Amerikai, brit, orosz stb. érdekeltségű cégek vették át a kőolaj kitermelést a Közel-Kelet szétvert országaiban.

„A civilizáció és a barbárság küzdelmének vagyunk szemtanúi”– hangsúlyozta a bécsi terrortámadásra reagáló beszédében Sebastian Kurz osztrák kancellár november 3-án, kedden. Első megjegyzésem: szerettem volna hinni, hogy az osztrák kancellár a NATO Jugoszlávia elleni bombázását, Líbia, Szíria, Irak, Jemen, Afganisztán nyugati érdekek miatti felégetését, lakosságának földönfutóvá tételét minősítette barbár cselekedtetnek. Természetesen ez esze ágában sem volt. Az agymosás egyébként ott tart, hogy

a Klubrádió november 4-i betelefonálós műsorában egy hallgató az iszlám különböző irányzatai közötti harcoknak tudta be az Irakban meghalt ma már bőven egymillió fölötti áldozatot. És vegyük ehhez a nyomorékokat is...

Ám a műsorvezető, Bolgár  György meghagyta a téveszméjében. Nem emlékeztette őt és a százezres közönséget arra, hogy Tony Blair brit miniszterelnök és Colin Powell, az USA külügyminisztere 2002-ben illetve 2003-ban, a világot átverve, a nem létező vegyi fegyverek jelenlétére hivatkozva indokolta, miért kell lerohanni, szétlőni Irakot, kivégeztetni annak vezetőjét, s hogy az áldozatok, a lerombolt lakóházak, üzemek, templomok főleg az USA, Nagy-Britannia, Ausztrália és Lengyelország haderejének számlájára írandók.

Nemdebár az effajta megközelítéseket szokás kettős mérceként emlegetni? És ha már kettős mérce: a bécsi merénylet napján abban az Afganisztánban, ahol az ország ásványkincseit nyugati cégek termelik ki, 19 áldozatot követelő merénylet volt a kabuli egyetem ellen. Etiópiában pedig egy iskola udvarán 54 civilt végeztek ki iszlamisták. Ám ezekről legfeljebb marginálisan emlékezett meg a nyugati sajtó. Hozzáteszem: én egyetlen híradásba sem futottam bele, csupán közvetett hírforrásból, Parászka Boróka posztjából van tudomásom róluk. A marosvásárhelyi újságíró azt írta:

Kétségtelenül igaza van a Bécsi Iparművészeti Egyetem rektorának, aki azzal búcsúzott a hétfői terrortámadás egyik diákáldozatától, hogy „Nem lehet szavakkal leírni ennek a tettnek az igazságtalanságát”. Csakhogy ő is elfelejtett megemlékezni a kabuli egyetemistákat ért úgymond igazságtalanságról. És vele együtt mindannyiunknak magunkba kellene szállni végre amiatt, mert – Böröcz Józsefnek az amerikai Rutgers University professzorának a Facebookon írt megjegyzésével összhangban – nincs európai értelmiségi mozgalom az Európán kívüli háborúk, a fegyverexport, a militarizmus és az egyenlőtlen csere ellen. Márpedig ez csupán a kezdet lenne ahhoz, hogy helyreálljon a tisztességes értékrend – legalább a fejekben.

TOVÁBBI MEGJEGYZÉSEIM az interneten keringő népi bölcsességeknek ahhoz a részéhez, amelyek Vlagyimir Putyin orosz elnökkel hozzák összefüggésbe a Bécsben történteket.

