A gazdaság fejlődésének zálogát továbbra is a magánvállalkozásokban, nem pedig az állami cégekben látja az orosz elnök.

Már az is sokat mond a viszonyainkról, hogy mielőtt Vlagyimir Putyinnak a 25. Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon, június 17-én elhangzott, 45 perces, állva megtartott beszédéről, majd a további három órán át tartó nyilvános kérdés–feleletről, vagyis egy állítólag halálán lévő ember szerepléséről írnék, előre kell bocsátanom: nem a Kreml propagandistája vagyok. Egyszerűen az a meggondolás vezet, hogy

ha már egyszer az Európai Unió és a NATO félig-meddig háborúban áll Oroszországgal, akkor érdemes tájékozódni az ellenfél/ellenség viszonyairól a hazámban, amely e szervezetek tagjaként igencsak érintett ebben a harmadik hidegháborúban, amit Ukrajnában, immár nyolc éve fegyverekkel is vívnak. Méghozzá az ukrán félkatonai alakulatok és a hadsereg egységei egyre inkább nyugati fegyverekkel, NATO-kiképzők és hírszerzők, külföldi zsoldosok támogatásával a helyi felkelők és immár az orosz hadsereg katonáival szemben a washingtoni Pentagon, valamint a moszkvai vezérkar műveleti tervei alapján.

Ehhez képest az internetes lapoknak az orosz államfő elemzéséről szóló beszámolói általában néhány bekezdésnyire szorítkoztak. A címek persze orientáltak. Az Euronews magyar változata azt emelte ki Putyin üzenetei közül, hogy „a gazdasági válság az EU és Amerika hibás politikájának eredménye”. Az Index azt találta a legfontosabbnak az orosz elnök szövegéből, hogy „Az Egyesült Államok úgy viselkedik, mintha Isten küldte volna a Földre”, bár magam ezt a fordulatot többszöri átnézés, és az egyes szavakra történő cirillbetűs keresés után sem találtam meg a leírt szövegben. Igaz, lehetett ez olyan kiszólás is, mint a kijevi államcsíny után, az Obama amerikai elnökkel folytatott telefonbeszélgetésre hivatkozás. Ezt a rádió élő közvetítésében még hallottam, de a hivatalosan közzétett szöveg nem tartalmazza, mert egyike lehetett az államfő rögtönzéseinek.

A Magyar Nemzet, az MTI tudósítása alapján, a következő idézetet emelte a viszonylag részletező összefoglalójának élére: „Az Európai Unió végleg elvesztette szuverenitását”. A Népszava a BBC tárgyszerű, több ponton is a lényeget megragadó jelentését fordította magyarra. Ebből azt emelte ki, hogy „már a kezdetektől fogva bukásra volt ítélve az Oroszország elleni gazdasági villámháború”, s hogy »Az orosz elnök azt hangoztatta, rájuk kényszerítették az Ukrajna elleni „különleges katonai műveletet”«. A HVG saját szerzője tollából, komment elemeket is tartalmazó, orientáló jellegű beszámolót tett közzé „Putyin nem visszakozik címmel”, talán Putyinnak a résztvevők által tapssal kísért eme mondatára utalva: „A különleges katonai művelet valamennyi feladatát feltétlenül megoldjuk”.

Az orosz médiumok közül az üzleti körök lapja, a Kommerszant azt emelte ki az államfő beszédéből, hogy „Vlagyimir Putyin áttörési tervet mutatott be / Technológiai váltásra van szükség a gazdaságban”. A Ria Novosztyi hírügynökség – ha jól teszem át magyarra a lakonikus mondat értelmét – azt idézte az elnöktől, hogy „A további kivárás nem fog bejönni”. A sokak által olvasott Komszomolszkaja Pravda beszámolójának fő címe: „Putyin mindenkit meglepett a különleges művelet óta megtartott első programbeszédével”. Az elemzést hallgatva, még azon melegében, magam is valami hasonlót jegyeztem fel:

„nem csodálkoznék, ha évekkel később az újabb putyini fordulat meghirdetéseként idéznék fel ezt a beszédet. Feltéve, ha a program valóban új pályára állítja a világ legnagyobb területű országát.”

