BEKIÁLTÁS: Nem baloldali az MSZP

Nem csak Gyurcsánytól, a tőkeérdeket képviselő MSZP-től is hiába várja Antal Attila a dolgozók és a Föld kizsákmányolása elleni fellépést.

antalattila.jpg

Attól tartok, újból csalódni fog Antal Attila, az Eötvös Lóránd Tudományos Egyetem Állam- és jogtudományi karának adjunktusa, a Politikatudományi Intézet oktatója, aki így írt első megcsalattatásáról „Merjünk radikális baloldalinak lenni!” című, 2019. november 19-én, a Mércén megjelent felhívásában:

«Több, mint 15 évvel ezelőtt fogalmazta meg Gyurcsány Ferenc azt, hogy „Merjünk baloldaliak lenni!”. Bevallom, ez hatott rám, hiszen elemi erővel erősítette meg bennem mindazt, amit addig is tudtam: a kizsákmányoláson alapuló világrendbe nem szabad beletörődni, szükség van radikális rendszer-alternatívára. Kár, hogy akkor nem sejtettem, hogy Gyurcsány „baloldal” alatt valójában neoliberalizmust értett – és ért ma is.»

Ezen a héten, december 16-án Antal Attila nyílt levelet intézett a Magyar Szocialista Párt Baloldali Tömörülés Platformjához a magát az európai baloldal hírportáljának nevező „A Mi Időnk” honlapon. „A baloldal esélye és társadalmi felelőssége” című levelet abból a meggondolásból tette közzé, hogy szerinteaz autoriter kapitalizmus (amelynek a két frakcióját jelenti az Orbán-rendszer és a liberálisok) a magyar társadalmat minden eddiginél jobban szétmorzsolja”. Velem ellentétben nyilván sokan kiakadnak ezen helyzetértékelésen, amelynek néhány további elemét idecitálom:

az Orbán-rendszer és a neoliberális kapitalizmus szentségtelen házasságában gátlástalanul kiszolgálják a nemzetközi nagytőkét cserébe azért, hogy felépítsék az állami burokban született nemzeti arisztokráciájukat,
– az Orbán-rendszer lett a korábbi szociálliberális kormányzatok által meggyengített szociális-, oktatási-, egészségügyi-, környezetvédelmi- és nyugdíjrendszerek hiénája és csődgondnoka,

– a liberális oldal valójában ugyanannak a kapitalizmusnak a helytartója, amivel az Orbán-rendszer is kiegyezett; a liberálisok sokkal jobban féltik a kapitalizmust, mint amennyire az autoriter államtól félnek.

Ezt követően Antall Attila hosszasan értekezik arról, miért van szüksége egymásra az Orbán által vezetett Fidesznek, illetve Gyurcsány Demokratikus Koalíciójának. Azt gondolja: Végre véget kell vetni a magyar politika évtizedes fátumának: az Orbán-Gyurcsány párviadalnak, amely kisemmizte, lerongyolta ezt az országot és mára az összeomló ellátórendszerek miatt naponta emberhalálban mérhető károkat okoz!” A nyílt levél szerzője úgy véli: „ez a szembenállás azért is hihetetlenül veszélyes, mert már eddig is ahhoz vezetett, hogy nincs szembenézés, felelősségre vonás a magyar politikában. Ez vonatkozik éppúgy Gyurcsányra, mint egy lehetséges kormányváltás esetén Orbánra és körére, hiszen nagyon is elképzelhető, hogy a tőke érdekeit kiszolgáló egyik frakció ismét menlevelet ad a másiknak”.

Antal ebben a helyzetben fordul Magyar Szocialista Párt Baloldali Tömörülés Platformjához: akadályozza meg ezt a kártékony egymásba akaszkodást, vállalja fel a tőke által kizsákmányolt osztályok védelmét; nézzen szembe azzal, hogy a globális klíma- és ökológiai válsággal csakis a kapitalizmus mostani formájának szétzúzásával, a demokratikus szocializmus értékeinek vállalásával és képviseletével lehet felvenni a küzdelmet.

Abból a nézőpontból, ahonnan én is vizsgálom a társadalmi folyamatokat, hibátlannak látszik a levezetés. Van azonban egy bökkenő, ami miatt attól félek, hogy Antal Attila másodjára is csalódni fog. Ahhoz a szervezethez, a Magyar Szocialista Párt Baloldali Tömörülés Platformjához fordult, amely nevében hordozza az illetéktelenséget. Jóllehet tisztában vagyok vele, hogy a mai Magyarországon nincs hiteles és társadalmi méretekben cselekvőképes baloldali politikai formáció – a neoliberális régebbi és újabb pártok is csak bitorolják a minősítést a szavazók megtévesztésére –, azt az ellentmondást azonban mégiscsak észre kellene venni, hogy ha egy pártnak baloldali platformja van, akkor az a párt nem baloldali, mert ha az lenne, nem kellene létrehoznia önmagán belül egy baloldali csoportot. Ha pedig az a párt nem baloldali, akkor csak jobboldali lehet.

