BEKIÁLTÁS: Burkoltan cigányozik Orbán
Örülnek a rasszisták, pedig egyre nagyobb feszültség forrása az integrálatlan szegények milliósra duzzadó tömege.
Orbán Viktor csak azért is üti a vasat. „A kormány azonnali hatállyal felfüggeszti a börtönkártérítések kifizetését” – mondta Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium (IM) parlamenti államtitkára január 18-án, szombaton az MTI-nek. Az államtitkár hangsúlyozta, a miniszterelnök előző napi bejelentésének megfelelően már a hivatalos kormányhatározat is megszületett.
Hogy a lóhalálában meghozott kormányhatározattal felülírják saját parlamentjük korábbi döntését? Erről majd elmondják a magukét a jogászok. Itt és most azt emelem ki, hogy a kormányfő és tanácsadói biztosra menve korbácsolják fel az indulathullámokat, hogy azokat meglovagolva tartsák meg hatalmukat. A miniszterelnök január 9-én három olyan témával hozakodott elő, amelyek úgymond „sértik az emberek igazságérzetét”:
1. A gyöngyöspatai iskolai szegregáció ügyében született bírósági ítéletek kártérítést juttatnak a kárvallottaknak.
2. A rossz börtönviszonyok miatt a magyar államnak kártérítést kell fizetnie az érintett elítélteknek nemzetközi bírósági határozat következtében.
3. Adott esetben azok is hamarabb kiengedhetők a börtönből, akik szándékosan más ember életére törnek.
A visszaesők aránya negyven százaléknyi
Utóbbit illetően a kormányfő csodálkozásának adott hangot, miszerint „Ki rövidíti ezt le, milyen alapon?” Jogvégzett emberként persze pontosan tudja, hogy a bíróság rendelkezik erről, méghozzá törvényi felhatalmazás alapján, s a végleges döntést vizsgálat előzi meg. De nem is ez a lényeg, hanem az a hozzáállás, amely azt sugallja a választók könnyen lincshangulatba hozható, nem kis részének, hogy ha még pár hónapot rács mögött tölt az érintett, akkor az aztán elrettenti őt attól, hogy megismételje cselekedetét. Valójában ez csak részben igaz.
A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága által kiadott „Börtönstatisztikai szemle” 2018/1-es száma szerint a 2017. december 31-én fogvatartott 17 ezer 343 személy közül összesen 7 ezer 153, azaz 41,2 százalékos volt az összes visszaesők száma. Ez az érték azonban elfedi, hogy a közvéleményt különösen foglalkoztató, szándékos emberölési, szándékos testi sértési, erőszakos közösülési, garázdasági, lopási, rablási ügyekben hogyan alakulnak az arányok. Csak egy 2006-os bírósági ítélkezési adatsort találtam ezzel kapcsolatban. Vavró István: „A bűnözés szerkezeti különbségei előélet szerint” című tanulmányának adatsorai alapján a vizsgált, akár felfüggesztett büntetést kapott, összesen 71 ezer 680 elítélt közül bűnismétlő és visszaeső volt 29 ezer 172 egyén, vagyis az összes elítélt 40,4 százaléka.
A két statisztika lényegében egyező, valamivel negyven százalék fölötti visszaesési arányt mutat. Ez számomra azt jelzi, hogy a börtön, s az ítélet nagysága csupán az esetek egy részében jelent visszatartó erőt, igen jelentős hányadban nem. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az elítéltek börtönbeli viselkedésének megváltoztatására–megváltozására irányuló saját elhatározás, illetve a rendkívül nehéz feltételek között dolgozó büntetés-végrehajtási dolgozói erőfeszítések hatékonyságát csökkentheti, ha megszüntetik a társadalom szempontjából is megfelelő magatartást tanúsítók esetében a fogva tartás idejének lerövidítésével való jutalmazást.
