909. BEKIÁLTÁS: Lemorzsolják Orbánt

Nem volt elég intelligens ahhoz, hogy felismerje korlátait, s eligazodjék a mai világ viszonyai között.

orbanadirekt36cikkeben.jpg

Már meg itt van nekünk ez a csúnya lehallgatási ügy. Hogy egyértelmű legyen, miről van szó, idézek a Direkt36.hu alapcikkéből. „Évekkel ezelőtt elkezdték használni magyar célszemélyek ellen is az NSO nevű izraeli kibercég okostelefonok feltörésére alkalmas kémprogramját, a Pegasust, és a célpontként kiválasztott emberek között voltak tényfeltáró újságírók, valamint médiacégeket is tulajdonló vagyonos üzletemberek, illetve az ő szűkebb környezetük is – derítette ki a Direkt36 egy nemzetközi tényfeltáró projekt részeként.”

A „csúnya” jelző talán túlságosan is visszafogott. Sok minden azt sejteti: eléggé mocskosnak látszik a világlapok címlapjára került történet, ami Magyarországon egyelőre csak az Orbán-kormányra van kihegyezve. Pedig más irányból is fel lehetne tenni kérdéseket. Ám, ha az ember így tesz, akkor az a látszat keletkezhet, mintha a nemzeti nem együttműködés rendszerét védelmezné. Pedig nem. Vállalva a kockázatot, a józan ész jegyében mégis meg kell kérdeznem:

 1.) Miért éppen az európai és nemzetközi politikai viszonyok átrendeződésének mostani körülményei között látták jónak bizonyos távoli hatalmi központokban, hogy elő kell állni ezzel a történettel? (Ötleteim természetesen vannak, ám ezek között a kezdeményezők jogállam-védelmi szándékára utaló az utolsó lenne. Persze, ez eleve jelzi eléggé el nem ítélhető cinizmusomat, úgyhogy erre kár is több szót fecsérelni. Vagyis ez mellékszál, amiből úgyis van elég, ne szaporítsuk hát őket!)

2.) Hova tegyem az ATV 2021. július 20-ai, esti műsorában nyilatkozó egykori titkosszolgálati munkatárs utalását arra, hogy bőséges tapasztalatai vannak újságírók és titkosszolgálatok együttműködéséről? Hogy hogy nem, ez eddig nem került szóba. Pedig egy gondolatkísérletet azért megérdemelne ahhoz, hogy az 1-es pontban feltett kérdést ebből a megközelítésből is körbejárjuk. Nem tartanám ördögtől valónak, ha „tényfeltáró újságírók” feltárnák az ügyben nevesített „tényfeltáró újságírók” hátterét, finanszírozásának forrásait. Talán érdekes dolgok derülnének így ki.

Félreértés ne essék, ezt nem pótolja a kormányoldalon máris beindult sorosozás! Viszont jól tudjuk, hogy az emlékezetes Watergate-botrány – amit az amerikai tényfeltáró újságírás eddigi legnagyobb teljesítményének tartanak, s ami Richard Nixon elnök bukásához vezetett – nem robbant volna ki, ha nem instruálja a médiamunkásokat az egyik bennfentes…

Illúzióim persze nincsenek. Igazán meglepne, ha belátható időn belül sor kerülne az effajta kérdések érdemi felvetésére: „Kinek az érdeke?” „Valójában kik mozgatják a háttérből a szálakat?” „Miért most robbantották ki a botrányt, ha egyébként 2018 óta gyűlnek az adatok?” Ha viszont, mondjuk, a mindössze 57 évesen elhunyt, Udo Ulfkottének a német titkosszolgálatok és tekintélyes lapok együttműködését leleplező könyveire gondolok, nem biztos, hogy egészen képtelenség lenne ez az irány.

Egyébként utalhatnék arra is, hogy a második Öböl-háború óta csak azok az újságírók jutnak érdemi információkhoz az amerikai hadsereg műveleteiről, akik hajlandók együttműködni a Pentagonnal. Még régebbről, a vietnámi háború idejéből említhetném Graham Greent vagy másokat. A hajdani kelet-európai blokk jeleseivel hadd ne álljak elő! Már csak azért sem, mert ők legalább nem álltattak a függetlenségükkel, a pártatlanságukkal...

Száz szónak is egy a vége, az a gyanúm, megkezdődött Orbán személyének és rezsimjének lassú lemorzsolása.

És ezt külföldi hatalmi központokban dönthették el, miként az a térség országaival, így Magyarország sorsával, kapcsolatban mindig is történt az államalapítás óta. Nem voltak sokan, akik ilyen feltételek mellett viszonylag eredményesen lavíroztak. Ráadásul Orbán – például Kádárral ellentétben – elkövette azt a hibát, hogy azt gondolta: a keleti és nyugati nagyok mellett egyenrangú tényező lehet. Túlfeszítette a húrt, s így még azt a lehetőséget sem tudta kihasználni, ami megadatott neki. Nem tévedés a múlt idő használata. A szememben ő már a múlthoz tartozik, még ha hosszú hónapokon át is fog vergődni. Isten irgalmazzon nekünk, ha 2022 után még kormányon maradna! 

De akár így, akár úgy, a helyzeten érdemben javítani nem tud. Uralmának mérlege: betetőzte a rendszerváltással kezdődött, a tőkés rendszer logikája szerinti újgyarmatosítási folyamatot. Se magyar ipar, se magyar mezőgazdaság, se tudásfelhalmozás. Értékes, a létrehozás költségeit az alávetett országok társadalma és családjai által viselő munkaerőkivonás annál inkább. Az élősdi elit és a közép alatt szolganép küszködik. A középosztály álma a jogállamról, az (ál)demokráciáról is elfüstölt. Utóbbit, mármint a Nyugatnak az egyébként nagyszerű eszméhez, a jogállamisághoz való álszent voltát jól mutatja, hogy a magasságos profit jegyében miként adhattak el állami közvetítéssel autoriter rendszereknek, diktatúráknak még kémprogramokat is. Pedig a közép, főleg nálunk, beérte volna a jogállam illúziójával is, minthogy a gyerekeiket, az unokáikat már külföldre menekítették, vagy épp most menekítik. A keresztény középosztálybeliek, a tehetősebb, nemzeti színű zászlókat lengető NER-fanok sokasága szintén.

Ám O.V. nem volt elég intelligens ahhoz, hogy felismerje korlátait, s eligazodjék a mai viszonyok között, miközben azok Magyarországra vonatkozóan csupán a történelmileg szokásosak. Tegyük hozzá, ebben a szavazók többsége is osztozott vele. Hiszen vagy tevőlegesen, vagy csak hallgatással, igen sokan asszisztáltak az 1989 óta tartó ámokfutásához. Közöttük olyanok, akik csupán néhány éve, vagy csak mostanában fordultak el tőle. Így aztán utána – utánunk – csak a romok maradnak. A középosztály a megtakarításainak felmorzsolódásával, az Európai Unió által visszatartott pénzekkel, az egész ország a másod-, sőt harmadosztályú besorolásával, s ennek követezményeivel, benne a forint leértékelődésével, az eladósodottság növekedésével, a meglódult inflációval, azaz a bizonytalan jövővel fizet meg érte. Minden más részletkérdés.#

CÍMKÉP: Orbán Viktor a Direkt36.hu kiberfegyver bevetésével foglalkozó cikkének illusztrációján – Elkövette azt a hibát, hogy azt gondolta: a keleti és nyugati nagyok mellett egyenrangú tényező lehet