Sebastian Kurz környezetében a korrupcióval kapcsolatos nyomozás kormányválsághoz vezetett.

Anno azzal bódították a magyarországi választókat a rendszerváltó pártok, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozással a nyugati életminőség néhány éven, legfeljebb évtizeden belül valósággá válik nálunk is. Szlogenféleségbe foglalva ez így hangzott:

,,Hamarosan utolérjük Ausztriát”.

Minthogy a helyzete, sorsa jobbra fordulásáról rendíthetetlenül álmodozó tömeg mindig hinni akar a csodában, az ilyen és hasonló trükkök könnyen fogadtatásra találnak. Orbán Viktor, aki mindenkinél jobban képes e hiszékenység kihasználására, még 2017 szeptemberében, a Fidesz velencei frakcióülésén is képes volt kijelenteni, hogy a matolcsyzmusnak köszönhetően 2030-ra nem csak utolérjük, de egyenesen lehagyjuk Ausztriát.

A populista ígérgetés és elfogadás természete, hogy nem számol a történelmi, gazdasági, kulturális különbözőségek mélyben rejlő okaival. Mindig elmarad annak vizsgálata, hogy milyen okok bonyolult rendszere határozza meg, miért lehetséges az egyik országban az, ami a másikban az istennek sem megy. Természetesen, ebben a glosszában én sem teszek kísérletet a magyarázatra. Csupán elgondolkoztatni szeretném honfitársaimat arról, hogy mi idézett elő kormányválságot Ausztriában. Orbánia felől nézve ugyanis már-már nevetséges, esetleg egyesek szerint felháborító is lehet, hogy

a napokban házkutatásokat tartottak az Osztrák Néppárt (ÖVP) székházában, a pénzügyminisztériumban és a kancellári hivatalban.

Hogy egyértelmű legyen: az osztrák állam egyik szervezete, azaz a gazdasági és korrupciós ügyekkel foglalkozó ügyészség (WKStA) vesztegetés és hűtlen kezelés gyanúja miatt vizsgálódik az osztrák kancellár által vezetett Néppárt (ÖVP) közvetlen környezetében. Képzeljük el ugyanezt az Orbán Viktor által kreált főhatóságoknál! Na, ugye! Mert nálunk ilyen nem történhetne meg.

Már csak azért sem, mert az orbáni vezetés és holdudvar, főként maga a kormányfő minden tekintetben makulátlan. Ha pedig valamilyen fatális tévedés, vagy hatósági túlkapás miatt mégis bekövetkezne valami hasonló, azonnal ráeresztenék a vizsgálódó hatóság vezetőjére és munkatársaira, esetleg családtagjaira az internetes trollokat, az állampárti nómenklatúra és az oligarchia érdekében bármikor mozgósítható, csaknem ötszáz médium bértollnokait. Netán egy békemenetet szerveznének a határokon túlról idebuszoztatottakkal. Szélsőséges esetben még a focihuligánokat is mozgósítanák.

Mindezt persze kizárólag az ország stabilitása érdekében. Mert nálunk rend van. Nem úgy, mint Ausztriában, ahol lám kormányválságot idézett elő az a skandalum, hogy az ügyészség azt firtatja: 

manipulálta-e a kormányzó ÖVP az Österreich című tömeglapban megjelent közvélemény-kutatási adatokat 2016-ban, és közpénzből fedezték-e a megjelentetésüket.

Hogy mik meg nem történnek? Hozzá abban az Ausztriában, amit példaként emlegettek előttünk, s amit utol kellett volna és kellene érnünk. Még csak az kéne, hogy nálunk, Orbániában is elharapózzanak a hasonló machinációk! Hogy főfájása legyen emiatt az e nélkül is örökké gondoktól felhőzött homlokú köztársasági elnökünknek! Mert szomszédbeli kollégájának, Alexander van den Bellen osztrák államfőnek bizony kénytelen kelletlen egyeztetnie kell a parlamenti pártokkal a Kurz kancellárral szembeni korrupciós vádak nyomán kialakult bizalmi válság közepette.

Hogy ilyen zavaros állapotokra vágyna Orbánisztán népe? Azt már nem! Orbánia alattvalói már az ellenzéki oldalon zajló előválasztási vitákat, helyezkedéseket, huzakodásban kialakuló jelöléseket, visszaléptetéseket is megbotránkozással fogadják, elkeseredéssel vagy épp hahotázással nyugtázzák. Ráadásul pártállásra tekintet nélkül. Egykori kedves munkatársam, aki hajdanán még képes volt higgadtan viszonyulni a hasonló helyzetekhez, most szintén a Facebookon ironizált az ellenzékiek úgymond szerencséltlenkedése felett. És mondanom sem kell, gúnyos megjegyzéseit sokan kommentálták lelkesen, miközben eszükbe sem jutott mérlegelni, amit Tamás Gáspár Miklós így fogalmazott meg a minap közéletünk egy csekélyke szeletének végre normális működéséről:

No de, mit nekünk Ausztria, mit nekünk nyugati (politikai) kultúra, jóllehet több mint egy évszázada halogatjuk Ady Endre ajánlásának elfogadását is. A költő-publicista 1902. január 31-én azt javasolta a Nagyváradi Naplóban: „Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról. / Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal, és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!..” #

CÍMKÉP: Az a gyanú, hogy a Sebastian Kurz által vezetett kormányzó párt manipulálta az Österreich című tömeglapban megjelent közvélemény-kutatási adatokat 2016-ban, s hogy közpénzből fedezték a megjelentetésüket — Ugyebár Orbániában ilyesmi elképzelhetetlen...

UTÓIRAT: Nyolc órával e cikk megírása után Sebastian Kurz bejelentette, hogy lemond kancellári posztjáról.