Bár az USA geopolitikai érdekei miatt Oroszországot ma mumusként láttatja a nyugati média, az Európa egy részét, köztük Magyarországot is fenyegető ISIS dzsihádistáinak megfékezése lehetetlen lesz az oroszok nélkül.

Kárörvendő címet adott a karpatinfo.net annak a híradásának, amelyben arról számol be, hogy néhány hete videó-üzenetben fenyegették meg Vlagyimir Putyin orosz elnököt a Közel-Kelet mind nagyobb részét rettegésben tartó dzsihádisták, az úgynevezett Iszlám kalifátus, az ISIS vezetői. Az „Ukrajna helyett hamarosan az ISIS lehet Putyin legnagyobb rémálma” cím sokakban beindította a pavlovi reflexeket. Manapság ugyanis elég megemlíteni, hogy Putyinnak gondjai vannak, s máris nyomják az emberek a Like-ot.

A cikkben többek között az olvasható, hogy a dzsihádisták üzenete szerint „felszabadítják Csecsenföldet és az egész Kaukázust” is. Minthogy becslések szerint legalább 200 csecsen vesz részt az egyelőre Szíria keleti és Irak északi részén folyó harcokban, van esély rá, hogy „a hazatérő ISIS harcosok háborúzni fognak Moszkva ellen”; „Oroszországban megnő a terrorveszély”.  Nemde, csupa örömhír az Oroszország, s főként az orosz elnök ellen feltüzeltek számára? Mert a szenvtelen megfogalmazásokkal épp a lényeg kendőződik el: e kilátásba helyezett, boldogító események következtében ártatlan emberek sokasága fog szenvedni, sőt elpusztulni.

Értem én, hogy az USA éppen most látta időszerűnek valóra váltani a Brzezinski-modellt, amely Emmanuel Todd szerint azt sugallja, hogy Ukrajnát a Nyugathoz kell csatolni, Oroszországot el kell szeparálni, és fel kell darabolni, hogy Eurázsiából, ahol a világ népességének és erőforrásainak nagy része van, akadálytalanul az Egyesült Államokba lehessen átpumpálni az amerikai nép életszínvonalának fenntartásához nélkülözhetetlen tőkét és árut. Értem, én, hogy ehhez Oroszországot ismét mumusként kell megjeleníteni a nyugati médiumokban, illetve annak vezetőjét – amint az a minap ténylegesen is megtörtént – sátánfajzatnak kell kikiáltani, hogy az ily módon elbolondított tömegek ne álljanak ellen, amikor életkörülményeik (további) romlásával szembesülnek a geopolitikai sakkjátszma következményeként.

Amit nem értek: miért nem fogjuk fel itt, a mindent egybe vetve ma még békés Európában, hogy van ennél fontosabb ügyünk is? Miért nem szólal meg bennünk a vészcsengő, amikor immár az Oszmán Birodalom egykori legkiterjedtebb területének visszafoglalására, sőt azon túli hódításra szólítanak fel a szunnita terroristák? Amint a még júniusban közzétett térképről kiderül: Spanyolország nagy részére, Afrika északi felére, az egész Közel-Keletre, Törökországra, Görögországra, a Balkánra, Bulgáriára, Romániára, Magyarországra, sőt Ausztriára is igényt tartanak. Kalifátusukba olvasztanák az egykori Szovjetunió déli utódállamaiból alakult országokat, a mai Oroszország tagköztársaságainak muszlim többségű területeit és elfoglalnák Irakot, Afganisztánt, Iránt, Pakisztánt...

Folynak a tömegmészárlások, az emberrablások, a lefejezések. Ám a mi elkényelmesedett, de annál önhittebb európai agyunkban még akkor sem szólal meg a csengő, amikor immár naponta járják be a nyugati médiumokat is a hírek, hogy a harcosok egy részét Nagy-Britanniában, Németországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Oroszországban, sőt Ausztráliában toborozzák. Halljuk, hogy ezek a frontot megjárt emberek, nyugat-európai szülőhazájukba az ISIS megbízásával térnek vissza, de mindennek dacára nem érezzük fenyegetve magunkat. Itt Európában nem fogjuk fel, hogy az USA – a fentebb hivatkozott Todd kifejezésével –, ez a „piromániás tűzoltó” érdekeinek való alávetettség most épp egy olyan helyzetben vet véget az Európai Unió és Oroszország évek óta tartó, kölcsönösen előnyös közeledésének, amikor Oroszország nélkül Európa nem lesz képes szembeszállni a fekete veszedelemmel.