A Putyin-korszak első szakasza 2000-ben kezdődött. A megelőző kilenc évben az állampárti-pártállami nómenklatúrából tőkéssé vedlett, egyik napról a másikra mesés vagyonra szert tett, az állam intézményeit markában tartó oligarchia – a nyugati, leginkább az amerikai, kalandorokkal kart karba öltve – rabolta ki az országot. Egyébként a neoliberális ethosz jegyében, totális anarchiát előidézve. Ezek után Vlagyimir Putyin olyan államot vett át, ahol 1991 és 1996 között, éves átlagban, 100 százalék fölött, az elsőben 2700 százalékos volt az infláció, ami a kisemberek megtakarításait megsemmisítette, ahol a lakosság hatalmas tömegei a legmélyebb nyomorban tengődtek, ahol a Szovjetunióban várható élettartamukhoz képest 5 millióan haltak meg idő előtt, ahol az állami hivatalok vezetőivel, a rendőrséggel összefonódott bandák garázdálkodtak, s polgárháború dúlt a Kaukázusban. Erre mondják a neoliberálisok, június 15-én például a Wall Street Journal neves szakértő levelezője, hogy a jelcini korszak volt Oroszország nagy lehetősége, hiszen szerinte „az 1990-es években történelmének legszabadabb és leggyorsabban gyarapodó időszakát élte”, csakhogy jött Putyin. Igen, jött, és stabilitást hozott, bár ehhez, főleg a Csecsenföldön, s általában a Kaukázusban, a fegyveres erőket is be kellett vetnie.

A Putyin-éra második szakasza abban a reményben telt, hogy akárhogy is, de lehetséges a Nyugattal való partneri együttműködés. A 2007. február 10-i müncheni beszéde szerint az orosz elnök nem egyszerűen katonai-politikai stabilitásként fogta fel a nemzetközi biztonságot, hanem a világgazdaság stabilitásaként, a szegénység meghaladásaként, gazdasági biztonságként és a civilizációk közötti párbeszédként, az ideológiai sztereotípiáktól, a kettős mércétől, a blokkokban gondolkodás sablonjaitól való megszabadulásként. Ám már ekkor szóvá tette, hogy az Egyesült Államok számos területen átlépi a nemzetközi jog alapvető előírásait, s pillanatnyi érdekeinek megfelelően, úgymond célszerűen jár el. Arra figyelmeztetett, hogy a NATO-nak az orosz határok felé nyomulása a fegyverkezési verseny újabb szakaszát indítja el. Mint hangsúlyozta:

a Bulgáriába és Romániába telepített, egyenként ötezres, előretolt amerikai katonai bázissal már megszegték a hagyományos fegyveres erőkre vonatkozó 1999-es, berlini – bár a legtöbb ország által sosem ratifikált – megállapodást.

Mindez azonban nem vetette vissza a nyugati tőke oroszországi térnyerését. Most, amikor az USA nyomására az Európai Unió szervezetein keresztül a nyugati kormányok immár a hatodik szankciós csomaggal igyekszenek tönkretenni Oroszország gazdaságát – nem mellesleg ellehetetlenítve saját országaik cégeinek oroszországi vállalkozásait –, a nagyközönség számára talán először válik igazán érzékelhetővé, hogy a számos középvállalat mellett nem volt olyan világcég, amely ne vitt volna haza profitot a hatalmas eurázsiai államból.

2022-ben, s még a következő években, rá is fáznak erre az oroszok, hiszen a számos területeken monopolhelyzetet szerzett nyugati cégek fittyet hánynak a szerződéses kötelezettségekre. A szankciókra hivatkozva megtagadják a szervizelésre, az alkatrészellátásra vonatkozó kötelezettségek teljesítését. A magán- és céges autók tömegét ugyanúgy érinti a szerződésszegés, mint a Boeing miatt a földön való veszteglésre kényszerített repülőket. Ugyanis a korábbi szovjet polgári repülőgép-ipart nagyrészt felszámolták az eltelt évtizedekben, az amerikaiaknak átengedve szinte a teljes piacot. És akkor még nem beszéltünk az ipari gépek, a háztartásokba került eszközök, bútorok garanciális kötelezettségére tett vállalások annulálásáról. Nem tudom, belegondolt-e a jogállamiságával is kérkedő Nyugaton valaki, miként viszonyulnak most az oroszországi vásárlók tízmilliói a fogyasztói jogaikat semmibe vevő világcégekhez?