Mindezt azért, hogy a kormányzó párt növelje támogatottságát a minden hangulatkeltésre gondolkodás nélkül, zsigeri indulattal reagálók körében. Ezt a réteget ugyanis az sem érdekli, hogy saját magukat, vagy hozzátartozóikat is elérheti egyszer a végzet. Akár, ha kisebb bűncselekményt követnek el, vagy közlekedési balesetet okoznak, amikor maguk is szembesülhetnek a magyar börtönök egy részének rendkívüli zsúfoltságával. Ugyanis ez a fő oka azoknak a kártérítéseknek, amelyek ellen most felemelte szavát Orbán Viktor. És persze, ismét csak sokak hurrázását kiváltva.
Másfél évtizede küzdenek a szegregáció ellen
A miniszterelnök szerint a kormány igyekszik változtatni az áldatlan állapotokon. Ezzel együtt a hivatkozott „Börtönstatisztikai szemle” is arról ad hírt, hogy a börtönök átlagtelítettségének mértéke nem változik érdemben. 2010-ben 128 százalékos volt, 2014-re 143 százalékosra nőtt ez az érték, ami 2017-re 129 százalékosra csökkent.
Ám ezek átlagértékek, amiből az következik, hogy vannak zárkák, amelyekben akár ketten is osztoznak azon a négyzetméteren, amit a szabályzatok egy ember számára írnak elő. Márpedig könnyű belátni, hogy ez a helyzet melegágya a börtönbeli bűnözésnek, és megviseli azok lelkét is, akik változtatni akarnak a szabadulásuk utáni életmódjukon.
Nem mellesleg a börtönökbe zsúfoltak jelentékeny hányada cigány. Ezért, amikor Orbán Viktor a fenti, első pontban vázolt iskolai szegregációt érintette, egymással részben összefüggő jelenségeket vetett fel, anélkül persze, hogy ő maga összekapcsolta volna őket. Pedig feltételezem, hogy tisztában van azzal, amiről Csemer Géza, Gyöngyöspata Roma Nemzetiségi Önkormányzatának (RNÖ) elnöke ezt írta a Facebookon:
„A roma gyerekek fizikailag elkülönített oktatását másfél évtizede szeretnék a gyöngyöspatai romák megszüntetni. Mindenféle hivatalokhoz fordultak, sikertelenül. Ezek után a független magyar bíróságot kérték, hogy szolgáltasson igazságot. Ez egy megalázóan sokáig tartó eljárás végén meg is történt: kimondásra került, hogy törvénybe ütköző módon szegregálták a roma gyerekeket a helyi iskolában.
Azt gondolhatnánk, hogy ezek után megváltoztatták az iskola gyakorlatát, de nem ez történt. Így az oktatási szegregáció ellen küzdő szervezet, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány vállalta, hogy kártérítési pert indít, hogy a gyermekeknek az elkülönített, szándékosan nem megfelelő színvonalú oktatás miatt elszenvedett hátrányukat és kárukat az ezért felelős fenntartók térítsék meg.
Első- és másodfokon is, immár jogerős döntés mondja ki, hogy iskolaévenként 300-500 ezer forint kártérítés jár az elkülönített oktatás elszenvedőinek. Az életben való érvényesülés az iskolapadban kezdődik, ezt a lehetőséget vették el ezektől a gyerekektől, és ez az az okozott kár, amiért a bíróság szerint kártérítés jár.”
Mélyül a társadalmi válság
Ezzel szemben a kormányfő két galádságot is elkövetett, amikor azt mondta:
„Ha ott élnék, mégiscsak megkérdezném, hogy az hogyan van, hogy egyébként valamilyen okból a velem egy közösségben, egy faluban élő, etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül.”
A lényeget nem érinti, de ha már egyszer a miniszterelnök a szájára veszi valamely magyarországi település nevét, arról illene tudnia, hogy az város-e, vagy falu! Gyöngyöspata város. A két botrányos, sőt szégyenteljes gondolat a következő:
– Az egyik, hogy beleszólt a független igazságszolgáltatás ítélkezési gyakorlatába, amihez neki sincs joga.