1. Volt, aki azt állította: Putyin ily módon is befolyásolni akarta az amerikai elnökválasztást. Erre jegyezte meg valaki szarkasztikusan, hogy „mert a választás napján az egész USA feszülten Bécsre figyel...” Komolyra fordítva a szót, azt gondolom:

– Putyint, kivételesen és esetleg, érdemes lenne kihagyni ebből, minthogy az FSZB és a CIA – két kapitalista ország titkosszolgálata, amelyek egyformán érdekeltek a Közel-Keletnek az energiahordozók árának alakulása miatti ellenőrzésében – szorosan együttműködnek a terrorizmus elleni védekezésben. (Más kérdés, hogy elsősorban a nyugati államok mennyiben részesei maguk is a terrorizmus megerősödésében. Személyes véleményem, hogy meghatározó módon.) A Közel-Kelet szétvert országaiban nem csak amerikai, brit stb. cégek, hanem oroszok is részt vesznek a kőolaj kitermelésében. A térségben a MOL is jelen volt vagy van. Vagyis mi magunk szintén a háború haszonélvezői közé tartozunk. Mindenesetre januárban a szentpétervári metró ellen tervezett merényletet a CIA figyelmeztetésére hiúsították meg.

– Akik Putyint emlegetik, talán azt is be kellene kalkulálniuk, hogy Oroszország lakosságának húsz százaléka muszlim. Ez nem söpörhető olyan egyszerűen szőnyeg alá, mint egyesek teszik. Hogy csak egyet említsek: az Iszlám Állam seregében harcolt, feleségükkel együtt Irakban, Szíriában elhunyt dzsihadisták árván maradt gyerekeit repülőszámra szállították haza, például az oroszországi Csecsenföldre, a nagyszülőkhöz az elmúlt évben.

2. De lássuk az egyik Putyinozónak azt a fejtegetését, miszerint „Oroszországban nincsenek merényletek”.

– Nem akarok emlékeztetni a beszlani iskola, a moszkvai filmszínház, a volgográdi pályaudvar elleni támadásokra, mert ezekről azért illene tudni, hiszen még a nyugati médiumokban is téma volt.

– Most sincs hét merényletek nélkül. Csak a múlt héten nyilvánosságra hozott információk szerint, ha jól emlékszem, három szélsőséges, a Közel-Keletről Közép-Ázsián át beszivárgott iszlamista terrorista csoportot számoltak fel Oroszországban. A szintén oroszországi Dagesztánban nincs hónap, hogy különleges akció keretében ne zajlana tűzharc fegyveres támadásokat indított, részben helyi milliárdosok által támogatott iszlamista csoportok és a biztonsági erők között. Októberben is ez történt. Bizony ott szintén vannak áldozatok a civil lakosság körében, de minderről nem adnak hírt a nyugati médiumok, így aztán a magyarok sem.

3. Vessünk egy pillantást a geopolitikai vetületekre is! Miközben a NATO folyamatosan rátolja elsősorban amerikai csapatokkal, fegyverzettel ellátott katonai bázisait Oroszország nyugati határaira, az orosz déli határszakasznak a kaukázusi és azon túli részét folyamatosan védeni kell a Közel-Keletről beszivárgó szélsőséges iszlamista csoportoktól. Újabban a Törökország által meghirdetett panturkizmus (turanizmus, lásd még kipcsákok) szintén iszlamista alapú fenyegetése állítja kihívás elé Moszkvát. Orosz katonai szakértők azt állítják: Erdogan török elnök utasítására Szíriából is toboroztak zsoldosokat a kaukázusi Hegyi-Karabahban való bevetéshez. Ez ugyebár az Oroszországgal képlékeny szövetségben lévő Örményországon (Jereván) keresztül is ,,zavarja” a Kremlt. De természetesen mindez még csak véletlenül se zavarja a nagyérdeműt, hiszen isten ments, hogy az egyszerű világmagyarázatokra épülő lelki békéjét felkavarja a valóság. Mert ugyan hova vezetne ez? #

CÍMKÉP: Sebastian Kurz azt állította az európai merényletekkel összefüggésben: „Sokkal inkább azok között zajlik küzdelem, akik hisznek a békében és akik háborút akarnak”. Zavarba ejtő mondat, ha az ember arra gondol, hogy mely országok csapatai – USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország, Törökország … Magyarország stb. – vitézkednek a romba döntött Közel-Keleten, miközben nem tudok arról, hogy eme államok területe tényleges hadszíntér lenne - egyelőre.