Ha nem változik a parlamenti ellenzék magatartása, a rendszer ugyanaz marad.

Derülnék rajta kínomban, ha nem a bőrünkre menne, micsoda pánik uralta el az internetes közbeszédet annak nyomán, hogy Orbán Viktor december 4-én, szokásos pénteki rádióinterjújában meglebegtette az Európai Unióból való kilépés előnyeit. (16:58-nál) Tette ezt annak kapcsán, hogy a britek elsőként jutottak a koronavírus ellen olyan vakcinához, amit mi is megrendeltünk Brüsszellel közösen. Így érvelt:

Brüsszel arról beszélt, hogy a briteknek végük van. (…) Most akkor a britek tényleg olyan rosszul jártak? Ki az akcióképes? Aki kilépett, vagy aki bent maradt? Az az akcióképes, aki kilépett, az tudja megvédeni a polgárainak az életét. Egészen egyszerűen megelőztek minket a britek, akik kiléptek.

London még az EU-szabályozás hatálya alatt van. A már csak ezért is csúsztatásra épülő okfejtés nyomán azonban szinte pánikszerűen kezdte tárgyalni az internet népe „kiszakíthatja-e” a kormányfő az országot az unióból, ha kalandor kedvének úgy tetszik. „Ennek már annyira elment az esze, mentálisan annyira nincs rendben, hogy értelmetlen a józan belátásra apellálni az esetében” – reagált valaki, amikor így próbáltam hűteni a felzaklatott kommentelőket:  

Szóval, szerintem, nem eszik olyan forrón a kását. De ettől még sokan kérdezgetik: és mi a helyzet a népszavazással? Azt mégsem merik megtenni – vált uralkodóvá a nézet több helyen is –, hogy a népet erről sem kérdezik meg. Erre írta valaki egy helyen:

„Most beszéltem hozzáértővel: ez az ereszes akrobata – Szájer József ugyebár – az alaptörvényébe beleírta, hogy a 133 aljadék megszavazhatja az EU-ból való kilépést, és megtiltotta a népszavazási kezdeményezést, mert alkotmányt (ami nincs is) érintő kérdésről nem lehet tartani népszavazást. NEM HAGYHATJUK! AZ OKOSOK TALÁLJANAK MÁR KI VALAMIT!!!!!!!

Mint fentebb írtam: kínunkban akár nevethetnénk is önmagunkon. Hiszen a magyarországi szavazók mindig olyan politikai erőket, kormányokat támogattak, amelyek kizárták őket magának az alkotmányba, az alaptörvénybe való beleszólásból is. Az Orbán-rezsim csupán gátlástalanságban múl felül mindenkit. A nem az elithez való viszony lényegében ugyanolyan.

Nem mintha vigasztalhatna bennünket, de a főleg liberális értelmiségünk által mélyen lesajnált Oroszországban az alkotmány módosításait csaknem egy évig tartó, igen intenzív társadalmi vitát követően, népszavazással fogadták el az idén. Ehhez képest a mi vezetőink már a rendszerváltozáskor is saját belügyükként kezelték a világi törvények törvényét. A most érvényes alaptörvényt pedig maga Szájer József  szerkesztette egy vonatúton. Legalábbis a Fidesz-legendárium szerint. S még csak nem is szégyellték ezt terjeszteni. A sebbel-lobbal tárgyalt dokumentum az EU-ról először ezt rögzíti:

,,Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja.”

A csapda alighanem a ,,nemzetközi szerződés alapján” fordulatban van. Ugyanis a magyarországi Alaptörvény 8-ik, az országos népszavazásról intézkedő cikkében többek között az áll, hogy „(3) Nem lehet országos népszavazást tartani a) az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről; (…) d) nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről”.  Hogy még mi mindenről nem, tessék elolvasni a Köztársasági Elnöki Hivatal honlapján. Ide remélhetőleg azt a kilenc módosítást is átvezették, amit a kilenc évvel ezelőtt gránitszilárdságúként kihirdetett jogszabályban megváltoztattak időközben.  

Mindenesetre ideje hozzálátni a megismeréséhez! Igaz, ettől még a jogászok úgy csűrik-csavarják majd adott esetben, ahogy a hatalom bitorlóinak tetszik. Végtére azért olyan a szövegezése, amilyen, hogy módot adjon a kibúvókra. Most sokan abban reménykednek, hogy a 2022-es választások fordulatot hoznak. Én azonban kevésbé vagyok optimista. 1989-ben a közvéleményt kizáró, lényegében titkos kerekasztal tárgyalásokon, az azt követő húsz évben, majd az utóbbi tíz évben a jelenlegi parlamenti ellenzék részvételével fokozatosan épült ki a mai uralmi szisztéma.