A putyini rendszer harmadik fázisa azzal köszöntött be, hogy 2014 februárjában Washington puccsot szervezett, és bábkormányt hozott létre Kijevben, amire Moszkva a Krím annektálásával reagált. Innentől szavakban még partnerekként említették a nyugatiakat a Kreml vezetői, és egymást érték a tárgyalások, de a színfalak mögött már folyt az orosz pénzügyi és gazdasági rendszer saját lábra állításának előkészítése. Nem utolsó sorban megszaporodtak az újabb és újabb fegyverkísérletekkel kapcsolatos moszkvai bejelentések. Ezzel párhuzamosan Washington kilépett a katonai bizalomerősítést szolgáló megállapodásokból, illetve szükségtelennek ítélte az ilyen jellegű, további tárgyalásokat.

Eközben az egyre inkább az USA protektorátusaként vergődő Ukrajna hol erőteljesebb, hol gyengébb intenzitású katonai műveletekkel, összesen tízezernyi civil halálát okozva próbálta megtörni a Donyec-medencében a Moszkva közvetett támogatását élvező szakadárokat, akik már 2004-ben tömegmegmozdulásokon követelték az autonómiát az akkori alkotmány értelmében. Közben tüntetések voltak Belaruszban, sőt Oroszország nagyvárosaiban, fegyveres konfliktusok Közép-Ázsiában, a Kaukázusban. Ezek mögött fellelhetők voltak a nyugati alapítványok alkalmazottai, sőt a CIA ügynökei, ami azt az érzet keltette nem csak a Kremlbeliekben, hanem a lakosság nagy tömegeiben is, hogy

a Nyugat – miként a múltban már többször – ismét megkísérli Oroszország, vagyis hazája térdre kényszerítését.

Így csúszott bele a putyini vezetés 2022. február 24-én a kormányzás negyedik, egyelőre három hónapos, de könnyen meglehet, hogy még évekig tartó szakaszába. Egyes szakértők szerint Ukrajna megtámadásával egy olyan csapdába, amit Washingtonban terveztek meg. Miként azt már 2018. január 26-i, „Putyint vették célba” című cikkemben magam is előre jeleztem. Három hónapja, csaknem két Magyarországnyi területen (!) zajlik a Moszkva által különleges katonai műveletnek, illetve felszabadításnak nevezett hadművelet. Látszólag Ukrajna ellen, valójában – orosz kifejezéssel – a „kollektív Nyugattal” mérkőzve.

Eközben a 2014 óta Oroszország ellen életbe léptetett – Putyin szerint „esztelen és átgondolatlan” – szankciók garmadája ellenére tartják fenn az állam, a társadalom, a gazdaság működőképességét. Egyelőre, minden jel szerint, alapvetően sikeresen. Először a bankrendszert, majd a kereskedelmi hálózatokat stabilizálva, továbbá a vállalkozásokat működő tőkéhez juttatva, a munkahelyek megtartása érdekében. Mára visszanyerte erejét a rubel, a költségvetés májusi többlete négyszerese a tavalyi májusi értéknek. Bár még mindig magas az infláció, de már 17 százalék alatt van, és hozzá igazították a minimálbért és a létminimumból számított szociális ellátások összegét. A betétek magas kamataival pedig elérték, hogy az emberek az orosz bankrendszerben tartsák megtakarításaikat. Vlagyimir Putyin mostani beszéde szerint:

„amikor a nyugatiak a gazdasági villámháborújukat tervezték, nem vették észre, vagy csak egyszerűen figyelmen kívül hagyták a realitásokat. Azt, hogy mennyire megváltozott az országunk az utóbbi években.”

A változások között említette a fenntartható makrogazdasági struktúra tervszerű kialakítását, az élelmezésbiztonság megteremtését, az importhelyettesítő programok megvalósítását, a saját fizetési rendszer kialakítását. Mindenesetre úgy tűnik fel, hogy az Oroszország gazdaságának és társadalmának megrendítésére irányuló, sőt világszerte az oroszok, az orosz kultúra klasszikus értékei ellen, a nyugati médiumokon keresztül példátlanul összehangolt támadás első hullámait kivédték. Eközben, mértékadó közvélemény-kutatások szerint is, a lakosság több mint nyolcvan százaléka felsorakozott Putyin mögé.

Alighanem mindez együtt teremtette meg az alapot a szentpétervári fórumon az újabb fordulat meghirdetéséhez, ami a Putyin-éra ötödik szakaszát vetíti előre. Nyilvánvaló, hogy a külföldi közvéleményt elsősorban az foglalkoztatja, mikor ér véget az ukrajnai háború, mikor szűnik meg az ott élők szenvedése, s hogy átcsaphat-e a fegyveres konfliktus Európa, sőt a világ más részeire. Ezért érthető, hogy a beszédnek elsősorban a nemzetközi, nem is egészen új, általam fentebb, az internetes újságok címeivel érzékeltetett, mindent egybevetve magabiztosságot, sőt arroganciát sugárzó elemeit emelte ki a nyugati, így a hazai sajtó. Az itt megadott linkkel elérhető a szónoklat leirata, de a hanganyag és a videó is. Esetleg fordítóprogram segítségével böngészheti őket az érdeklődő. Annál inkább, mert a továbbiakban, ezen a helyen a jövőre vonatkozó elképzelések alapelveit ismertetem. 

