magyarénál magasabb szintje (Tessék nézni ilyen szemmel is a híradófelvételeket: öltözködés, utcák, gyárudvarok tisztasága, rendezettsége!), a kormány tudatos törekvése az IT-szektor fejlesztésére mellett – annak köszönheti, hogy igen olcsón kapja Oroszországtól az energiahordozókat; a kőolajat feldolgozza, majd a termékeket világpiaci áron adja tovább. Egy esetleges nyugati piacszerzés után befellegezne a traktor-, a bútorgyártásnak, az élelmiszer-feldolgozó iparnak is, amelyek termékeit az orosz piac veszi fel. Szintén nehézségekkel nézhetnének szembe az itt létesített kínai gyárak, amelyek ma főleg orosz megrendelésre dolgoznak. Szóval a helyzet igencsak összetett, s nyilván még ennél is összetettebb. Ma lehetetlen megjósolni, hogy Belarusszia nagy kiterjedésű, valóságos és virtuális mocsarai kiket nyelnek el, s kik élik túl a bennük való küzdelmeket.#

CÍMKÉP: Alekszandr Lukasenko 1994 óta egyfolytában Belorusszia elnöke. Orosz közreműködéssel stabilizálta a gazdaságot, általános jólétet teremtett, de egyre inkább támaszkodik a fegyveres erőkre, hogy a politikai változásoknak elejét vegye