A fasizálódás újabb jelképeként fogják fel sokan a Zelenszkij elnök által adományozott kitüntető címet.

Ukrajna államfője, Volodimir Zelenszkij február 14-én, a 80/2023. számú rendeletében kitüntető címet adományozott az Ukrán Fegyveres Erők szárazföldi 10. önálló hegyi rohamdandárának. Elnevezése:

„Edelweiss”, azaz havasi gyopár.

A szerény alpesi vadnövény, amely a sztyeppékről a Kárpátok magasban fekvő, mészkősziklás lejtőire, fennsíkjaira is felkapaszkodott, idővel a kivételesség, a tisztaság, sőt a tiszta szerelem szimbóluma lett. Helyenként a női vadászok és a vadászfeleségek védelmezőjeként tekintenek rá. De jelképe a német hadsereg hegyivadászainak is. Címernövénye a Dél-Tiroli Néppártnak (SVP), Svájcban a hadsereg tábornokainak rangjelzése.

Mindez akár hivatkozási alapul szolgálhat Zelenszkijnek. Ám sokan azt mondják: abban az Ukrajnában, ahol a német náci hadsereg kötelékében, a II. világháború alatt civilek tömegei elleni rémtettek sokaságát követték el azok a banderisták, akiknek jelszavai és eszméi határozzák meg a mai ukrajnai szélsőjobboldali félkatonai szervezetek felfogását, az „Edelweiss” kitüntető címmel alighanem csínján kellene bánni, még ha szerencsétlen módon a Leontopódium növény neve ukránul Едельвéйс, oroszul Эдельве́йс is. Mert

ez a virág volt a jelvénye a német Wehrmacht elit alakulatának, az 1. hegyi hadosztálynak (1. Gebirgs-Division), amelynek nevéhez a második világháború idején számos bűntett kapcsolódott.

Az egységet 1938. április 9-én hozták létre Garmisch Partenkirchenben a hegyi brigádból (Gebirgs Brigade), amely maga is 1935. június 1-jén, tehát már a náci rezsim idején alakult, főként bajorokból. Ott voltak Lengyelország lerohanásában. A hadosztály harcolt Franciaországban, részt vett a jugoszláviai invázióban, nem utolsó sorban a Barbarossa hadműveletben, a Szovjetunió megszállásában.

1942 májusában, Szovjet-Ukrajna területén a második harkovi csatában vetették be, majd a dél-oroszországi kaukázusi Edelweiss hadműveletben. Ezt követően az egységet Jugoszláviába, majd Görögországba vezényelték, ahol a partizánok ellen használták fel. 1944 márciusában részese volt Magyarország német megszállásának. Utolsó nagy feladatát a Balaton mellett kapta, immár 1. Volks-Gebirgs-hadosztály néven a 3. Ukrán Front ellen.

A lengyelországi invázió idején a hadosztály katonái közreműködtek a przemyśli zsidó civilek kényszermunkára kényszerítésében. 1939. szeptember 8-án, Rozdziel faluban hat polgári személyt és három hadifoglyot gyilkoltak meg, lakóházakat gyújtottak fel, és további 250 civil kivégzését kísérelték meg. A jugoszláviai hadműveletek során bűncselekményeket követtek el hadifoglyok és civilek ellen. A július 10-i csata utáni jelentésben a hadosztály arról számolt be, hogy

498 foglyot ejtett, akik közül 411-et lelőttek.

1943. július 6-án a hadosztály egyik egysége megtámadta az albániai Borovë falut, az összes épületet felgyújtva 107 helyi lakost meggyilkolva, öt családot teljesen kiirtva. 1943. július 25-én a hadosztály katonái megtámadták a görögországi Mousiotitsa falut, ahol 153 civilt öltek meg. Kommenoban 317-et. 1943 szeptemberében a görögországi Cefalonia szigetén az 1. hegyi hadosztály 5200 olasz katonát végzett ki azt követően, hogy megadták magukat. 1943. október elején, Albániában szintén likvidálták a 151. Perugia gyaloghadosztály összes, magát megadó tisztjét és tiszthelyettesét.

A sor ezzel korántsem teljes, ám Ukrajnában, ahol 2014 májusától a Donyec-medence főként oroszok által lakott településein a II. világháborús banderista elődeik örökségét valló szabadcsapatok rablások, vérengzések tömegét követték el, alighanem óvatosabban kellene megválasztani a kitüntető címeket. Igaz, 

ezeket a hivatalosan is büntető zászlóaljaknak nevezett egységeket mára betagolták a hadseregbe, miközben az orosz média azóta is legalább annyi ukrajnai katona által elkövetett bűntényről számol be, mint amennyit a kijevi, illetve a nyugati sajtó az oroszok rovására ír tavaly február végétől.

A különbség annyi, hogy az utóbbiakról, a legtöbbször bizonytalan forrásokra alapozva, a mi sajtónk beszámol, az előbbiekről pedig egyáltalán nem. Az viszont tény, hogy az ukrajnai fegyveres erőknél a banderista-fasiszta  elődök köszöntés-formuláját rendszeresítették. Igaz, ebben az ukránok nagy hányada (ma már) semmi kivetni valót nem talál. A nemzeti önállóságért folytatott hősi küzdelem örökségeként vállalja fel.

Az oroszok azonban haragosan említik a banderistáknak a zsidók, a cigányok, a lengyelek, az oroszok, a náci megszállók ellen harcoló kommunisták, az akár ukrán partizánok elleni rémtetteit. E tetteknek a dicső ukrajnai múlt részeként való taglalását a fasizálódás egyik jelképeként fogják fel. Azon külön elképednek, hogy a banderista köszöntési formula egy részét mondatják el a washingtoni képviselőház vagy éppen az Európai Unió talán mit sem sejtő tagjaival.

Amit viszont feltétlenül meg kellene érteni végre, hogy mibe sodorja bele minimum 2013 óta (!), egyelőre Európát, a globalista amerikai tőke imperialista érdekeit szolgáló, egyúttal saját zsebére dolgozó ukrajnai felsőosztály, miközben százezer számra áldozza fel a lakosságot és dobja oda a háborús pusztításnak az országot! Sajnos, ezen nem változtat, ha azt ismételgeti valaki rögeszmésen, anélkül, hogy tekintetbe venné az összes előzményt és körülményt, hogy de facto 2022. február 24-én a putyini Oroszország indított támadást Ukrajna ellen...#

CÍMKÉP: A Donyec-medence lakosságára rászabadított büntető zászlóaljakat mára betagolták az ukrán hadseregbe, elnöki rendelettel kiengedték a börtönökből a legrémesebb gaztettek elkövetőit, ha vállalják, hogy úgymond frontszolgálattal vezeklik le bűneiket – A szellemiséget aligha lehet semmissé tenni, ha még rá is erősítenek többek között a II. világháborús Edelweiss jelképpel