A kormányfő világra való befolyásának túlértékelése ismét alkalmassá teheti az országot a bűnbak szerepre.

„Orbán az Atlanti-óceán mindkét oldalán megfertőzte eszméivel a konzervatív politikusokat” – közvetítette Jan-Werner Mueller siránkozását a Klubrádió január 30-i reggeli adásának Világtükör című műsorában a sajtószemle készítője. (A linkkel elérhető archív felvételen 47:20-nál) Az apropó: a Princeton University politikatudományi professzora nemrég Budapesten járt, s tapasztalatait a Project Syndicate nevű, Prágában bejegyzett, internetes, véleményközlő portálon tette közzé „Kereszténydemokrácia vagy illiberális demokrácia” címmel. Ebben többek között ez a megállapítás szerepel:

Az önfelmentés szokásos mechanizmusa már az Orbán-rendszerrel kapcsolatban is kezd működésbe lépni.

„Mit akart Kádár? Semmit, csak önmagát konzerválni” – ordította világgá a Népszava 2018. augusztus 5-én. A meglepetés az, hogy ez a közlés 2020. január 29-én bukkant elő Facebook-kezdőlapomon. Aki megosztotta, aligha tekintett a megjelenés eredeti dátumára, s én is úgy kezeltem, mintha friss könyvismertetésről lenne szó. Merthogy egy recenziót tolt az orrom alá ismerősöm, ezzel a megjegyzéssel:

A múzeumháborúval a letűnt korszakok egyik szimbólumát akarja magáénak tudni az Orbán-rezsim.

Naiv és jó szándékú emberek megnyilatkozásait hallgatom a Magyar Természettudományi Múzeum Debrecenbe költöztetéséről. Az Index információi alapján kutakodó Népszava úgy tudja: egy olyan kormánydöntéssel, amit nem kell megjelentetni a Magyar Közlönyben az a határozat született, hogy a múzeumnak az év végéig ki kell költöznie a Ludovika épületéből. Előbb egy ideiglenes helyre, majd tíz éven belül a Debrecenben felépülő kiállítóhelyre. Azóta az éteren keresztül és internetes közösségi fórumokon többen, köztük egykori debreceniek, győzködik a kormányt, hogy vissza kell vonni a döntést, mert

Magát járatta le Mészáros Kata azzal, hogy szemétkedett interjúalanyával.

„A válasz minősíti a kérdést” – mondogatták hajdanán a klasszikus szerkesztőségekben, ahol mesterek tanítgatták az újságíró slapajt a hírlapírás fortélyaira. Azóta interjúalanyok ezreivel beszélgettem, de sosem tudtam eldönteni, miként viszonyuljak e kijelentéshez. Mert megtörtént, hogy

Örülnek a rasszisták, pedig egyre nagyobb feszültség forrása az integrálatlan szegények milliósra duzzadó tömege.

Orbán Viktor csak azért is üti a vasat. „A kormány azonnali hatállyal felfüggeszti a börtönkártérítések kifizetését” – mondta Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium (IM) parlamenti államtitkára január 18-án, szombaton az MTI-nek. Az államtitkár hangsúlyozta, a miniszterelnök előző napi bejelentésének megfelelően már a hivatalos kormányhatározat is megszületett.

Hogy a lóhalálában meghozott kormányhatározattal felülírják saját parlamentjük korábbi döntését? Erről  majd elmondják a magukét a jogászok. Itt és most azt emelem ki, hogy a kormányfő és tanácsadói biztosra menve korbácsolják fel az indulathullámokat, hogy azokat meglovagolva tartsák meg hatalmukat. A miniszterelnök január 9-én három olyan témával hozakodott elő, amelyek úgymond „sértik az emberek igazságérzetét”:

Aki a nyugati liberális értékeket akarja ráerőltetni más társadalmakra, előbb tanulmányozza Magyarország mai viszonyait!

Két és félóra alatt törölték ki – már, ha kitörölték – vagy százötven értelmiségi fejéből az elmúlt négy évtizedben az elsősorban az amerikai elit felfogása szerinti világmegváltás-gondolatot:

Exportálni kell a demokráciát, és akkor ez lesz minden világok legjobbika!

Az ebben az elképzelésben tükröződő ideológia persze a nyugati tőke terjeszkedését, az újgyarmatosítást szolgálta. Nem is akármilyen sikerrel. A hangzatos jelszó mögött erőteljesen zajlott és zajlik az értéktöbblet átcsoportosítása a perifériáról az eleve fejlett régiókba. Sosem látott méreteket öltött a vagyonkoncentráció az egyik oldalon, a másikon pedig – beleértve a korábbi szocialista tömb országait is – a vagyonvesztés. De végre megvilágosodhatnak, akik ennek a folyamatnak a prófétái voltak Magyarországon is!