– A másik, hogy nem érti – Dehogynem érti! –, hogy a jövőt ássa alá, aki a szegregált oktatás pártján áll, ráadásul ezt alig burkoltan cigányozva teszi. Etnikai kérdést csinál abból, ami mélyszegénységi mételyként rágja a társadalom szervezetét.
Akik tapsolnak neki hozzá, ideje lenne felismerniük, hogy az évek múlásával mind nagyobb tehertételt jelent majd az integrálatlan, a kirekesztett, nyomorgó, bűnözésre kényszerülő fiataloknak és idősebbeknek pillanatokon belül százezresre, sőt milliósra duzzadó tömege. Tudással való felvértezésüket, életviteli tanácsadást is végző szociális munkások sokaságával elviselhető életkörülmények közé juttatásukat önsorsrontó módon elmulasztották a rendszerváltozás utáni kormányok.
Hozzá, a jelek szerint, a társadalom többsége még mindig örvendezéssel fogadja, hogy maga a kormányfő adja meg az alaphangot a társadalmi válság további mélyítésére, ahelyett, hogy sürgősen előállna a jövőbeni konfliktusokat csökkenteni igyekvő programokkal. De hát lényegében semmi másra, csupán a szavazatszerzésre összpontosítanak a politikusok. Ennek jegyében már megint jól mérte fel Orbán és környezete a magyar társadalom őket támogató részének állapotát. Példa erre a cikkem írásának pillanatában is zajló internetes szavazás a Hír Tv portálján, ahol a hétvégén ezt a kérdést tették fel:
„Ön kinek ad igazat? Orbán Viktornak, aki szerint igazságtalan munka nélkül milliókat kifizetni vagy a Soros-szervezetnek, amely szerint százmilliós összeget kell kifizetni a gyöngyöspatai romáknak szegregáció miatt?”
Ó igen, együtt a nem is nagyon burkolt cigányozás és zsidózás! S miközben a szavazásnak semmilyen, a magyar társadalom összességének véleményét tükröző, reprezentatív értéke nincs, péntek este óta mondják és csak mondják és írják a pártállami-állampárti médiumokban, mennyire támogatja a nép az ő kormányfőjét. És az egész úgy ahogy van, a már így is több részre szakított magyar társadalom egymással szembefordított tömegei közötti uszítást szolgálja.
Merthogy Gyöngyöspatával kapcsolatban nem a magyar társadalom mély válságát vetik fel, hanem cigánykérdést kreálnak, s a partvonalon kívülre szorítottakért küzdő szervezeteket mindjárt – az általam sem minden kritika nélkül értékelt – Soros György nevével kapcsolják össze, akinek az emlékezetes óriásplakátokon sajátosan megjelenített fotója és a vele összefüggő, alig burkolt célzások miatt immár kizárólag zsidó származására asszociál az erre ugró nem kis réteg. Érvényesül is a papírforma. Január 18-án, szombaton, 18 órakor a szavazók 94,2 százalékban Orbán álláspontját támogatták. Brávó, rasszisták, brávó Magyarország!
Szegregált iskolák a bíróság előtt
Az persze igaz, hogy csak pénzzel ez a feszültség nem enyhíthető. A családonként megítélt néhány százezer vagy millió forint pillanatokon belül elpárolog majd, ha nem az elmulasztott képzést-nevelést szolgálja, jóllehet nyilvánvaló, hogy a lepergett évek mulasztásai általában soha nem pótolhatók igazán. De legalább meg kellene próbálni! Sajnos, erre vonatkozó igyekezetet nem igazán érzékelek. Pedig vannak javaslatok. A Facebookon a témáról folyó egyik vitában, az egymásnak feszülő kommentelők között fedeztem fel Muzslai Zsitva Ágnes hozzászólását, aki esztergomiként a következőket írta:
„Itt van egyházi támogatású, romákat segítő közösség, a Határtalan Szív Alapítvány és A Mi Házunk, amely teleház is. A kártérítés képzési megoldásán érdemes gondolkodni. A pénz elmegy, főleg úgy, hogy nem tudnak gazdálkodni, és ugyanolyan buták maradnak, ami miatt nem kapnak munkát. A tanulás a jövőben is használható lenne számukra.”
