863.BEKIÁLTÁS: Sajtószabadság amerikai módra

Az USA üdvözölte a kormánykritikus televíziók önkényes elnémítását Ukrajnában.

usa-kijevinagykovetseg2021-02-03tv-kicsix.jpg

Joe Biden az új amerikai elnök országának a világban elfoglalt helyéről beszélt február 4-én. Ebből csupán egy  gondolatot emelek ki: „Mi hiszünk abban, hogy a szabad sajtó nem ellenfél; inkább alapvető fontosságú. A szabad sajtó nélkülözhetetlen a demokrácia egészségéhez.” Csakhogy az USA kijevi nagykövetsége február 3-án ezzel ellentétes nyilatkozatot tett közzé a Twitteren és a Facebookon:

„Az Egyesült Államok támogatja Ukrajna tegnapi erőfeszítéseit Oroszország kártékony hatásának csökkentése érdekében, az ukrán jogszabályokkal összhangban, az ország szuverenitásának és területi integritásának védelmében.”

Hogy világos legyen a dodonai szöveg értelme: az USA kijevi nagykövetsége által közzétett közleményben azt üdvözölték, hogy február 2-án, nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva, Volodimir Zelenszkij elnök rendelkezésére, lekapcsolták a hálózatról az egyik médiamágnás tulajdonában lévő három ukrajnai tévécsatornát. Egyúttal szankciókat léptettek életbe Tarasz Kozak parlamenti képviselő, a három médium tulajdonosa ellen. A döntéseket a Zelenszkij államfő által elnökölt Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács hozta meg. Az ukázt az elnök írta alá.

A szóban forgó csatornák minden engedélyét ukk-mukk-fukk érvénytelenítették, megtiltották számukra a földfelszíni frekvenciák használatát, műsoraik adókra való továbbítását. Megvonták a tulajdonosnak azt a jogát, hogy vagyonát, így médiavállalatait értékesítse. A csatornák közös közleményükben rámutattak, hogy „a sikertelen kormány csak olyan médiumokat tűr meg az éterben, amelyek példátlan eredményekről hazudnak Ukrajna népének”.

Az 1500 munkatárs megélhetését is érintő döntést sem hivatalos vizsgálat, sem bírósági határozat nem előzte meg, ami ellentétes az ukrajnai jogszabályokkal.

Ezt a rendelkezést üdvözlő amerikai nagykövetség is tudhatta. Ám sebaj, hiszen az ukáz hatálytalanítása ellen a Legfelsőbb Bírósághoz lehet fordulni. Mert egy jogállamban így dukál. Igaz, a döntésig érvényben marad az intézkedés. Valahogy úgy, mint a Klubrádiónál. Csakhogy Ukrajnában annak az Amerikának a segédletével  történik ez, amelyet a mi rádiósaink kritikátlanul dicsőítenek. A kijeviek – akárcsak a budapestiek, ha nem kegyelmez meg nekik az utolsó pillanatban Orbán Viktor, az ország teljhatalmú vezetője – a jövőben legfeljebb az interneten sugározhatnak. Már amennyiben a hálózatok Amerikában székelő tulajdonosai megengedik ezt. Ukrajnában az Életért Ellenzéki Platform parlamenti párt cenzúrát emlegetett, s azzal vádolta az állam vezetőit, hogy diktatúrát hoznak létre, megsértik a demokratikus alapelveket. Akár a mi ellenzéki pártjaink...

A Kijevben betiltott médiumok kritikusan viszonyultak a hatalom képviselőihez, kínos kérdésekkel bombázták őket, s úgymond, oroszbarát nézeteknek adtak teret. És micsoda botrány! Közreadták azt is, miként ítélik meg Moszkvában az ukrajnai helyzetet. Legutóbb azt feszegették, hogy miközben Ukrajna minden további nélkül importál elektromos energiát Oroszországból, az orosz Szputnyik vakcina ellen lejárató kampányt folytat Zelenszkij kormánya. Így akart az amerikai gyártónak kedvezni, az viszont hátrasorolta az ukrajnai igényeket. A hatóságok 2019 óta akadályozták az említett csatornák működését, maga Zelenszkij elnök viszont eddig szinte szó szerint azt mondta, amit korábban Orbán Viktor is hangoztatott:

„Személy szerint a szólásszabadság mellett vagyok. Soha életemben nem fogok elhallgattatni semmilyen csatornát, hiszen nincs ehhez jogom, nincs erre felhatalmazásom.”

Az USA kijevi nagykövetsége azonban – az észt és a litván kormánnyal azonosan indokolva álláspontját – nagyon is bátorító üzenetet tett közzé. Egyetértett azzal, hogy ellensúlyozni kell Oroszország, úgymond, káros hatását. Együtt kell működni annak érdekében, hogy „ne használják fegyverként a dezinformálást a szuverén államok elleni információs háborúban”. Nagyszerű elv, csak kérdés, hogy maga Washington nem szítja-e maga is ezt a háborút, s nem vesz-e részt benne például az Észtországba telepített, Oroszországra dolgozó katonai internetbázisával, a glóbuszt besugárzó, a célcsoport országok belső politikai viszonyait szétziláló, állami finanaszírozású Amerika Hangja és a Szabadság Rádió műsoraival, a Washingtonban kiképzett, s hazájukba visszaküldött újságírókkal, meg a többivel?

