Az oroszországi liberálisok már rég tudják, hogy rászabadíthatja az országra az ordas eszméket.

Az amerikaiakkal versengve kiabálnak egyes európai politikusok a január 23-án, az oroszországi városokban lezajlott, Alekszej Navalnij ellenzéki vezér felhívására megtartott tüntetések ürügyén. Például Josep Borrell, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője Twitter-üzenetében tiltakozott a megmozdulások számos résztvevőjének őrizetbe vétele és az ellenük alkalmazott, úgymond aránytalan erőszak miatt. Üzenetében Borrell hangsúlyozta:

Hétfőn, az uniós külügyminiszterek videokonferenciáján feltétlenül tanácskozni fogunk a válaszlépésekről.

Meglehet, elkéstem, mégis megosztok néhány információt Borell úrral, nemkülönben az Alekszej Navalnij iránt mérhetetlenül elfogult magyarországi ultraliberális értelmiségiekkel a hétvégén „Lázad az orosz digitális nemzedék” címmel a Bekiáltás blogban megjelentetett, kétségtelenül terjedelmes elemzésemből.

ELSŐ TÉTEL: Én azt láttam a tévében, hogy a koronavírus-járvány miatt a Nyugaton sem engedélyezett tüntetéseket Európa-szerte rohamosztagosokkal verették szét. Könnygázt, gumilövedékeket is bevetettek, amihez képest az oroszországi karhatalom működése maga volt a finomkodás. Annak ellenére, hogy a megmozdulás második felében feltehetően magánzsoldosok, illetve láthatóan náci jelképekkel kidekoráltakból álló, szervezett csoportok léptek fel a rendőrökkel szemben, akik többségénél még pajzs sem volt. És akkor még nem említettem, hogy egyes amerikai városokban ezen a hétvégén folytatódtak a hónapok óta tartó megmozdulások, s a résztvevőkkel szemben a rendőrség a szokásos brutalitással járt el.

MÁSODIK TÉTEL: „Egy dolog, hogy Putyin ellen küzdünk, de a szélsőségesen nacionalista Navalnij által kínált út az országot a fasizmusba taszítja” – nyilatkozta nem sokkal halála előtt a szovjet disszidens nyugatosok nagy tekintélyű, 2014-ben elhunyt politikusa, közírója, Valerija Novodvorszkaja, aki 1988-ban megalapította a Szovjetunió első nyíltan ellenzéki pártját, a Demokratikus Szövetséget.

HARMADIK TÉTEL: Navalnij mindig aszerint váltogatta a nézeteit, építette a kapcsolatait, hogy honnan remélt több pénzt. Ehhez elég átnézni az interneten róla szóló szövegeket. Jogászként, pénzügyekkel, tőzsdézéssel foglalkozó közgazdászként nem volt sikeres. Ezért közéleti szereplésre adta a fejét. Szervezeteket alapított, belépett a liberális ellenzéki Jabloko pártba, ahonnan végül kizárták, mert ki akarta túrni az alapítót. Viszont a párt révén, illetve az amerikai kormányzati körökben Oroszország részekre szedése érdekében futtatott Gari Kaszparovval, az egykori sakkvilágbajnokkal, továbbá a jelcini időszak igen befolyásos közéleti szereplőjének, Jegor Gajdar kormányfőnek a lányával való kapcsolatát kamatoztatva többek között elérte, hogy amerikai ösztöndíjat kapjon, bekerüljön az Aeroflot légitársáság igazgatóságába stb. Változatos, az Echo Moszkvi független rádió műsorvetői posztját is felölelő pályáján tett már néhány ideológiai kanyart a nacionalizmustól a liberalizmusig meg vissza.

NEGYEDIK TÉTEL: A hazai értelmiség nem akarja érteni, hogy a tőkének nincs ideológiája. Ha a hasznot a fasizmustól reméli, akkor azt hozat létre, ha valamiféle képviseleti demokráciát, aminek az a lényege, hogy csak az őt szolgálókat engedi be a hatalomba, akkor azt. (Lásd ennek eszközét, a végtelenül bonyolult amerikai választási rendszert, amit még meg is lehet hekkelni ellenőrizhetetlen levélszavazásokkal, rosszul működő számítógépekkel, amiről még Trump hatalomra kerülésekor készített dokumentumfilmet Michel Moore!) És akkor még nem említettük a Franco-, a Salazar-diktatúrát, vagy a dél-amerikai bábkormányokat, hogy De Gaulle félautoriter hatalmáról, vagy Ukrajna nácikkal kollaboráló örökségének amerikai segédlettel történő feltámasztásáról ne is beszéljek. Vagy Orbánról, akivel annak ellenére kiegyeznek a nyugatiak, hogy felszámolta a demokrácia ingatag ellenőrző intézményeit.

ÖTÖDIK TÉTEL: Ha Putyinnak van bűne a megalomániájával, akkor az az, hogy helyzetbe hozott egy addig Oroszországban alig ismert figurát, aki az ukrajnai puccshoz hasonló viszonyokat idézhet elő Moszkvában, ami megrendítheti a világot. Egyébként Navalnij támogatottsága épp a fővárosban, ahol korábban a szavazatok 27 százalékát szerezte meg a polgármester-választáson, a tüntetésen megjelentek száma és összetétele alapján nyilvánvalóan visszaesett. Aki pedig minderre részletesebben, a globális és a geopolitikai folyamatokkal összevetésben is kíváncsi, olvassa el a „Lázad az orosz digitális nemzedék” című cikkemet. Garantálom, hogy az olvasók többségének elakad a lélegzete tőle.#

CÍMKÉP: Tüntetők tepernek le egy rendőrt a január 23-ai moszkvai megmozduláson –Navalnij nyugati hírszerző szervezetekkel való kapcsolatára épp az általa néhány napja nyilvánosságra hozott videó egyik részlete világít rá. Tevékenysége következtében a kijevi puccshoz hasonló viszonyok jöhetnek létre Moszkvában, ám ez – hogy John Reed híres riportkötetének címével éljek – ismét megrendítheti, de akár el is pusztíthatja a világot