Orbán ellenzéke sem áll a tőke oldaláról a dolgozók mellé, jóllehet ezt sugalmazzák.

A parlamenti ellenzék és híveik vagy nem értik, vagy nem akarják érteni, hogy egy lehetséges politikai hatalmi módszerváltás, illetve egy ki tudja, mikor bekövetkező társadalmi-gazdasági rendszerváltás között ég és föld a különbség. A közelmúltban hosszabb elemzésben igyekeztem bemutatni, miért ámítás az az ígéret, hogy a 2022-es országgyűlési választások tétje a rendszerváltás. Nyilván kevesen olvasták végig. Viszont az ATV „Öt” című műsorának a nyári szünet előtti utolsó adásában az általam ajánlott szempontokat is érintették. Főleg

Puzsér Róbert publicista vehemens állításai zökkentek bele abba a kerékvágásba, amit az említett cikkemben magam is követtem.

Ceglédi Zoltán politikai elemző is bele-beletalált ebbe a nyomba. Konok Péter történész szintén hümmögve erősítette azt a gondolatmenetet, miszerint az Európai Uniói zavarai, s a polgárok ezek miatti elégedetlensége a tőke és a munka ellentétéből adódnak. Angela Merkel, Emmanuel Macron, Charles Michel, Ursula von der Leyen (eddig) azért nem leckéztették meg igazán Orbán Viktort, mert a magyar miniszterelnök ténykedése végső soron jól szolgálja a (német) tőke érdekeit. Mi több, Puzsér már-már marxistaként beszélt arról, hogy a király meztelen. Mint mondta:

Közbevetőleg: mindebből nem következik, hogy a beszélgetés résztvevői – vagy akár én magam – ne tartanák aljasságnak a szexuális másság összemosását a pedofil magatartással, miként ezt a magyar politikai szféra nagy része teszi az orbánista parlamenttől a Jobbikon át az államfőig. Mint ahogy minden kisebbségnek a többség kényére-kedvére kiszolgáltatása ugyanilyen aljasság. De végre tényleg észre kellene már venni, hogy az EU-vezetők és bürokraták, illetve az orbánisták közötti acsarkodás – Ceglédi Zoltán hasonlatával – a kerítés két oldalán egymásra csaholó kutyák magatartásához hasonló, akik a kerítés végén, amikor cselekedni lehetne, azaz életre halálra egymásnak ugrani, hirtelen hátrahőkölnek, mert azt azért mégsem…

A demokrácia, a szabadság, a jogállam kifejezésekkel, a kisebbségek körüli szennyes vitákkal – itt Közép-Európában, hogy a nyugati világtól távolabbi régiókat ne is említsem – csupán a kizsákmányolás egyéni, családi, társadalmi és természeti következményeiről terelik el a szót. Vagy amiként Konok Péter fogalmazott: „a magyar gazdaság sajátos gyarmati orientációjáról”. Az adásban egyedül Ónody-Molnár Dóra újságíró próbálta bizonygatni, hogy ha Orbán Viktor nem lenne, az Európa Unió világa minden világok legjobbika lenne. Szerinte ott nő a GDP dinamikusan, ahol az emberi jogokat tiszteletben tartják.

Puzsérnak kellett őt figyelmeztetnie arra, hogy a nagytőke mennyire kedveli a fasizmusokat, a tekintélyuralmi rendszereket.

Vagyis szó sincs arról, amivel harminc éve vezetik félre a magyar lakosságot is, hogy a demokrácia és a kapitalizmus mindenkor kéz a kézben járva erősítené egymást. Valójában az ellenkezője igaz: az Európai Unió vezetői, illetve Orbán és a hozzá hasonlók egymást feltételezik. A magyar kormányfő (egyelőre) úgy kell a nyugati politikusoknak, mint egy falat kalács, mert a kizsákmányoláshoz, az újgyarmatosításhoz képest mellékes, viszont sokakat felizgató témákat dob be. Szállítja Európának azt az ellenségképet, ami ellen látszatküzdelmet folytathatnak vezetői, s ezzel elterelődik a figyelem a rendszer valódi ellentmondásáról, a tőke és a munka ellentétéről.

Az elsődleges cél nem a nemes eszmények érvényre juttatása, hanem a profitráta növelésének alávetett tőkés termelés gyakorlatilag bármi áron való fenntartása. Ha ezt a célt feladnák az európai és az állami vezetők, a mögöttük álló tőkés érdekcsoportok, azonnal megvonnák tőlük a támogatást. Tudják, legalábbis ösztönösen érzik ezt a magyar parlament ellenzéki pártjainak hangadói is. Hiszen, néhány hangsúlybeli különbségtől eltekintve, ők ugyanúgy a nagytőke oszlopai, mint az orbánisták.