Kezdjük azzal, hogy a rendszerváltó értelmiség és a külföldi támogatók olyan embert hoztak helyzetbe, akiről Kéri László már az egyetemen megmondta:

„Ahogy itt elnézlek titeket, rosszabbak vagytok ti a Kun Béla-féle Lenin-fiúknál. És tudod, mit? Ha egyszer hatalomra jutsz – mert látom, az Isten sem menti meg az országot attól, hogy egyszer majd te dirigálj itt –, a Stumpfot meg engem akasztass föl elsőként , mert mi még tudjuk, ki voltál egykoron!”

Ezek a mondatok 1983-ban hangzottak el, s főleg az akkor még egyetemista Orbán Viktornak szóltak. És a jóslatból valóság lett. Kivéve az akasztást. Mert afféle III. Richárdként Orbán cinikusan felvállalta, hogy a hatalomban minden megengedett. Majd jönnek a jogászok és elintézik. A büntetéseket pedig az ország fizeti. Nem kell ahhoz fellógatni senkit, hogy semlegesíteni lehessen! Elég lekötelezetté, vagy zsarolhatóvá tenni. Stumpf Istvánt, a Fidesz-keltető Ménesi úti szakkollégium első igazgatóját, országos ifjúsági és népfront tisztségek betöltőjét, a kádári belügyminiszter Horváth István vejét például elég volt miniszteri tárcával, majd alkotmánybírósági hellyel megkínálni, majd lánya, s amerikai veje washingtoni vállalkozásának több milliárdos támogatást juttatni...

De ha csupán a továbbra is politológusként ténykedő Kéri szavait ismerték volna a tűzhöz közel állók! 1990-ben már olyan tömegű törvénytelenség kísérte a Fidesz pártéletét, hogy külön bizottságot hoztak létre többek között az égbe kiáltó pénzügyi visszaélések kivizsgálására. Minden hiába. Elfektették a pártvezetők meggazdagodását szolgáló, sikkasztásokkal kísért székházügyet is. A már a hatalom sáncai mögé került elitnek valahogy nem volt fontos a törvényesség egyik oldalon sem. Akiknek meg igen, azok folyamatosan kiszóródtak a pártpolitizálásból.

Ma ott tartunk, hogy a legtöbb törvényt a jogalkotási szabályok tételes megsértésével fogadja el az országgyűlés. És asszisztál hozzá a parlamenti ellenzék.

Mert felfogásom szerint az ellenszavazás is közreműködés. Szentesítik vele a törvénysértő eljárási folyamatokat, ahelyett, hogy naponta feljelentést tennének a bíróságon. Kínos és szégyenletes, de az úgynevezett független sajtó sem hozza ezt szóba. Mindent egybe vetve pedig, ezek vagyunk mi. Mert ilyen módszeresen csak azt verhetik át, aki maga is cinkos benne, s aki maga is hagyja. Ezért gondolom, nem elég a vezértől megszabadulni, az ellenzéket is kényszeríteni kell, hogy fordítson hátat eddigi gyakorlatának! Egyébként lehet, hogy Orbán megy 2022-ben, de a rendszer marad.

Ugyanis nagy a kísértés, hogy ne foglalják-e el az esetleg újonnan érkezők az orbáni pártállami rendszer készen kapott intézményeit. De még ha meg is lesz a szándék a központosított uralmi struktúra lebontásához, a gazdaság, az igazságszolgáltatás, a települési önkormányzatiság, az oktatás, a tudomány, a kultúra vagyis a társadalom megannyi kis körének legalább a központi hatalom gyakorlójától független működésének helyreállításához, vajon lesz-e hozzá felkészültség, képesség, erő, bátorság, s főleg civil támogatás? #

CÍMKÉP: Orbán Viktor az állami rádióban szokásos pénteki monológjában beszél lyukat népe hasába – A legtöbb törvényt a jogalkotási szabályok tételes megsértésével fogadják el a parlamentben. Az ellenzék az ellenszavazásaival szentesíti ezt a gyakorlatot, ahelyett, hogy naponta feljelentést tenne