És az MSZP esetében ez meg is felel a tényeknek. Hiszen a rendszerváltozás óta a tőke pártján állt és áll a dolgozókkal szemben. Nyilván érzi ezt Antal is, mert szómágiával fedi el az ellentmondást, amikor a trükkösen bevezetett „balliberális” fogalom helyett egy másik hamis szókapcsolattal, a „szociálliberális” jelzővel illeti a korábbi MSZP–SZDSZ kormányzatokat. És ha érvnek nem lenne elég az MSZP tőkepártisága mellett a rendszerváltozás körüli és azt követő szerepének megannyi megnyilvánulása, itt a legfrissebb eset. Mesterházy Attilát, az MSZP egykori, szépreményű elnökét a NATO Parlamenti Közgyűlés elnöki posztjára választották a héten. A döntést sajtóközleményben üdvözölte a politikus pártja. Azt pedig maga Mesterházy mondta el az Indexnek, hogy

„A magyar parlamentben, akivel találkoztam, pártpolitikától függetlenül mindenki gratulált. Nem találkoztam semmilyen kritikai megjegyzéssel, sőt kimondottan pozitívan álltak a magyar kollégák a felkéréshez”.

Csakhogy milyen baloldali párt az – kérdeztem egy Facebook-vitában –, amelynek egyik prominense a NATO-ban, a kizsákmányoló transznacionális tőke érdekeit szolgáló, véres hadműveleteket végrehajtó katonai szervezetben vállal vezető szerepet? Egyébként a többi magyar országgyűlési képviselő megelégedésére, aminél aligha kell ékesebb bizonyíték arra, hogy az alapkérdésekben egy húron pendülnek.

Ha nem cinizmusból fakad, akkor minimum tudathasadásos állapot ez, amit csak fokoz, hogy a közelmúltban a baloldali platform maga is szocialista kiáltványt tett közzé. Ebben többek között szintén az olvasható:

„Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a globális kapitalizmus nem képes érdemben javítani sem a szegényebb társadalmi rétegek, sem a szegényebb országok helyzetén. A Nyugat-Európához való felzárkózásunk ebben a gazdasági rendszerben reménytelen kísérlet. A gátlástalan profitérdek büntetlenül kihasználja a természetet, szennyezi a környezetet, és ha nem állítjuk meg, akkor klímakatasztrófába rántja az emberiséget. A globális tőke diktátumainak engedve az Európai Unió jelen formájában nem tudja betölteni igazi hivatását, az európai ráció és szolidaritás érvényesítését.”

Ebből, s a szöveg többi részéből nyilvánvaló, hogy alapvető ellentét feszül az MSZP-nek a neoliberalizmust, valójában a legpusztítóbb kapitalista érdekeket támogató tényleges tevékenysége, illetve a Hegyi Gyula vezetésével kapálózó, a szocialista kiáltványt kidolgozó fiatal párttagok maroknyi csoportja között. De ha akár ők, akár Antal Attila vagy más azt gondolja, hogy a jobboldali MSZP nem csupán valóságos értékrendjének elfedezésére használja a saját szervezetén belüli úgymond baloldali tömörülést, a mostani nyílt levél címzettjét, akkor arra nem csupán csalódások, de keserű kiábrándulások várnak a jövőben.

Ezt elkerülendő, akik ténylegesen is a rendszerkritikus útra akarnak lépni, azoknak meg kellene érteniük: erre egyik jelenlegi magyarországi parlamenti párthoz kapcsolódva sincs esély. Egyszerűen azért nem, mert mindegyikük az ilyen vagy olyan tőkeérdekeket képviseli. Természetesen, annak a felvetésnek is van létjogosultsága – De még mennyire! –, hogy itt és most a parlamenti pártokon kívüli törekvéseknek lényegében nincs társadalmi támogatottságuk. Ám az ezzel való szembenézés inkább kiindulópontja lehet egy majdan akár sikerre is vezethető szervezkedésnek, mint a mostani ön- és közámításnak. Már ha bárki számára is szempont ez a mai Magyarországon… #

CÍMKÉP: Antal Attila, az ATV Egyenes Beszéd című műsorának egyik adásában (Képernyőkép)