Mindenesetre a követségi bátorítás nem maradt visszhangtalan. Február 4-én ultrajobboldali verőlegények vonultak egy negyedik kijevi televízió székháza elé, annak bezárását is követelve. Mert ha egyszer írott malaszt marad a jog egy államban… Márpedig ez régóta így van Ukrajnában (is), ahol a mostani rendszert a hét évvel ezelőtt Washington által szervezett kijevi államcsíny alapozta meg. Ami nélkül vélhetően a Krím oroszországi annektálása és a Donyec-medence szeparatistáinak lázadása, s az azóta ott folyó polgárháború sem következett volna be. A rendszer, mondhatni, tartozéka, hogy valahányszor meg kell félemlíteni a társadalom valamely, főleg nemzetiségi kisebbségi vagy más alapon nem kívánatosként kezelt csoportjait, könnyen mozgósíthatók a gárdák.

Azok a szabadcsapatok, amelyek az Obama–Biden adminisztráció 3-5 milliárd dolláros pénzügyi támogatásával, annak a Victoria Nulandnak a közvetlen irányításával jöttek létre, aki ismét fontos pozíciót kapott az amerikai kormány főtisztviselői karában. A katonai mundérba öltöztetett gárdáknak, az egy-egy estén fekete egyenruhában fáklyákkal felvonuló ezreknek fontos szerepük van a hivatalos állami ünnepeken, koszorúzásokon. Ezeken az eseményeken az ukrajnai hivatalosságok a II. világháború során a nácikkal együttműködő, az akkori vérengzésekben, pogromokban résztvevő banderisták emléket ápolják, s Amerikának tetsző, Moszkva ellenes kirohanásokat intéznek a tömeghez, az ország külpolitikáját teljes egészében a washingtoni geopolitikai céloknak rendelve alá.

A rendezvényeken gyakran megjelenő amerikai diplomatákat és magas rangú katonákat láthatóan hidegen hagyja, hogy mekkora ellentmondás feszül államuk hivatalos ideológiája és az újdonsült szövetséges mindennapjai között.

De miért is zavarná ez őket? Zavarta valaha az amerikai vezetőket az általuk ajánlott értékrend, s az USA-nak a világban alkalmazott módszerei közötti ellentmondás? Hiszen, ha csak a fehérek és a színesbőrűek közötti esélyegyenlőtlenségre gondolunk, odahaza is túltették magukat ezen. A helyzet annyiban új a korábbi hidegháború időszakához képest, hogy az Egyesült Államok kormányai az utóbbi három évtizedben – amikor már a Szovjetunióra, mint az úgymond kommunista ellenlábas fenyegető jelenlétére sem hivatkozhattak – gyakran a NATO-országok támogatásával úgy avatkoztak be számos ország életébe, hogy a klasszikus liberális demokrácia hovatovább teljes értékrendjét figyelmen kívül hagyták, bár mindig ezzel indokolták tetteiket. Milliónyi civil lett az áldozata ennek a képmutatásnak. A bombázások miatt virágzó, de legalábbis elviselhető életkörülményeket nyújtó városok és falvak váltak romhalmazzá a kilencvenes évek eleje óta főleg a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, sőt Szerbiában.

Ami ennél is újabb fejlemény: a legnagyobb amerikai médiumok az elmúlt hónapokban lezajlott ottani elnökválasztási kampány alatt tudatosan felvállalták, hogy sutba dobják elveik egyik sarokkövét, a korrekt és kiegyensúlyozott tájékoztatást. Utólag egyik-másik szerkesztőség bocsánatot is kért emiatt. Ám úgy látszik, hogy amiért a nagy hazában meakulpázni illik, az egy olyan távoli országban, mint Ukrajna, akár támogatandó is. Kit érdekel Washingtonban vagy New Yorkban a sajtószabadság ügye, ha annak korlátozása egyébként ilyen-olyan hasznot hajt az Amerikai Egyesült Államoknak?

Természetesen, bennünket. Bennünket, az amerikai ethosztól elkábítottakat, nagyon is érdekel. Már csak azért is, mert az ukrajnai tűzfészek közelében élünk, s az ottani magyarok szintén érintettek. Ezért nem hagyhatjuk szó nélkül például, ami az amerikai elnökválasztás alatt, az amerikai médiumok, beleértve az internetet uraló cégeket, háza táján történt. Egyszerűen jeleznünk kell: elég a kettős mércéből! Elég abból, hogy kioktatnak minket a sajtószabadságból, majd azt művelik, amit… Amit többek között Ukrajnában is! Általában is, alighanem felül kell vizsgálni a sajtószabadság fogalmához való viszonyunkat! Mondjuk azért, mert a kifejezés semmit nem mond arról, milyen feltételek teljesülése esetén valósul meg a gyönyörű eszme.

Az elvi megoldás persze ott van a szemünk előtt. Minthogy a hatalom urai nyugaton és keleten az információkhoz való hozzáférést, a sajtószabadság érvényesülését elsősorban a döntések titkosításával, a hírek szelektálásával, sőt a médiumok kifejezett elhallgattatásával akadályozzák, azt kell a zászlónkra tűzni: az egyének, a társadalmi csoportok, és az emberiség elleni bűnökre való felszólítások kivételével tilos korlátozni az információk szabad áramlását. Ellenkezőleg, elő kell segíteni ezt! Bárhonnan is áramoljanak a hírek! Mert az nem sajtószabadság, hanem agymosás, ha egy adott politikai-gazdasági csoportosulás érdekeinek megfelelően szűrik meg és adagolják a közléseket, amint az jelenleg történik, nem csak Ukrajnában.#

CÍMKÉP: Az amerikai nagykövetség támogatja az oroszbarát tévécsatornák betiltását Ukrajnában (U.S. embassy voices support for ban on pro-Russian TV channels in Ukraine) – Képernyőkép az Egyesült Államok kijevi nagykövetségének Twitter-oldaláról