Aligha van alapvető baja Mister Goodfriendnek a Fidesz-csapat működésével, hiszen ez a párt is több évszázados tőkés célok megvalósításáért ténykedik Magyarországon.

Szerintem helytelen a kiindulási alap, amelyről a január 2-ai, budapesti, az Operaház előtti tüntetőket általában fikázzák! Hogy az egyik jobbra menne, a másik meg balra. Hogy az egyik pártot alapítana, a másik ugyanezt szükségtelennek tartja. Hogy az egyik a képviseleti demokráciára esküszik, a másik viszont a részvételire. Hogy az egyik a tőkeérdekek fő európai letéteményesének, az EU kék alapon sárga csillagokkal díszített zászlaját lengeti, a másik a kizsákmányolást radikálisan ellenző, a marxista Che Guevara arcképével ékített vörös zászlót. Hogy az egyik az egészségügyi ellátás versenyalapú megszervezése mellett kardoskodik, a másik pedig még a lakáshoz, a lakhatáshoz való jogot is állampolgári alapon adná meg.

Nincs itt semmi ellentmondás! Minden terv szerint zajlik, minden a legnagyobb rendben van! Már ha a budapesti amerikai nagykövetség ügyvivőjének, az amerikai segédlettel polgárháború színterévé tett Szíriából Magyarországra vezényelt André Goodfriend szemével nézzük a dolgokat…

Goodfriend nem szabadságharcos

Az persze nem kétséges, hogy rablóbanda uralja az országot. Mi több, rablóbandák uralták az elmúlt két–két és fél évtizedben. Különböző mértékben szipolyozták ki, züllesztették le a társadalmat, eltérőek voltak a módszereik. De ettől még mindegyik saját zsebére dolgozott, illetve a multinacionális cégeket szolgálta ki. Tévedés ne essék! Szabadságharcos retorikája ellenére ebben sem különbözik elődeitől a most kormányzó Fidesz, amely a titkos stratégiai megállapodások sorában nyilvánvalóan maga is kiváltságokat biztosított a neki parírozó külföldi vállalatoknak, illetve – amiben talán mégis különbözik elődjeitől – hozzájuk képest arcátlan nyíltsággal osztogatja a közvagyont immár nem a külföldieknek, hanem a kormányzó párt érdekeit szolgáló hazai klienseinek. Egyszersmind ezzel összefüggésben, megsokszorozott erővel folytatja a korábbi elit iparkodását azért, hogy a Horthy-rendszerbeli mértékben tegye kiszolgáltatottá, jogfosztottá a munkavállalókat, s csoportosítsa át a gazdagok szűk rétegéhez a szegények fillérjeit, lökje be a társadalom egynegyedét-egyharmadát a párialétbe.

De ismétlem, a budapesti amerikai nagykövetség szemével nézve a dolgokat, ez nagyon is rendben van. Mister Goodfriend ugyanis aligha azt kapta feladatként, hogy Magyarországon, ebben a jelentéktelen kelet-európai országban – amelyről még azt sem lehet eldönteni, hogy kelet-, avagy közép-európai-e – a kizsákmányolásra épülő kapitalizmus (Másra épülő kapitalizmus persze nincs!) megkérdőjelezéséhez, mi több, felszámolásához nyújtson segítséget. Márpedig, Tüntető Barátaim, a benneteket is zavaró kiszolgáltatottság, az egyre nagyobb rétegeket sújtó rabszolgalét, a tömeges jogfosztottság, a perspektívátlanság, immár a létezésnek a kasztosodás általi meghatározottsága a létező kapitalizmusból, a mára Magyarországon is kiépült gyarmati szerkezetű gazdasági viszonyokból ered: anyacégek helyett leányvállalatok; pénzügyi és piaci döntésközpontok helyett az összefüggéseket nem értő végrehajtó részlegek; technológiai fejlesztőbázisok helyett összeszerelő üzemek; könyvelési trükközéssel az adók nagy részének az anyaországban történő megfizetése, illetve adóelkerülés.

A kapitalizmus hidrája fojtogat

Mindennek az alávetett országból történő jövedelem-kivonás az egyik legláthatóbb következménye. Emiatt nálunk, a rendszerváltás huszonöt éve alatt úgy-ahogy növekvő GDP mellett, a versenyszférában foglalkoztatottak épp csak megőrizték bérük vásárlóértékét, a közszférában dolgozók viszont még el is veszítettek belőle a Kádár-rendszer utolsó évéhez képest. És akkor még nem beszéltünk a létminimum alá csúszottak millióiról…