Nem véletlen, hogy a Facebooknak azon a felületén, ami elébem került, Vágó István, a Demokratikus Koalíció országos elnökségi tagja, média munkacsoportjának vezetője és XII. kerületi önkormányzati képviselője ezzel a gunyoros, nem egészen ízléses ítélettel minősítette az ATV műsorának szereplőit: „Tegnap nagyot és bátrat léptek előre ők, ÖT-en. Minden részletre kiterjedően hosszasan bizonygatták, hogy az egész Európai Unió (is) egy kalap szar.” Ezzel aztán meg is adta az alaphangját a kibontakozó vitának, amelyben nem egészen egy nap elteltével nyolcvanhatan nyilvánítottak véleményt.

Többen előszeretettel építettek a sz@r kifejezésre, ahelyett, hogy egy-egy konkrét állítással szemben fogalmaztak volna meg ellenállítást.

A Vágó ismeretségi körébe – s részben az enyémbe – tartozó kommentelők nem vették górcső alá az adás lényeges mondatait. A döntő többség csupán ilyen és ehhez hasonló beszólásokra ragadtatta magát: „Ezt a fost már régóta nem nézem.” „Mélyen az ATV színvonala alatt van az Öt. Mínusz öt a helyes neve.” „Fogják még revidiálni (sic!) a saját okoskodásukat.” „A HIT tobzódósék színvonala beszivárogott már a beszélgetős műsorokba is, de ez nem megy még nekik...” „az ATV a kormány kitartottja. Minden más ebből következik.” „Az Ötök műsora nézhetetlen. Öt - egyébként okos - ember vetélkedője zajlik, kiről higgye a közönség, hogy a legokosabb.” „Az Öt az alig 10000-es nézettséggel egyre lejjebb!” „Vajon mennyiért mondták?” „A legsiralmasabb talkshow a legsiralmasabb résztvevőkkel.”

A vitázók nem tették mérlegre, hogy igaz-e vagy sem, miszerint az EU szervezeteit, országainak vezetőit a nagytőke érdekei mozgatják. Nem cáfolta senki, hogy erre vezethető vissza az EU lassú döntéshozatala, Angela Merkel és mások látszólagos tehetetlensége az orbáni vezetéssel szemben, vagy éppen a munkavállalói jogok sárba tiprása a közép-európai országokban. Aki azt ajánlotta, hogy esetleg egy s mást meg lehetne fontolni az elhangzottakból, azt azonnal lehurrogták. Viszont két egykori szabaddemokrata politikus megdicsérte Ónody-Molnár Dórát, aki úgymond „tegnap is nagyon jó volt, a nárcisztikus, konteó-hívő macsók sem tudták lenyomni”.

Indulat, indulat hátán. Elemzés semmi. Még arra sem futotta, hogy utaljanak Karácsony Gergely aznapi berlini utazására.

A főpolgármester és miniszterelnök-jelölt többek között Pedro Sanchez spanyol miniszterelnökkel, Olaf Scholz német alkancellár-pénzügyminiszterrel, a szociáldemokraták kancellárjelöltjével, Annalena Baerbockkal, a német zöldek kancellárjelöltjével és társelnökével, Enrico Letta volt olasz miniszterelnökkel, valamint Elisa Ferreira és Paolo Gentiloni uniós biztosokkal tárgyalt. Ebből ugyebár akár az is következhet, hogy Orbán tényleg átlépte a vörös vonalat, s ezért Európa jövendő vezetői is hajlanak az elszigetelésére, s támogatják a személycserét.

A kiadott közleményben ezen túlmenően is van néhány mondat, amiből akár az is következhet, hogy Nyugaton kezdik belátni a félgyarmatukká tett Közép-Európában a túlkapásokat. Többek között olvasható egy utalás arra, hogy a német-magyar gazdasági kapcsolatokban „nagyobb transzparenciára, igazságosabb közteherviselésre és a munkavállalók jogainak jobb védelmére van szükség”. Ez ugyebár annak elismerése, hogy amit az ötök közül hárman felvetettek az ATV-ben, abban mégiscsak lehet valami. Ám a demokratikus koalíciós Facebook-körben erre senki nem vesztegetett szót. Tán csak nem azért, mert a nagy dérrel-dúrral beharangozott ellenzéki összefogás ezen a ponton is megbicsaklik? Karácsony ugyanis nem a DK, hanem a Párbeszéd jelöltje...#

CÍMKÉP: Az ATV szórakoztató politikai vitaműsor június 25-ei stúdióképe – Karácsony Gergely berlini tárgyalásai akár arra is utalhatnak, hogy Nyugaton növekszik azok tábora, akik szerint Orbán végérvényesen átlépte a vörös vonalat. Ettől persze a lényeg megmarad... (Fotó forrása: Vágó István FB-oldala)