Mihail Misusztyin orosz kormányfőjelölt, aki a Financial Times-t is lenyűgözte az adózási rendszer elektronizálásával.

Vlagyimir Putyin továbbra is kézben tartja a gyeplőt. Nekem, aki figyelmes műkedvelőként igyekszem követni az Oroszországban zajló történéseket, mindenekelőtt ez jutott eszembe mindarról, ami január 15-én, Moszkvában történt. Aki még nem tudná: a föderáció szokásos, éves gyűlésén az orosz államfő üzenetet intézett az állami és közélet szereplőihez, a törvényhozás, az Alkotmánybíróság, a Legfelsőbb Bíróság, az országos és regionális társadalmi szervezetek, a legnagyobb tömegtájékoztatási eszközök vezetőihez, körülbelül 1300 személyhez. (13:15 - a megadott linkekkel elérhető honlapon angolra is átállíthatók a szövegek.)

A hagyományos eseménynek közvetlenül a pravoszláv új év utánra időzítése szokatlanul korai. Ráadásul az orosz államfő, továbbá a civil és a katonai diplomácia rendkívüli aktivitást tanúsított az elmúlt napokban a közel-keleti és az észak-afrikai válságok kezelésében. A nagygyűlés ilyen körülmények közötti megtartása a sürgető belpolitikai és társadalmi feladatokkal, illetve az alkotmány módosításával összefüggő népi egyeztetés, netalán népszavazás tervével függhet össze. Az orosz államfő határozottan közölte:

Michael Bloomberg egyértelművé tette: akinek pénze van, az a közvélemény fölött is hatalmat szerezhet.

A demokrácia fetisizálása, a fogalom visszaélésszerű használata a nyugati civilizáció jellegzetessége. Annak ellenére, hogy például az Amerikai Egyesült Államok alkotmányában egyáltalán nem szerepel a szó, manapság a kapitalizmus globális, illetve nemzetállami változatai mellett az ellentétes oldalon lándzsát törők közötti propagandaharc gyújtópontjában ez a kifejezés áll. Nem idézve most a demokrácia fogalmának Arisztotelész óta a történelem során végbement módosulásait, Gombár Csaba alapján úgy fogalmazok:

Az iráni válságról vívott szópárbajt a Klubrádióban Zentai Péter, az ámokfutó műsorvezető.

A Klubrádió január 10-i, Eurozóna adásának témája az iráni légvédelem által lelőtt ukrán utasszállító ügyének apropóján Irán helyzete, illetve az amerikai elnök politikája volt. A beszélgetés rögzítésének idején még csak feltételezhettük, hogy ki a közvetlen vétkes, de Zentai Péter, a külpolitikai műsorvezető, már a felvezetőben célzatosan hangsúlyozta: „nagyon nagy valószínűséggel orosz rakétákkal lőttek az irániak”. Az első interjúalany, a Washington-ellenességgel a legkevésbé sem vádolható Nagy Gábor, a hvg.hu vezető munkatársa nem győzte hangsúlyozni, hogy ha így is volt, csak egy véletlen baleset következhetett be abban a felfokozott állapotban, amit az Irán második legfontosabb vezetőjének tekintett Kászim Szulejmáni január 2-i, az amerikai elnök, Donald Trump utasítására történt likvidálása váltott ki Teheránban. A műsor vendége párhuzamba állította, hogy 1988-ban az USA egyik hadihajója lelőtt egy iráni polgári repülőt. Bár a washingtoni kormány 60 millió dollár kártérítést fizetett, de sosem ismerte el, hogy katonái okozták volna a tragédiát. Az Eurozóna szerkesztője azonban így reagált:

Zöld kommunizmust és fekete diktatúrát vizionál Fodor Gábor és szerzőtársa, de a kapitalizmusról szót sem ejtenek.

Az armageddon rémeivel riogatja az olvasót Fodor Gábor volt környezetvédelmi miniszter, liberális politikus és Kovács István, az egykori, jobboldali üzletembereket tömörítő Budapest Business Club alapítója a Válasz.online portálon. Az apropó: a Time magazin Greta Thunberget választotta az év emberének, ami egyik jele annak, hogy a klímaváltozás volt 2019. legfontosabb témája. Magam is írtam erről vagy négy esszét, és nem csak a Bekiáltás blogon, egyet-kettőt talán a cikk alá is válogat a blog.hu szervere. Eddig a pontig tehát egyet is értek a két szerzővel. De aztán…