Mellesleg ő is felveti, hogy a gyöngyöspatai önkormányzat csődbe juttatása az ottani cigányoknak sem lehet érdeke. Ám nyilván nem tudja, mert nem igazán kap nyilvánosságot, hogy ezt a lehetőséget az ottani szegregált cigányok nevében fellépő alapítvány kizárta. Ők ugyanis az iskolán keresztül, vagyis az államosított oktatási rendszer miatt, végső soron az államtól várják a kártérítést, amint ez a fent idézett Csemer Gézának a fenntartókra vonatkozó utalásából kiviláglik. A fenntartó nem az önkormányzat...
Közben gyűjtés is indult. Polgár András a Facebookon tette közzé, hogy
„Addig is, amíg törvénysértő módon megakadályozható egy jogerős bírósági ítélet végrehajtása, felajánlok ötmillió forintot egy, a gyöngyöspatai kártérítések előfinanszírozására létrehozandó pénzalap elindításához”.
A felhívásra – a dühödt rasszisták, az orruknál tovább nem látó igazságosztók mellett – többen reagáltak pozitívan, bár a pénz felhasználásának valóban hatékony módjáról alig esik szó. Ezért inkább csak pótcselekvés – nemes lelkű pótcselekvés – a gesztus. Amint néhányan rámutatnak: az állam szerepét a mégoly jó szándékú magán személyek nem képesek átvenni. De alighanem így vezekel a társadalom lelkiismeretesebb, tehetősebb vagy kevésbé tehetősebb része a három–négy évtizede a magyar társadalmon elhatalmasodó kór miatt. Ezt a betegséget szegregációnak, kirekesztésnek nevezik. Okozója, a Kádár-rendszer utolsó időszaka óta, elsősorban a teljes középosztály. Azzal hozta létre és mélyíti el ezt a bajt, hogy saját csemetéi számára kikövetelte és kiköveteli a legjobb oktatási feltételeket a többség rovására.
A folyamat mára odáig jutott, hogy az egyházi iskolákba járók, az érintett korosztályok nagyjából húsz százaléka, háromszoros–négyszeres állami támogatásban részesülnek mindenki adóbefizetéseiből. Hogy a milliárdosok csemetéinek állami pénzből létesített debreceni szuper iskolájáról, meg a hasonlókról ne is beszéljek! Ehhez képest a CFCF Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány honlapján olvasható, hogy
A Fővárosi Törvényszék, 2018. április 18-i, nem jogerős, több mint tízéves herce-hurca után meghozott ítéletében elmarasztalta az Emberi Erőforrások Minisztériumát, mert az nem lépett fel az iskolai szegregációval szemben. Az ítélet szerint 28 általános iskolában különítették el jogellenesen a cigány tanulókat, ezek közül 13 iskola működik a mai napig szegregált formában.
Felebarátaim, jó Magyarok! Nyilván azt gondoljátok, így van ez rendjén egy mentalitását tekintve feudális értékrendet követő, a társadalmat az urak szűk rétegére és az őket szolgáló nagy tömegre osztó országban. Tapsoljunk hát érte magunknak!#
CÍMKÉP: Orbán Viktor a 2020. január 9-én megtartott, évindító sajtótájékoztatóján – A jövőt ássa alá, aki a szegregált oktatás pártján áll, ráadásul ezt alig burkoltan cigányozva teszi (Képernyőkép az Index videó-tudósításából)