E felvetések fényében több mint ostobaságnak tartom Like-ot nyomni egy olyan címsorra, mint amit a karpatinfo.net volt szíves a cikke fölé biggyeszteni. Egy olyan cikk fölé, amely amúgy a közelgő veszedelem lehetőségén polemizál. Persze, anélkül hogy világosan kimondaná: a veszedelem mindenkit fenyeget. A Facebookon azonnal felhívtam annak a szűkebb körnek a figyelmét erre. A kommentben utaltam arra, hogy a mi televízióinkkal ellentétben erről a veszélyről már vitaműsorok vannak az orosz tévében. Ezekben többek között izraeli közéleti személyiséget is (Naná!) hallottam beszélni arról, hogy a Nyugat előbb-utóbb rákényszerül az Oroszországgal való összefogásra az Iszlám Állam ellen. (Egyébként ennek egyik első jele volt, hogy – Ukrajna körüli viták ide, Ukrajna körüli viták oda – a Lavrov orosz külügyminiszter által vezetett küldöttség szintén részt vett a héten, Párizsban, a harminc ország részvételével az ISIS elleni összefogás érdekében rendezett konferencián.)

Persze történt már ilyen! Úgy 150-200 éven keresztül játszották az orosz fejedelemségek az ütköző zóna szerepét a mongol-tatárok és Európa között. Az Európa nyugati részét fenyegető török hódítás visszaszorítása sem lehetett volna annyira sikeres, ha ezzel párhuzamosan nem szorongatják az Oszmán Birodalom másik oldalát az oroszok, majd később nem indítják meg a felszabadító háborút a Balkánon. Az európai országokat sorra lángba borító – bár épp Oroszország ellen 60 százalékban európai csapatokkal, köztük lengyelekkel, sőt magyarokkal vonuló – Napóleon erejét is az orosz hadak roppantották meg, amelyek aztán Párizsban parádéztak. No és, amikor szeretett Habsburg Ferenc József császárunk és királyunk járult kézcsókra az orosz cár elé, hogy kérve kérje: ugyan tegyen eleget a Szent Szövetségből eredő kötelezettségének és legyen szíves leveretni a kozákjaival a 1848-49-es magyar szabadságharcot?

Aztán jött az I. világháború szintén az oroszokkal az Antant-oldalon a háborút kezdő Németország – s fájdalom – a német-csatlós Osztrák-Magyar Monarchia ellen! Következett a második világégés, amelyben a Nyugat – önmagát áltatva – kezdetben tudatosan nyomta Kelet felé Hitlert, gondolván, ha ott kielégíti hódítási vágyait, akkor őt békén hagyja. Mikor azonban a nyugati országok is kárvallottjai lettek a képmutatásnak, már imádkoztak is érte, hogy csak mentenék meg őket az orosz kommunisták. És bármit is ír erről Ungváry Rudolf a tegnapi Népszabadságban, az USA csak azt követően döntötte el a partraszállást, amikor már lényegében legyőzte a Szovjet Hadsereg a nácit. (Veszteségek – Szovjetunió az európai és az ázsiai fronton 13 millió, USA Japán és Németország ellen összesen: 300 ezer, Egyesült Királyság 260 ezer, Franciaország 250 ezer.)

És lám megint ide jutottunk! Miután az Európai Unió, aztán a kanadai, majd az amerikai parlamentben befejeződik a CIA által szervezett puccsal hatalomra juttatott Porosenko ukrán elnök e heti ünneplése, a Nyugat megint Oroszországhoz lesz kénytelen fordulni. Oroszországhoz, hogy ismét legyen segítségére egy az USA általa felhizlalt–felfegyverzett Moloch, a nyugati hatalom- és pénzéhség következtében világra szabadított szörny, az ISIS dzsihádistáinak megfékezésében.

#