Kormány és ellenzéke egyaránt azt akarja elhitetni velünk, hogy létezik mindenkihez kegyes tőkés társadalom.

Történelminek nem nevezném, de elsikkadni sem szabadna fölötte. Fekete-Győr András, a Momentum pártelnöke szeptember 21-én, hétfőn nem rendszerváltásról, hanem korszakváltásról beszélt. Következésképp, a rendszer neki is megfelel. Amint a „Diákjaira panaszkodik a professzor” című cikkem végén írtam:

„szócséplés az (Orbán-)rendszer leváltásáról beszélni, mert akik most ágálnak, a rezsimet maguk is megtartanák, csak Orbán nélkül”.

Amikor kicsit kutakodni kezdtem, kiderült, hogy én is lemaradtam egy brosúrával. Nem ez az első eset, amikor Fekete-Győr – más ellenzéki párti megszólalókkal ellentétben – nem a rendszer-, hanem a korszakváltásra helyezi a hangsúlyt. A Momentum Facebook-oldalán már az év elején, azaz február 28-án, a nevéhez kapcsolva tették közzé, hogy

„a Momentum Korszakváltó Kerekasztalhoz hívja az ellenzéki pártokat, hogy lefektessük közösen a 21. századi Magyarország alapjait.”

Jellemző közállapotainkra és médiaviszonyainkra, hogy a korszakváltás / rendszerváltás értelmezése, a köztük lévő különbözőség feltárása mennyire elsikkadt az elmúlt hónapokban. Már amennyire én érzékeltem. Abban a menetelésben, amelyben a tegnapelőtt híreinek sarkát tapossák a tegnapiak, a tegnapiakét pedig a maiak, egyszerűen nem marad idő a közbeszédben elhangzottak feldolgozására, értelmezésére.

Jóllehet óránként öntik ránk a híreket, naponta sokkolnak bennünket a politikusok újabb és újabb rendszerrengetőnek szánt bejelentéssel, az egyperces hírblokkok, vagy az okostelefonon ujjunkkal átpörgetett főcímek után csak üresség marad. És még én is, aki az átlagnál talán figyelmesebben követem a közélet eseményeit, hajlamos vagyok felfedezni a spanyolviaszt, mikor leírom az említett blogbejegyzésemben:

„A kormánypárti és az ellenzéki megszólalások legfeljebb hangerejükben, de nem szemléletmódjukban különböznek egymástól.”

A kormány és az ellenzéke ugyanannak a kapitalizmusnak eltérő oldalát képviseli. Mindkét fél azt akarja elhitetni velünk, hogy létezik mindenkihez kegyes tőkés társadalom. Pedig valójában arról van szó, amire a jegyzetemhez küldött hozzászólásában Lugosi Győző történész rámutatott: az elmúlt évtizedekben nem zajlott más, csupán «a térség visszakapcsolása oda, ahonnan az államszocializmus megkísérelte „lekapcsolni” – a globális kapitalizmus félperifériájára.» Többségünk meg csak néz, mint nyuszi a nulláslisztben...

A rendszerváltás / korszakváltás, s a hasonló fogalmak tartalmának a nyilvánosságban való megvitatásának elmaradása vezet ahhoz a tájékozatlansághoz, illetve látszattájékozottsághoz, ami miatt bármikor bármely társadalmi csoport és réteg lába alól kihúzható a szőnyeg. Az ádáz műhelyviták miatt az osztály kifejezést már le sem merem írni a mai helyzettel összefüggésben. Mindenesetre hadd szögezzem le: akkor tudom majd, hogy a jelenlegiektől alapvetően különböző politikus, s általa szervezett politikai erő jelentkezett be, amikor azt képviselik: az alapoktól kell újjáépíteni a társadalmat és minden cselekedetük a jelenlegi struktúrák és eljárások, vagyis magának a rendszernek a lebontására irányul, mert új szerkezeteket, mechanizmusokat akarnak helyükre állítani.

Fekete-Győr becsületére legyen mondva, ő legalább nem árul zsákbamacskát, amikor csupán korszakváltást említ az Orbán-kormányt támadva.

Felfogásából, a tévedés kockázatával, az következik, hogy átgondolatlanul, sőt félrevezetően beszélünk Orbán-rendszerről. Helyesebb lenne Orbán-korszakot használni az utóbbi évtized politikai-társadalmi-gazdasági jelenségeivel kapcsolatban. Azon viszont nekünk kell elgondolkodnunk, miért van az, hogy – elnézést attól, akit nem illet – nem értjük meg Fekete-Győr üzenetét: ha hatalomra is kerül az általa képviselt politikai csoport, a kapitalizmus azért marad. Vagyis, ha ő és a vélhetően sokak szemében megnyerő társai vezetik az országot, senki ne álmodjon olyan társadalomról, amelyben a szolidaritás, az esélyegyenlőség, a társadalmi igazságosság válik meghatározóvá! Főleg ne itt, a félperiférián, ahol anno Orbán Viktorban unokáikat látták felragyogni a mára elinflált nyugdíjukból, alulfinanszírozott szociális és egészségügyi ellátási feltételek között küszködő nagymamák és nagypapák.

Többségük tényleges unokái és dédunokái a szegregációt immår nemzedékekre előre bebetonozó iskolákba jártak és járnak, így kitörési esélyük szinte semmi. Egész életükben ahhoz az alsó társadalmi csoporthoz fognak tartozni, amelybe születtek. Százezrek dolgoznak immár nyugati szállodákban, kocsmákban, éttermekben, gyártósorokon. Zömük betanított, legfeljebb szakmunkásként alkotja a bármikor visszatoloncolható import munkaerőtömeget. Itthoni mércével ragyogó fizetésért, ott csupán az alsó társadalmi rétegekhez tartozást lehetővé tevő bérért. Felnevelésük, taníttatásuk költségeit ez a társadalom szenvedte ki. Hasznot ott hajtanak, itt viszont megszakad a nemzedéki folytonosság a vele járó összes gazdasági, szociális, sőt érzelmi feszültséggel. Mondjuk végre ki, hogy ez a gyarmatosítás egyik mai keletű módja! A szabadság, a demokrácia szóvirágjaival fedezve, egyelőre ez a félperiféria sorsa. #

CÍMKÉP: A kapitalista rendszer más-más pártból érkezett hívei Balázs Péter és Bod Péter Ákos a Momentum pártelnökének, Fekete-Győr András jobb és baloldalán a korszakváltás programjának bejelentésekor, 2020. február 20-án (Fotó forrása: Momentum Facebook-oldala)