Oroszország nélkül egyetlen nemzetközi problémát sem lehet békés úton rendezni.

Enyhén szólva is nemtetszését fejezte ki az egykori amerikai külügyminiszter a jelenlegi washingtoni adminisztráció Oroszország-politikája miatt. Henry Kissinger (1923) a legnagyobb példányszámú német gazdasági és tőzsdei újságnak, a Handelsblattnak adott interjút. A frankfurti és a düsseldorfi tőzsde köteles lapjának december 30-ai számában megjelent beszélgetés ukrajnai és oroszországi vonatkozásait a Ruposters tette hozzáférhetővé.

Eszerint az amerikai hatalmi körök meg akarták leckéztetni Oroszországot mielőtt megállapodtak volna Ukrajna kérdésében. Jóllehet a német kancellár, Angela Merkel központi és nagyon fontos szerepet játszott az ukrán válság megoldásában, de az USA inkább azt szorgalmazta, hogy előbb Vlagyimir Putyint tegyék helyre, s csak ezt követően egyezkedjenek vele.

Kissinger, aki 1969 és 1977 között közvetlenül – ez idő alatt csaknem öt éven át külügyminiszterként – vett részt az USA nemzetbiztonsági politikájának alakításában, kezdettől figyelmeztetett az Obama-kormányzat Ukrajnával kapcsolatos magatartásának veszélyeire. Már 2014 februárjában azt nyilatkozta a CNN amerikai hírtelevíziónak:

„Oroszország számára azért annyira fontosak az ukrajnai események, mert az orosz államiság kezdetei épp Kijevhez kötődnek. Vagyis Oroszország politikai, még inkább vallási fejlődése éppen Kijevben, a Kijevi Ruszban kezdődött. Ezt követően ugyan szakadás következett be – nem utolsó sorban a mongol-tatár megszállás miatt (kdl.) –, de a 17. század végén, a 18. elején Ukrajna Oroszország része lett. Egyetlen oroszt, legyen bár disszidens, vagy kormányellenes felfogású, sem ismerek, aki ne tekintené Ukrajnát, legalább némiképp, az orosz történelem részének. Ezért az oroszok képtelenek közömbösek maradni Ukrajna jövőjével kapcsolatban. (…) Amerikának nem érdeke, hogy a ’megszállt erőd’ helyzetébe sodorja az oroszokat, hogy kénytelenek legyenek megmutatni, mire képesek”.

Az ukrajnai neonáci banderista mozgalomnak az események befolyásolásában betöltött szerepe miatt sokat mondó, hogy két éve Kissinger úgy adott a  CNN-nek nyilatkozatot, hogy előtte részt vett a Nácizmus nélküli világ jogvédő szervezet kijevi tanácskozásán. A mostani, a Handelsblattban megjelent interjúban újra arról beszélt: a nem akármilyen bekerítettségben lévő, identitásának visszaszerzésére törekvő Oroszországot nem lehet figyelmen kívül hagyni a nemzetközi ügyek megtárgyalásakor. Oroszország nélkül lehetetlen megtalálni a megoldást a szíriai válságra. Nélküle egyetlen problémát sem lehet békés úton rendezni.

A saját hatalmuk megtartását szolgáló kuruckodással hangulatot keltő vezetők által irányított Magyarországon Kissingernek az Európai Unió helyzetével kapcsolatos gondolatára is érdemes figyelni. Mint mondta: „Európa új típusú egység körvonalazására törekszik, bár még nincs abban a helyzetben, hogy képes legyen ezt az elvárást politikai formába önteni”. Ergo, előbb-utóbb kényszerűen eljön ez az idő, mert a mai világban az erők egyesítésének nem reális alternatívája a külön utasság.

Talán mondanom sem kell, mindez megerősíti a Bekiáltás blogban olvasható posztok mögötti szerzői felfogást. A tegnapi évzáró cikket követően, rendhagyó módon, ezért is tettem közzé ezt az idei utolsó utáni bejegyzést. Emiatt most javíthatom át az ottani statisztikai adatokat.[ :) ] De az új év előtt egy nappal ez a legkevesebb. Sokkal fontosabb, hogy tudja az ember: nemzetközi tekintélyekre is számíthat, amikor józan gondolkodásra hív fel, és nem hagyja magát eltántorítani hangulatkeltők, sőt uszítók által, trónoljanak azok bármilyen magasan is a hatalmi hierarchiában. 2016 előestéjén engem ez tölt el bizakodással. [Alt Gr x] #

Fotó: Kai Nedden