Az ukrán államfő a volnovahai autóbusz ügyében ugyanúgy nem várta meg a nemzetközi vizsgálat eredményének közzétételét, ahogyan a maláj utasszállítóval kapcsolatban sem.

Állítólag Petro Porosenko ukrán államfő a leginkább a béke barátja Ukrajna jelenlegi vezetői közül. Hát, nem is tudom! Van abban egyfajta cinizmus, hogy a hadsereg legfőbb főparancsnokaként, egy békemenet résztvevőjeként épp a pravoszláv karácsony és vízkereszt közötti időszakban rendelte el a polgárháború kezdete óta legátfogóbb és legpusztítóbb támadást Donyec-medence városai és falvai ellen…

Ugyanő január 21-én, szerdán, a svájci Davosban sajátos performanszot adott elő. A világgazdasági fórumon egy sárgára festett, átlyuggatott fémlemezt mutatott fel a hallgatóságnak. Azt állította, hogy annak az autóbusznak az oldalából vágták ki, amit január 13-án ért támadás a délkelet-ukrajnai Volnovaha település közelében. Az autóbusz utasai közül tizenketten meghaltak, tizennyolcan megsebesültek.

Porosenko szó szerint a következőket állította: „Itt van nálam egy darab a volnovahai autóbuszból. És itt vannak annak az orosz rakétának a nyomai, amely az emberekbe csapódott. Számomra ez az országom elleni terrorista támadások szimbóluma. Ugyanolyan szimbólum, mint a Charlie Hebdo folyóirat, és mint az a terrorista támadás, amit egy orosz tiszt irányítása alatt hajtottak végre, amikor lelőtték a maláj repülőgépet.”

Nem vagyok katonai szakértő, de voltam sorkatona a hetvenes években, egy elsőlépcsős tüzér ezredben. Így vettem részt nem egy hadgyakorlaton, köztük nemzetközieken. Láttam vállról indítható rakétavető gránátok (RPG) pusztítását, láttam az Ural rakéta-sorozatvetőiből kilőtt lövedékek becsapódását. Állíthatom, hogy ezek nyomán egy autóbusz minimum kigyulladt, esetleg azonnal darabjaira esett volna. Leginkább úgy nézett volna ki, ahogyan az elmúlt jó félévben a délkelet-ukrajnai városok utcáin készült fotókon az ukrán büntető hadműveletek részeként rakétatalálatot kapott autóbuszok. Szétszakadtak, kigyulladtak, leégtek. Egy tenyérnyi festék nem maradt rajtuk, nem úgy, mint azon az buszon, amit a január 13-ai támadás ért. Ennek egyik oldalát – Csupán egyik oldalát, mert a másik érintetlen maradt! – ahhoz hasonló AK-gépkarabélyból kilőtt lövedékek lyuggathatták át, amelyekkel annak idején magam is kénytelen voltam lőgyakorlatokat végrehajtani.

Az esemény orosz televíziós feldolgozásában megszólaló brit szakértő ehhez hasonlóan érvelt. Túlélők azt is elmondták, hogy előbb oldalról sorozták meg a buszt, amit a sofőr megállított, majd valamivel később a jármű mellett valami felrobbant. A robbanás során keletkezett fémdarabok szintén eltalálták, kilyuggatták a jármű egyik oldalát, de rakétáról szó sem volt. Rakétadarabokat a busz mellett nem találtak. Ehhez képest egy órán belül, Kijevben - vagyis a helyszíntől több száz kilométerre - azt mondta a történtekről az ukrán hadsereg szóvivője, hogy a szakadár terroristák – értsd a népfelkelők – rakétáiból származtak a busz sérülései, s őket terheli a felelősség az áldozatokért.

A lázadók ellenben azt nyilatkozták: az ő 122 milliméteres Grad sorozatvetőik a helytől messze, hatótávolságon kívül települtek. Persze, ezt bárki állíthatja! Csakhogy két videó is készült, amelyeket szintén bejátszottak az említett televíziós feldolgozásban. Az egyiket az autóbusszal szemben haladó magán gépkocsi videó-felvevője rögzítette, amelyen a busz melletti aknarobbanás villanása látható. A másikat az állami autófelügyelet (GAI) magasabban elhelyezett kamerája készítette jóval a robbanás előtt, majd átigazítás után a már sérült autóbuszról. A robbanást lényegesen megelőző képsorok az út környezetében rakéták becsapódásait mutatják. Ám szakértők szerint a becsapódás utáni nyomokból arra lehet következtetni, hogy a lövedékeket az ukrán hadsereg állásai felől indították.

Itt van tehát egy állítás és vele szemben egy másik. Ma nem tudható, hogy melyik a valós. Porosenko azonban a volnovahai autóbusz ügyében ugyanúgy nem várta meg a nemzetközi vizsgálat eredményének közzétételét, ahogyan ezt a maláj utasszállító Ukrajna feletti lelövésekor is tette. Mindkét esetben ugyanilyen azonnali, a felelősök megnevezését tartalmazó nyilatkozattételi kényszer hajtotta a washingtoni Fehér Ház szóvivőit is. Mintha azonos forgatókönyvből dolgoztak volna...

Más kérdés, hogy a repülőgép-katasztrófa kivizsgálását tavaly július óta akadályozzák valakik. Nem lennék meglepve, ha az autóbusz ügyében sem születne hiteles magyarázat belátható időn belül. De ahogyan ez akkor nem zavarta, úgy láthatóan most sem zavarja a béke fondorlatos barátait az azonnali nyilatkozattételben. A halottak tragédiájával kufárkodva, mindjárt készek propagandacélokra használni azokat az eseteket, amelyeket talán épp maguk, vagy a környezetükben lévők kreáltak.

Ehhez képest gondolják meg: sokak szerint Petro Porosenko államfő még a leginkább békepárti Ukrajna jelenlegi vezetői között!

#