Az ellenzék szemet huny a brüsszeli jogsértések fölött, miközben itthon szűk látókörű módon  ágál.

Először Schiffer András ügyvédtől, egykori politikustól a több mint egy évvel ezelőtti Balfest-konferencián hallottam szakmai érvekkel alátámasztott fejtegetést arról, miért sértenek jogot az Európai Unió vezetői és intézményei azzal, hogy

visszatartanak támogatásokat Lengyelországtól és Magyarországtól.

A napokban ugyanezt vetette fel Böröcz József, az amerikai Rutgers Egyetem professzora. A Facebook-oldalán angolul olvasható posztját tömörítve adom közre. A szokásosnál bővebben idézve, de azért, hogy a Bekiáltás szerény lehetőségei is elősegítsék a tisztán látást. Már amennyire képes leszek visszaadni magyarul fordulatos szövegének üzeneteit.

A bejegyzést követő nagy csendre így reagált a szociológus: „Csodálom, hogy senki sem kérdezte meg, mire gondolok, amikor azt írtam, hogy „több tucat módja van az ilyen támogatások folyósításának...” Jómagam erre reflektáltam azzal, hogy „Minden ésszerűen gondolkodó ember fel tud sorolni ilyen lehetőségeket. Például az ellenzéki önkormányzati vezetők korábban sokat beszéltek erről. Bár az utóbbi időben nem. Kérdés persze, hogy miért nem. Ezzel együtt, hálás lennék, ha felsorolnád a lehetőségeket, mert én talán féltucatnyit tudnék említeni, de azokban sem vagyok biztos”.

Aztán szinte végtelen sorban következett a non-profit közlekedési társaságokkal, a dán, a belga, a portugál nonprofit klinikák és kórházakkal, a betegségek megelőzésére szakosodott intézményekkel való példálózás a végén néhány szónoki kérdéssel. »Miért nyilvánvaló, hogy a széthulló állami egészségügyi rendszer egyetlen alternatívája a magán, FOR PROFIT egészségügy? Hol van a híres „európai kreativitás”? Eközben több tíz-száz milliárd euró ül Brüsszelben. (...) Ezzel kapcsolatban csak annyit hallottam, amikor Budapest akkori új főpolgármestere azt javasolta, hogy az EU esetleg közvetlenül az ő hivatalába akarjon pénzt küldeni, megkerülve a pénzéhes, a Budapest kivéreztetésére játszó kormányt. Ez történt? Ha igen, HOGYAN? Ha nem, mi az ördög van ezekkel az emberekkel? Mindegyikükkel...«

„Persze, a kapitalizmus – érkezett Böröcz válasza. De az én feladatom – a mi feladatunk – része, hogy folyamatosan rámutassak – rámutassunk – arra: valójában lehetne jobb, emberileg elviselhetőbb a rendszer, még a neoliberális piacok és a magánprofit által motivált kapitalista elnyomás égisze alatt is. Ha valaki akarná. De nem.
     Ami a profitszerzést illeti – természetesen. Nevetségesnek tartom azonban, hogy még a kapitalizmus páneurópai neoliberális alrendszere is felismeri saját kudarcait. Azaz felismeri, hogy egy ilyen összeszerelő üzem stílusú félperiférikus társadalom, mint Magyarország, ellenkezik a nyugat-európai tőke hosszú távú érdekeivel. Ez az oka annak, hogy az EU kifejezetten elismerte, hogy a közvetlen külföldi befektetések profitszerzése és kivitele valós, komoly probléma. Ennek ellensúlyozására formális-jogi eljárásokat vezetett be. Eközben viszont még saját jogszabályait sem hajlandó tiszteletben tartani.”

