Melyik az előrébb való: a vallás-, a szólásszabadság, vagy a magánélet sérthetetlensége? Az követ-e el nagyobb bűnt, aki a testet pusztítja el, vagy aki a lelket gyilkolja?

A terroristáknak, s főleg azoknak, akik mögöttük állva a vallást arra használják, hogy politikai-gazdasági hatalomra tegyenek szert, vagy megtartsák a hatalmat, nincs szükségük arra, hogy karikatúrát rajzoljon valaki a prófétáról, vagy bárki másról. Ha nem ezt, akkor más ürügyet találnak annak megindokolására, hogy miért ölnek meg brutálisan fegyvertelen embereket, miért foglalnak el kőolajban és földgázban gazdag területeket, hatolnak be erőszakkal más országokba, miért hajtanak uralmuk alá nekik dolgozó, nekik adózó embereket, miért adnak el rabszolgának iskolás gyerekeket…

Ennek ellenére a Klubrádió mai kérdésére – A CNN, az AP és a Telegraph sem közöl olyan karikatúrákat, amelyek a Charlie Hebdo szerkesztőségében történt terrorcselekményt kiváltották. Helyesli a döntésüket? – a válaszom határozott IGEN.

Ez nem azt jelenti, hogy a terroristák, vagy bárki öldöklését a legcsekélyebb mértékben is helyeselném. Nyilvánvalóan a hivatkozott szerkesztőségek döntése mögött sem a terrorizmus elfogadása, az előtte való meghunyászkodás áll. A gyilkosokat – s akik mozgatják őket, vagy akik kialakítják az ilyen helyzeteket – semmi nem mentheti. Az sem, hogy a Charlie Hebdo karikatúráinak egy része maga is agresszivitást fejez ki, ily módon – alkotóik szándékától esetleg függetlenül – a lelkek elleni agresszió eszköze.

Ha csupán egyes papok, papi-egyházi közösségek visszásságait állítják pellengérre, akkor elfogadom, hogy a szólásszabadság gyakorlásához tartoznak. De ha az egyik, vagy másik ember hitét, hitelveit támadják, embercsoportok vallásos meggyőződését figurázzák ki, akkor szerintem ugyanúgy a magánszférába törnek be, mint azok, akik a párizsi szerkesztőség munkatársaira fegyverrel támadtak. És mert eldönthetetlen, hogy melyik érték az előrébb való: a vallásszabadságé, a szólásszabadságé, vagy a magánéleté, alighanem jobb, ha az ember tabunak tekinti ezeket. Ha nem így tesz, könnyen azzal a kérdéssel találja magát szemben, hogy az követ-e el nagyobb bűnt, aki a testet pusztítja el, vagy aki a lelket gyilkolja.

Írom mindezt nem azért, mert a CNN, az AP, a Telegraph vezetőiben megszólalt a lelkiismeret, s immár végre tekintélyekhez lehet igazodni ebben a kérdésben. A fentieket már tegnap este végiggondoltam, amikor a Facebook-on elolvastam László József dominikai levelét a más hit, a másik hite iránti toleranciáról. A Duna Televízió Világpolitika című műsorának egykori felelős szerkesztője egy 2006-os iszlám napon elmondott beszédét osztotta meg most a szélesebb nyilvánossággal.

A beszédben felhasználta Johannes Aagaard dán evangélikus teológusnak a vallásközi párbeszédhez szerkesztett tíz pontját. A 2. pontban többek között ez olvasható: „Nem szabad torzképet készíteni a másik hitéről. A más vallások követőinek vallási meggyőződését és magatartását a saját előfeltételeik, és nem a mieink szerint kell megítélni.” Az 5. pont egyik részlete pedig így hangzik: „Tiszteld lelki őseidet (spirituális szüleidet)! Ez a tisztelet és megbecsülés vonatkozik a másik ember lelki őseire is.”

E két gondolatban minden benne van, amit vezérfonalként használhatunk, ha mások hitének számunkra esetleg szokatlan, vagy visszatetsző vonatkozásaival találjuk szemben magunkat. Persze ezzel még nem fegyvereztük le a terroristákat és nem bénítottuk meg a terroristák felfegyverzőit, vagy azokat, akik akár hangulatkeltésre aknázzák ki őket Keleten és Nyugaton. Egyszóval azokat, akik a vallást csupán ürügyként használják a kisebb-nagyobb, sőt akár a világméretű hatalmi játszmákban. De legalább mi nyugodtak lehetünk önmagunk felől. Ha Aagaard elveit követjük, akkor másoknak is megadhatjuk azt, amit egyébként magunk számára elvárunk a vallásos hit, vagy nem hit kérdéseiben. #

MEGJEGYZÉS: Az alábbi mondatban véletlenül benne maradt az első fogalmazvány szerinti "szentség" kifejezés, amit a bevezetőben még időben lecseréltem: "És mert eldönthetetlen, hogy melyik szentség az előrébb való: a vallásszabadságé, a szólásszabadságé, vagy a magánéleté, alighanem jobb, ha az ember tabunak tekinti ezeket." A "szentség" szót - több olvasó helyén való észrevétele és az eredeti, a lead-ben is tükröződő fogalmazásmód alapján az "érték" szóra cseréltem. Általában is köszönöm az elgondolkodtató és kulturált hozzászólásokat. Azokat is, amelyek vitatkoznak velem. Azt hiszem, olyan kérdésekbe ütköztünk ezúttal, amelyek megválaszolására nincsenek kész feleleteink. Az új nézőpontok engem is segítenek abban, hogy a szándékom szerint provokáló, de nem uszító posztom nyomán kiérleltebb véleményt alakíthassunk ki a hasonló ügyekről.

KIEGÉSZÍTÉS:

T.G.M: Hír a dzsihádista mészárlásokról 

Kiss Ulrich: Nem vagyok Charlie - időszerűtlen hitvallás

AKKOR MOST HOGY IS VAN EZ? Magyarországon, a szólásszabadság jegyében, tényleg mindennel lehet viccelni? Vagy a kettős mérce csupán az, ami biztos? Idézetek a Maksa Zoltánt elítélő cikkekből. #