A folytatásos tragikomédiában, amelyben Putyiné az ördög szerepe, most írják a Navalnij-fejezetet.

Az MTI alapján a szlovákiai Új Szó is azt írta szeptember 17-én: „Kiderült, hogyan mérgezhették meg Navalnijt”. Szerintem meg nem derült ki, mert az a bejelentés, hogy az orosz ellenzéki politikus szállodai szobájában lévő vizes palackokon a Novicsok nevű idegméreg nyomait találták, igen gyenge lábakon áll. Mégis ezzel van tele a világsajtó. Amennyire érzékelhetem: elenyésző azoknak a médiumoknak a száma, amelyek felvetnék:

Minthogy nyilvánosságra hozott adatokkal ezt még senki nem támasztotta alá, egyáltalán megmérgezték-e Szergej Navalnijt?

Angela Merkel kormánya, amely más nyugati országok laboratóriumára is hivatkozik, nem hajlandó megengedni, hogy a német orvosok az oroszokkal találkozzanak, és nem adja ki a leleteket sem az orosz orvosi kamarának, sem a nyomozó hatóságoknak, sem a külügyminisztériumnak. Így aztán a Navalnijjal kapcsolatos, az oroszországi vizsgálatokkal ellentétes állítások a politikus megmérgezésről csupán annyit érnek, amennyit Tonny Blair brit miniszterelnök szava, aki jó tíz évvel Irak 2003-as lerohanása után bevallotta: tudta, hogy nincsenek tömegpusztító fegyverek az országban, mégis ennek ellenkezőjéről tájékoztatta a nyilvánosságot.

Társa volt a világ átverésében Colin Powell, az USA külügyminisztere, aki 2003. február 5-én hetvenhat percen át arról győzködte az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjait: az iraki kormány vegyi és biológiai fegyvereket rejteget. A YouTube idővel zárolta az erről készült, korábban hozzáférhető felvételt, mert kiderült, hogy ő is hazudott. De addigra az USA szétrombolta az országot, George Bush amerikai elnök elfogatta és kivégeztette egy másik ENSZ-tagállam vezetőjét, s azt ígérte, Irak virágzó demokrácia lesz, példaképe az egész arab világnak. Azóta pedig meghalt úgy 1,2 millió civil, hogy a nyomorékokról, a szétbombázott otthonok tömegéről ne is beszéljünk. Viszont a főszereplők egyikét sem állították bíróság elé háborús bűnökért, amiben nyilván annak is része van, hogy az akció elérte a célját: a nemzetközi olajtársaságok azóta saját hasznukra termelik ki a kőolajat Irakban. Akár a szétbombázott Szíriában…

A Navalnij-ügyben szintén lehetnek hasonló politikai-gazdasági indítékok.

Legalább három.
  ♦ Az egyik: a Balti-tenger mélyén, az Oroszországból Nyugat-Európába tartó Északi Áramlat 2 gázvezeték befejezésének az amerikai érdekek miatti megtorpedózása.
  ♦ A másik: Belarusszia kiszakítása Oroszország szövetségi rendszeréből a NATO-fegyverek Moszkvához még közelebb telepítése, Európa politikai viszonyainak amerikai érdekek szerinti átrendezése, végső soron a hatalmas eurázsiai ország piaca és természeti kincsei fölötti ellenőrzés megszerzése.
  ♦ A harmadik: úgy tűnik fel, hogy az oroszok által a koronavírus ellen kifejlesztett első vakcina, a Szputnyik-V megelőzte a nyugati próbálkozásokat. Ez egyrészt piaci előnyt jelent számukra, lehetőséget a gazdaság mielőbbi normalizálására, nem utolsó sorban a katonai harckészültségben van igen nagy jelentősége.

A felsoroltak egyike is elég lenne ahhoz, hogy folytatódjék a nyugati közvélemény Oroszország ellen hangolása, Vlagyimir Putyin ördögi alakként megjelenítése, ami már jó ideje és igen nagy hatékonysággal zajlik. És ebben a tragikomédiában most íródik a Navalnij-fejezet. Szergej Navalnij esetéről először azt állította Kira Jarmies szóvivő, persze feltételes módban: a mérget abba a teába csempészhették, amit a politikus a tomszki reptér bécsi kávézójában ivott augusztus 20-án. Elhangzott a bűvös „novicsok” kifejezés is, amit minden orosz mérgek legméregebbjeként vezettek be a köztudatba.