Ez volt a csetelés vége, csakhogy időközben egy másik, a fentiekkel összefüggő, tabudöntögető Böröcz-publikáció is elért. A szociológus professzornak a Mércén, a cikkem írása közben megjelent szövegét nyomban Facebook-követőim figyelmébe ajánlottam. Ezzel a felvezetővel:

,,Az EU továbbra is folytatja világgazdasági összezsugorodását, minthogy Ukrajna egy főre jutó GDP-je nem éri el az EU eddigi legszegényebb belépőjének, Bulgáriának a 2007-es EU-taggá válásakor mért egyharmadát” – emeltem ki Böröcz József cikkéből az egyik összefüggést, majd a lehetséges következményekre vonatkozó megállapításokat:
     (1) Ukrajna belépésével tovább csökkenne az EU fajlagos gazdasági teljesítménye, tovább gyorsulna az EU lecsúszása.
     (2) A már ma is jelentős, EU-n belüli gazdasági egyenlőtlenségek tovább növekednének.
     (3) Fokozódna az egyes EU-tagországok EU-n belüli függősége, további, még a mai rendszert is meghaladó mértékű egyenlőtlenség-teremtő értékláncolatok és az EU-centrum felé irányuló profitáramlások jönnének létre.
     (4) E meghívással az Európai Unió jelenlegi vezetői olyan geopolitikai pályára állították az EU-t, melynek során immár nemcsak de facto, hanem de jure is háborúba keveredik nagy keleti szomszédjával.

Mindebből nem következik, hogy a szerző, aki az eredeti szövegben forrásokkal, adatokkal támasztja alá állításait, az orbáni rendszer platformjára helyezkedne. Ellenkezőleg. Tanulmányának utolsó gondolata: „a szemünk előtt létrejönni látszó EU, úgy tűnik, jóval kíméletlenebb, rosszindulatúbb, kizsákmányolóbb, elnyomóbb, egyenlőtlenebb, erkölcsileg igazolhatatlanabb – újmagyarul: „NER”-esebb –, lesz, mint aminek eddig ismertük.” Hadd tegyem hozzá az olvasóim emlékezetébe idézve, hogy a Böröcz-dolgozat néhány megállapítása egyezik a BEKIÁLTÁS blog napokban megjelent 1205-ös (Zelenszkij küzdelmei az USA-ban), illetve 1208-as (A háborúból való kilábalás két módja) szövegében olvashatókkal.

E cikk szerkesztése közben, a képernyőmön újból és újból megjelent egy, a témába vágó hír. Szinte a teljes kormánypárti propagandagépezeten végigfutott, hogy »Cseh Katalin „magyar érdeknek” nevezte az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurós támogatást«. A Drót.info indított az ellenzéki képviselőnek az ATV Aktuál című, december 15-ei műsorában elhangzottakkal (12:05-nél), amit – ellentétben az egyen szöveget közlő NER-médiumokkal – itt szó szerint, vagyis kissé bővebben idézek:

„Az Ukrajnának szánt pénz, szerintem, Magyarország érdekében lenne elköltve, hiszen mi más lenne az érdekünk, hogy a szomszédban, ami 130 ezer magyar ember otthona is, egy erős, békés ország legyen, aki (sic!) megnyeri a háborút”.

Nem taglalom ennek a szövegnek a nyelvtanát, a stiláris egyenetlenségeit, hatásvadász kitételeit, a magánvéleményre hivatkozás miatti erőtlenségét! De lehetetlen nem rámutatni, hogy mekkora a szakadék a valódi nemzetközi kitekintésű – mióta a budapesti Corvinusról eltávolították – „csupán” amerikai professzor világlátása, illetve a Montreálban született, Rotterdamban is tanult, a Momentum Mozgalom képviseletében az Európai Parlamentben a magyar kormány elleni, még oly jogos, kirohanásairól elhíresült Cseh Katalin megnyilvánulása között. Előbbit – bár vitassák egyesek a következtetéseket – az észérvek jellemzik, a realitásokkal való szembesítés szándéka. Utóbbit az elképzelt választói hangulatot kiszolgálni igyekvő, mesterkélt ágálás, ami – pótcselekvés jellegéből fakadóan – sosem válhat társadalmi viszonyokat változtató erővé. Nem is véletlen, hogy a kettő közül melyik kap hangot a tömegmédiumokban...#

CÍMKÉP: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság és Charles Michel, az Európai Tanács elnöke a kameráknak játszik – Az Európai Unió egészének teljesítménye folyamatosan zsugorodik, amit felgyorsítanának az Ukrajna esetleges csatlakozása miatti terhek, társadalmi-gazdasági feszültségek. Az Orbán-kormány – gyakran jogos – ekézésével elfoglalt magyar parlamenti ellenzék azonban nem fedi fel a választói előtt az effajta összefüggéseket (Címkép: MTI/EPA pool/Stephanie Lecocq)