Putyin több mint nyolcezer szóból álló szövegének nagyobb részét a világgazdasági és a világélelmezési helyzet, az USA és az Európai Unió romló export–import adatainak, az ottani infláció hatásának elemzése, a szankciók kivédésére tett moszkvai kormányzati intézkedések sokaságának ismertetése és egy hosszabb távon érvényesülő, Oroszország átalakításával kapcsolatos program felvázolása tette ki.

Akik tartanak Moszkva agresszivitásáról, azokban legalább akkora riadalmat kellene keltenie az utóbbinak, mint a fegyveres támadásnak. Bár az orosz államfő ezúttal is hangsúlyozta, hogy a nyugati tőkéseket visszavárják, ez a program magában hordozza azt a lehetőséget, hogy Moszkva akkor is hátat fordítson a Nyugatnak, ha ott létkérdéssé válik az orosz erőforrások hiánya. Magyarán, a Kreml a jövőben gazdasági-technológiai téren szintén erőpozícióra tör.

Ennek tudom be, hogy az általam később látott televíziós felvételek tanúsága szerint, a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórum oroszországi nagytőkései, a vállalkozók érdekvédelmi szervezeteinek irányítói, a politikusok, a miniszterek, a hatóságok vezetői, a régiók kormányzói feszült figyelemmel kísérték Putyin bejelentéseit. Akárcsak a nem nyugati országokból érkezett számos kormányzati és üzleti tényező, akiket egyébként a kínai elnök videón köszöntött. Ők feltehetően arra próbáltak következtetni az orosz államfő – nemkülönben a díszvendég, kazah államfő (!) – szavaiból, kijöhet-e megerősödve az orosz gazdaság a mostani helyzetből, s ennek alapján érdemes-e bővíteni a kapcsolatokat az itteni gazdasági körökkel?

A kérdés ma megválaszolhatatlan. De Putyin azzal vezette be a jövőt hosszú távra megalapozó programpontok ismertetését, hogy a nehézségek új lehetőségeket nyitnak meg. Arra ösztönöznek, hogy „olyan gazdaságot építsünk fel, amely nem csupán részleges, hanem teljes technológiai, termelési, emberi, tudományos potenciállal és szuverenitással rendelkezik”.

Az alapelvek között elsőként a nyitottságot említette. Azt, hogy bár sokan szeretnék, de Oroszország soha nem választja az önkéntes elszigetelődést. Ennek jegyében ösztönzik a nemzeti valutákban való fizetési feltételek megteremtését, fejlesztik minden irányban a kereskedelmi közlekedési folyosókat, a kikötőket, az átrakodó terminálokat. Ezekre jelentős összegeket szánnak az elkövetkező időszakban. A kereskedelem mellett Oroszország vezető szerepet kíván játszani a tudományos, a technológiai, a kulturális, a humanitárius együttműködésben és a sportban az egyenlőség és a partnerek tiszteletének elvei alapján.

A második alapelv – a vállalkozási szabadságra támaszkodás. Putyin nem hagyott kétséget aziránt, hogy a gazdaság dinamikus fejlődésének zálogát a magánvállalkozásokban látja. Konkrétumokat említett az adóterheik, az őket érintő hatósági eljárások csökkentésével, illetve a gazdasági visszaélések, bűncselekmények rigid kezelésével kapcsolatban. Az elnök az érzelmi húrokon is játszva, a fórum hagyományainak megfelelően, felsorolta azokat a régiókat, amelyek az elmúlt évben előre léptek a befektetési klíma javításában.