Ha valaki komolyan hozzá akar fogni a társadalom feszültségeinek oldásához, a kapitalizmus maga körül sok mindent megfojtó hidrájával kell szembeszállnia. Ugyanis az emberi jogok, a szabadságjogok, a demokrácia, a kulturális kiszolgáltatottság kérdéseinek napirenden tartása – ami a tüntetések, s az azok körül folyó közbeszéd középpontjában áll – a mindennapi éhezéssel fenyegetett tömegek nézőpontjából csupán pótcselekvés. Gumicsont, amit azért dobnak be a rendszer által létrehozott és működtetett médiumok, a szinte kivétel nélkül kisebb-nagyobb tőkés vállalkozásokban (is) érdekelt politikusok, a – tisztelet a kivételnek – a tőkés érdekeltségekkel nem egyszer üzleti alapon is összefonódott szakszervezeti vezetők, hogy eltereljék a figyelmet a fő kérdésről. Arról, ami már néhány száz éve védtelen zsákmánnyá teszi az embert ezen a Földgolyón, hogy – Polányi Károly után szabadon – csak eladható munkaereje mértékében számít, s hogy az eredendően mindenki számára hozzáférhető természet is adás-vétel tárgya lett.

Az amerikai álom lebeg előttük

Minthogy azonban idáig egyelőre nem jutottak el a magyarországi tüntetések szónokai, bizton állíthatjuk, hogy az amerikai ügyvivő nagyon is elégedett az események alakulásával. A megmozdulások résztvevőinek láthatóan nincs igényük magának a rendszernek a megváltoztatására – még ha olykor használják is ezt a szófordulatot. Valójában az 1989 után kialakult viszonyokat olyan keretekként értelmezik, amelyek között megteremthetőnek hiszik minden világok legjobbikát. Előttük a nekünk ügyesen feltálalt amerikai álom, a tartalékait már Nyugaton is felélt jóléti kapitalizmus lebeg, amelynek képzetéből célszerűen és módszeresen kiszoríttatott az ottani társadalom peremén élő sokmilliós tömeg képe, a nyugdíjra és az egészségügyi ellátásra jogosulatlanok óriási száma, az állástalansággal küzdők sokasága, a börtönökbe zártak minden országénál nagyobb aránya… Szóval mindaz, aminek megvalósításán az Orbán-kormány oly sikeresen ügyködik!

Ennek tükrében miért is lenne alapvető baja Mister Goodfriendnek a Fidesz-csapat működésével? Neki csupán azzal lehetett gondja, hogy az amerikai tőkések a Fidesz kormányok alatt túl sokszor voltak elverve a mézes bödöntől. Gripen-ügy, egyes amerikai cégeknek az ÁFA-csalások miatti úgymond versenyhátránya, a paksi erőmű ügye – amit, amiként Ukrajnában ez már faktum – saját üzleti érdekeltségükbe akarnak vonni az USA érintett vállalatai... Ha viszont mindez – más kormányzóképes erő híján – elrendezhető a Fidesszel, esetleg az USA katonai és az ezzel szorosan összefüggő gazdasági terjeszkedésének stratégiai terveit nagyszájúságával zavaró, eredetileg amerikai kreálmányként helyzetbe hozott Orbán Viktor elmozdításával, akkor amerikai szempontból nagyon is jó mindaz, ami Magyarországon kialakult.

Kicsiny, tehát jól kézben tartható elit, amely a munkahelyeken és a falvakban ellenőrzi az öntudatától az oktatási rendszer segítségével egyre inkább megfosztott tömeget; az esetleges lázongások leverésére kész, a minimálbér négyszeresével–ötszörösével honorált különleges alakulatok; az egészségügyi rendszer hatékonyságának lerontásával a túlságosan idős, ezért a társadalomnak sokba kerülő tízezrek idő előtti kiiktatása; a tőkések érdekeit nehezítő érdekvédelmi szervezetek leépítése; a hagyományos, az elesettek védelmét szolidaritás elven szolgáló intézmények, helyi és családi kapcsolatok szétzúzása adminisztratív és jogi intézkedésekkel, nem utolsó sorban a szórakoztató-, illetve a rendszerpropaganda szolgálatába állított tömegmédiával; az egymásnak ellentmondó, a társadalom minden rétegét hol ide, hol oda rángató, s ezért az embereket bizonytalanságban tartó, az önbecsülésüket szétzúzó – Hát velem ezt is meg lehet tenni? – jogszabályalkotási-adózási őrülettel…

Goodfriend szolgálatában

Egyszóval, Tüntető Barátaim! Ha mindez tényleg zavar benneteket – És tényleg ezek zavarnak! –, azt hiszem, újra kell gondolnotok, hogy miért, milyen célok jegyében mentek utcára. Miközben persze, jó hogy utcára mentek! De ahogy én látom, amíg ezt az elemzést nem végzitek el finomkodás nélkül, s nem néztek könyörtelenül szembe a Magyarországon kialakult viszonyokkal, és amíg nem fogalmazzátok meg, hogy ehhez képest mit akartok, addig jóllehet akaratotokon kívül, csupán a meglévő keretek fenntartását, Mister Goodfriend küldetésének sikerét szolgáljátok. Nem mondom persze, hogy ne tegyétek ezt. De legalább tudjátok, hogy mit tesztek!

#