BEKIÁLTÁS: A Vidnyánszkyk és Furtwängler

Eladják istenadta tehetségüket az ördögnek, mikor hagyják és akarják, hogy behálózzák őket.

szembesitesstellanskarsgardfurtwanglerszerepeben.jpgA diktatúra és az értelmiség, sőt a művész viszonyáról kevés időszerűbb műalkotást tudnék mondani a Szembesítésnél. Szabó István eredetileg 2001-ben bemutatott filmjét október 16-án tűzte műsorára az M5 tévécsatorna. A filmdráma a legfőbb náci vezetőkkel kollaboráló, világhírű karmester, Wilhelm Furtwängler ügyében folytatott nyomozás lelki vonatkozásaira fókuszál. Közvetlenül a háború után, az 1945-ben megszállt Berlinben kimondva-kimondatlanul ilyen kérdések kerülnek terítékre:

     – Ellen kell-e állnia a művésznek, amikor azt tapasztalja, hogy a hatalom képviselői saját céljaikra használják fel a kivételes képességeivel és tudásával megalapozott népszerűségét?
     – Fel kell-e adnia pozícióját, amikor rájön, hogy a hatalom emberei szinte észrevétlenül sodorják bele számára is kínos, sőt vállalhatatlan helyzetekbe?
     – Felelősségre vonható-e azért, mert bár jogi értelemben vett bűnt nem követ el, de a művészeti életben való aktív részvételével végső soron igazolja a diktatúrát?
     – Van-e mentség arra, hogy apró ellenkezésekkel ugyan, de elfogadja azokat a kiváltságokat, amiket a diktátor és környezete kínál fel neki?
     – Elvárható-e tőle, hogy szakmai és emberi hiúságát legyőzve félreálljon, s akár vetélytársainak engedje át a helyét, miközben emiatt mellőzöttség, nélkülözés, sőt üldöztetés várhat rá?
     – Akkor cselekszik-e helyesen, ha megköti az óhatatlan kompromisszumokat, s az így szerzett befolyásával az üldözöttek, a kisemmizettek oldalára áll, mi több, akár egy-egy életet is megment, vagy hazáját elhagyva, idegenben leplezi le a rendszer szörnyűségeit?

Talán e kérdéssor után nem kell magyaráznom, miért rontott rám az az érzés már a film első negyedórája–húsz perce után, hogy igen-igen aktuális művet prezentált nyilván gyér nézőközönségének az állami tévé ismeretterjesztő és kulturális csatornája, amely végre több műsorában a közszolgálatiság irányába kezd elmozdulni. Ennek a Szabó-filmnek is minden rétege mögött van még egy réteg. Sőt, egyik-másik jelenetet  továbbgondolva olyan mélységekig juthat el a néző, amiket nem ábrázolnak az alkotók. De ezeket most hagyom, hiszen nem műbírálatot írok. Csupán annak akarok hangot adni, hogy döbbenetem azért volt oly erős, mert közvetlenül a vetítés előtt arról beszéltem egy barátommal, hogy

Vidnyánszky Attila Kossuth- és Jászai Mari-díjas kárpátaljai származású magyar színházi rendező, filmrendező, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház alapító igazgatója és művészeti vezetője, korábban a debreceni Csokonai Színház igazgatója, a Kaposvári Egyetem címzetes egyetemi tanára, ugyanott ez évig művészeti rektor-helyettes, 2012-től a Nemzeti Színház igazgatója, 2020-tól a Szent István Egyetemen rektori megbízott, 2020. augusztus 1-től a Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE) fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke feladta önazonosságát (Lásd: Shakespeare drámájában Polonius: „Légy hű magadhoz…”), ezért elveszítette a művész legfőbb isten adta adományát, az empátiát, a beleérző képességet is.

Ez teszi lehetetlenné, hogy megértse: a hatalom oldalán felőrlődik, szinte megsemmisül a szabadságukért küzdő színház- és filmművészetis diákok elleni küzdelemben. Művésztársai ellenében harcol, ahelyett, hogy együttműködne velük. Mintha az ördög lett volna úrrá rajta – mondtam a telefonban a barátomnak Vidnyánszkyról, sőt a Vidnyánszky-félékről. És mit hallok vagy húsz perccel később a filmben? Eladta a lelkét az ördögnek Furtwängler, a karmester… #

CÍMKÉP: A világhírű karmester, Wilhelm Furtwängler szerepében Stellan Skarsgard, Szabó István: Szembesítés című filmjében, amely Ronald Harwood: Taking sides című színdarabjából német–brit–osztrák–francia koprodukcióban készült 2001-ben, hogy ma döbbentsen rá bennünket a helyzetünkre