Különös persze, hogy a mindenki által halálosnak tartott szertől az érintett nem halt meg azonnal, sőt mintha tartós károsodást sem szenvedett volna. Mi több, a csészét elmosogatónak sem lett kutya baja. Legalábbis róla nem szól a fáma. Ehhez képest a kettős ügynök Szergej Szkripal hasonló, 2018-as angliai ügyében legalább azt elterjesztették, hogy a környéken többen émelygést éreztek. Ezúttal még erre sem volt szükség, holott a szer egyik kifejlesztője, Leonyid Rink, a RIA Novosztyi hírügynökségnek nyilatkozva azt mondta, hogy

ha ilyen típusú mérget vittek volna fel az orosz ellenzéki politikus szállodai szobájában megtalált üvegre, akkor nemcsak Navalnij, hanem a kísérete is életét vesztette volna. Felhívta a figyelmet arra, hogy a felvételen sok egyforma üveg látható, amelyeket nem lehet megvizsgálni, és amelyek szerinte akárhonnan származhattak. Rink a bemutatott felvételeket „halott bizonyítéknak” nevezte.

Jut eszembe, az anyag másik kifejlesztője, a krími tatár származású Vil Szultanovics Mirzajanov az 1990-es években publikálta a szer leírását az „Államtitkok. Az orosz vegyifegyver-program krónikája belülről (State Secrets. An Insider's Chronicle of the Russian Chemical Weapon's Program) könyvében. Mint már többször leírtam, a tudós az USA-ba emigrált 1996-ban, ahol a Princeton Egyetemen azonnal professzori állást kapott. Azóta pedig nyílt titok, hiszen hivatalos publikációk is léteznek erről, hogy a mérgező anyag hatásának vizsgálatával, illetve továbbfejlesztésével több nyugati, illetve kelet-európai kutatóintézet is foglalkozik. De a világsajtó ezt a szempontot rendre figyelmen kívül hagyja, s az oroszokkal, sőt Putyinnal és a Novicsokkal hozza összefüggésbe bármely a nyugati érdekeket szolgáló orosz halálát.

A mostani bejelentés további gyenge pontja, miként jutottak el a flakonok Szibériából külföldre? Poggyászként feladva a repülőgépekre? Külföldi diplomaták segítségével? És akkor még itt az időfaktor! Halálos méreg ide, halálos méreg oda, a rosszullét órákkal a szállodából való távozás után következett be. Ráadásul egy hotelben általában azonnal takarítanak a vendég után. De rendben, a takarítók trehányak voltak, nem kapkodták el a dolgot. Csakhogy Navalnij távozása és a rosszullét nyilvánosságra kerülése között több órának kellett eltelnie. Kijelentkezés, utazás a repülőtérre, becsekkolás, várakozás a reptér büféjében, teázás, a gép felszállása, a Tomszk és Omszk közötti, légvonalban 744 kilométeres távolság megtétele, leszállás, kórházba szállítás, a rendkívüli helyzet nyilvánosságra kerülése stb.

Az azért mégiscsak életszerűtlen, hogy a szállodai személyzet még a szemetes kosarakat sem ürítette ki, még az ott hagyott vizes palackokat sem gyűjtötte össze az eltelt négy-öt óra alatt. Főleg miután a hírekből nyilván megtudták, hogy nevezetes vendégükkel baj történt. Nem, ők ölbe tett kézzel várták, hátha bekopog valaki Navalnij környezetéből szobaszemlére, hogy aztán összecsomagolja, amit ott talál. Ugye, ugye? Márpedig, ha abba a Novicsokkal szennyezett szobába valaki belépett, főleg, ha bárki megérintette volna a most bizonyítékként bemutatott flakonokat, aligha élne már.

Ezt nem én mondom, hanem a szer egyik kifejlesztője. Nekem csupán az angliai Salisburyben a Szkripal-üggyel összefüggésben Novicsok-nyomok után szkafanderben kutatókról készült fotók jutnak eszembe. Az űrszerű lények mellett – mert ugyebár irtózatosan nagy a veszély – légzőkészülék, egyáltalán bármiféle védőeszköz nélkül álldogáltak a polgári ruhás nyomozók és szokásos öltözékükben a közrendőrök. Valahogy akkor és most is az volt az érzésem: mintha nagyon meg lenne itt vezetve a világ. Igaz, olyan jó borzongani, és borzongatni. Főleg, ha erre geopolitikai és üzleti érdekek is indítják most épp a világ nyugati felének nagyhatalmait. #

CÍMKÉP: A 2003. február 5-ei fotón Colin Powell, az USA külügyminisztere egy fiolát mutogatva győzködte az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjait arról, hogy Irak vegyi és biológiai fegyvereket rejteget. Aztán kiderült, hogy felszólalása hamisítványokon alapult. Azóta épeszű ember már annak sem hisz a hasonló ügyekben, mint a Navalnijé is, aki esetleg igazat mond. És ez itt a legnagyobb gond – az általános hitelvesztés és bizalmatlanság

ZÁRÓKÉP: Az űrszerű lények mellett légzőkészülék, egyáltalán bármiféle védőeszköz nélkül álldogáltak a polgári ruhás nyomozók és szokásos öltözékükben a közrendőrök Angliában, Salisburyben, 2018-ban, mikor a halálos méreg nyomai után kutatókról készült fotóval akarták érzékeltetni a világgal a veszély nagyságát. Csak hát a részletek, ugyebár...