Szólt továbbá azokról, akik nem bízva Oroszországban, a szankciók miatt százmilliókat, esetenként milliárd dollárokat veszítettek Nyugaton, ahova csendben, akkor még úgy gondolták, biztonságos jogállami körülmények közé menekítették pénzüket, s ahol most zárolták bankszámláikat, lefoglalták villáikat, palotáikat, luxus hajóikat. Esetleg csak azért mert oroszországiak. Vagy mert valakik – esetleg, mint hírlik, az ottani kormányok köreibe beépült és tanácsokat adó, oroszországi ellenlábasaik – tönkre akarják tenni őket. Beszélik, hogy Washingtonban az oroszországi származású súgóemberek képesek elérni, hogy egyesek elkerüljék a tiltólistára vételt. Természetesen, megfelelő kenőpénz ellenében. Az elnök a cári birodalom orosz, tatár, burját, csecsen, dagesztáni, jakut, oszét, zsidó, örmény ipari tőkés és kereskedőcsaládjainak egész sorát állította a hezitálók elé példaként, akik úgymond beírták nevüket az ország történetébe.

A harmadik alapelv – felelős és kiegyensúlyozott makrogazdaság-politika. Mint az államfő elmondta: ennek köszönhető, hogy kiállták a precedens nélküli szankciós nyomást. Az infláció négy százalékra való visszaszorítását jelölte meg célként, s ennek elérésére megkezdték a költségvetés új szabályainak kialakítását. Szerinte az egyik nehézséget az jelenti, hogy a világ eddigi tartalék valutáiba vetett bizalom megingott. Ugyanakkor abból kell kiindulni, hogy „csak azt lehet elkölteni, amit megkerestünk”. 

A negyedik alapelv – szociális igazságosság. Putyin hangsúlyozta, hogy „a gazdaság, az üzleti élet, a tudomány eredményein alapuló fejlődésnek az egyenlőtlenség csökkenéséhez kell vezetnie, nem pedig  súlyosbodásához, ahogy ez néhány más országban történik”. Mint mondta: „hogy őszinte legyek, ezeknek a problémáknak a megoldásában sem vagyunk bajnokok, sok kérdés és probléma van még itt. A szegénység és egyenlőtlenségek, a régiók közötti különbségének csökkentése, a reáljövedelmek kedvező dinamikája szerint kell megítélni a kormányzati szervek és az egész állam tevékenységének eredményességét”. Hosszasan részletezte, milyen intézkedéseket hoztak és terveznek a különböző rétegek életkörülményeinek javítása érdekében. Figyelmeztetett: a jövedelmi helyzet javítása mellett komplex oktatási és egészségügyi kérdésként kell kezelni a születésszám csökkenésének megállítását.

Az ötödik alapelv – a fejlett infrastruktúra megteremtése. Jövőre megkezdődnek a szövetségi és regionális autópálya-gerinchálózat továbbépítésének és felújításának nagyszabású munkálatai. Ez, a leágazásokkal együtt, a következő öt évben a hálózat 85 százalékát érinti. A vasúti pályák, a vasúti járműpark jelentős részének modernizálása, a hálózat bővítése szintén napirenden van. Égető probléma a lakások és a kommunális szolgáltatások korszerűsítése. Meg kell teremteni a lakóingatlanok, a közműhálózat negyven százalékának lecseréléséhez szükséges ipari hátteret! Előre kell venni az országot, s részben a világot élelmező vidéki településeken az életkörülmények javítását, beleértve a helyi kultúrházak, a regionális színházak és múzeumok rekonstrukcióját! Utóbbiakra 2023-ban és 2024-ben hatmilliárd rubelt különítenek el.

A beszédben nagy hangsúlyt kapott a turizmusnak a környezetvédelemmel is összekapcsolt fejlesztése, az oktatás, a tudomány szerepének növelése. Ezeket még olyan hézagosan sem részletezem, mint az előzőeket. Azt gondolom, hogy ebből is képet alkothat magának az olvasó az elhangzottakról, és alapot az arról való meditáláshoz, van-e jövője Oroszországnak, sőt magának Putyinnak? A cikkben már hivatkozott Wall Street Journal ugyanis már az utána következő korszakról merengő cikknek adott helyet június 15-én. Más kérdés, hogy bármi megtörténhet. Az új fordulat meghirdetése például kétórás késéssel kezdődött. A helyszín elektronikus rendszerét hackertámadás érte, ami arra figyelmeztet, hogy a hibrid háború körülményei között nagyon is adódhatnak váratlan nehézségek…#

CÍMKÉP: Vlagyimir Putyin orosz államfő a 25. szentpétervári gazdasági fórumon – Azokról is szólt, akik nem bízva Oroszországban, a szankciók miatt százmilliókat, esetenként milliárd dollárokat veszítettek Nyugaton, ahova csendben menekítették vagyonukat (Fotó: az orosz elnök honlapja, Szergej Bobiljov, TASZSZ)