Így rángatják Ukrajnát

Ukrajnával kapcsolatban alig van olyan kérdés, amire a nyugatiak, illetve az oroszok hivatalos válasza egybecsengene. Tíz témáról pro és kontra.

mizseikalmanfriderikusz2015-03-25x.jpgUkrajna talpra állításának nehézségeit járta körül az ATV-beli, 2015. március 25-ei Friderikusz-műsor Mizsei Kálmán közgazdász és diplomata megszólaltatásával. Az interjúalany korábban az ENSZ főtitkár-helyetteseként foglalkozott a régió problémáival, illetve az Európai Unió moldovai különmegbízottja volt. Magyarországon a Soros György által létrehozott budapesti Közép-Európai Egyetemen tanít. Jelenleg ő vezeti az Európa Tanács által 2014 augusztusában, kijevi székhellyel létrehozott, úgynevezett Polgári Biztonsági Szektor Reformjának Tanácsadói Misszióját.

Friderikusz Sándor műsorvezető minden kötelező és kényes kérdést feltett. A válaszok a Mizsei Kálmán által betöltött pozíciónak megfelelő, helyenként kifejezetten diplomatikus álláspontot tükrözték. Éppen emiatt nagyon hiányzott a másik fél, történetesen az orosz vezetés véleményét képviselő megszólaló. Ez a hazai közéleti talk show-kban – itthoni témák esetében is – rendre így történik, jóllehet folyamatosan kiderül, hogy az interjúalany sajátos helyzetéből adódó, elfogultságokat tükröző válaszok érdemi kezeléséhez általában nem elég a riporter felkészültsége. Ő ugyanis bármennyire igyekszik, az esetek többségében nem képes az esetleges ellenvéleményt képviselő szakértő feladatának megoldására, ab ovo nem lehet igazi vitapartnere a téma minden csínját-bínját ismerő interjúalanynak.

Ukrajna - USA-oroszZaszloval_2.jpgA Friderikusz-műsorban elhangzott beszélgetésre reflektálva, szinte lehetetlen feladatra vállalkozom. Arra teszek kísérletet, hogy Mizsei Kálmán leglényegesebb megállapításait ellenpontozzam az orosz hivatalos álláspontot támogató politikusoknak, értelmiségieknek az orosz állami tévéadásokban tucatszor hallott, újságokban sokszor olvasott véleményével. Ennek során némileg szerkesztve adom közre az Ukrajnában dolgozó magyar diplomata egyes megállapításait, ami ebben az esetben főleg azt jelenti, hogy az interjú különböző helyein elhangzott, egyébként összetartozó mondatokat egy helyre csoportosítom. Az így elkészült összeállítás elég terjedelmes. Az áttekintést azonban megkönnyíti az alábbi témajegyzék, amelynek számozása alapján könnyen megkereshető az olvasót érdeklő pro és kontra vélemény.

  1. Moszkva ukrajnai katonai jelenléte, terrorista és diverzáns akciói
  2. A putyini Oroszországnak az ukrán állam állítólagos szétzilálására irányuló törekvése
  3. Az ukrán átalakulás mögötti amerikai érdekek, a CIA szerepe, a sajtószabadság
  4. Washingtonból, vagy Kijevből irányítják-e Ukrajnát?
  5. Mekkora a fasizmus térnyerése Ukrajnában?
  6. A fővárosi, illetve a vidéki lakosság helyzete. Ki mit tett a nélkülözőkért?
  7. Az ukránok tűrőképessége, a reformok finanszírozása
  8. Az ukrán rendőrség reformjának tervezett lépései
  9. Az ukrán ügyészség reformjának tervezett lépései
  10. A társadalom minden részét átható korrupció elleni intézkedések

1. Mizsei Kálmán Moszkva ukrajnai jelenlétéről:

Az úgynevezett hibrid háborúban az oroszok gyors kezdeti sikerei az ukrán intézményrendszer gyengeségeivel magyarázhatók. Szerinte Oroszország nem csak katonai erőt alkalmaz a felkelők támogatására, hanem terrorista és diverzáns akciók is zajlanak a hátországban. Mindezzel az Putyin célja, hogy Oroszországnak rendelje alá az ukrán államot. Mizsei Kálmán szerint Ukrajna lakosságának nagy része is az orosz vezetést tartja felelősnek a kialakult helyzetért.

Rekonstruált orosz álláspont: A misszióvezető az Ukrajna délkeleti részén élő, főként orosz ajkú felkelők autonómiatörekvéseit összemossa Oroszország állítólagos érdekérvényesítési szándékaival. Átsiklik a felett, hogy a kijevi hatalom által indított, nevében is büntető hadművelet elleni fegyveres lázadás tagjai döntő részben ukrán állampolgárok, akik kezdetben az ukrán hadseregnek a donyecki és luganszki területen lévő fegyverraktáraiban lévő nehézfegyvereket, harckocsikat és lőszert használták, majd ezeket az ukrán hadsereg elmenekülő, harcolni nem akaró katonáitól zsákmányoltakkal egészítették ki. Ezek kezelése nem okozhatott gondot nekik, hiszen az itt élő négymillió ember között nagy számban voltak és vannak a még a szovjet hadseregben kiképzett, sőt Afganisztánt megjárt katonák.

Természetesen van tudomásunk arról, hogy a felkelők mellett a legkülönfélébb nemzetiségűek, köztük oroszok is harcoltak, de ők ugyanolyan önkéntesek, mint azok a külföldiek, akik az ukrán hadsereg oldalán vettek és vesznek részt a polgárháborúban. Az orosz hadsereg reguláris alakulataival egyáltalán nem kapcsolódott be az eseményekbe. Az ezekről közölt szórványos, úgynevezett bizonyítékokról minden esetben kiderült, hogy hamisítványok, vagy évekkel ezelőtt, Grúziában készültek, mint az a fotó, amit az amerikai szenátus egyik bizottsága előtt mutattak be. A tény az, hogy az ukrán hadsereg által elfogott fegyveresek között – egy tavaly nyár elején ukrán területre tévedt járőr tagjain kívül – nem volt Oroszországból bevetett katona. Emellett Mizsei úr azt a látszatot kelti, mintha az orosz hadsereg még diverzáns akciókat is szervezne Ukrajnában. Ezt a vádat eddig még nem hallottuk, de természetesen légből kapott.

Oroszország eddig sem rendelte maga alá az ukrán államot. Erre bizonyság, hogy bár az ukrán államfői székben Oroszországhoz eltérően viszonyuló személyek ültek az elmúlt húsz évben, velük a moszkvai vezetők az Ukrajnát megillető tisztelettel tárgyaltak, őket partnerként kezelték. Ez történelmi okokból és vállalataink eddigi szoros együttműködéséből, a munkaerőmozgásból, a szoros lakossági-családi kapcsolatokból egyaránt következett. Ezért két évtizeden át Oroszország a legtöbbször toleráns módon viszonyult például ahhoz, hogy az ukrán félnek gyakran nehézségei voltak az orosz belső áron szállított gáz számlájának kiegyenlítésével.

Azzal, hogy Ukrajna orientációja megváltozott, természetesen mi is szigorúan piaci alapokra helyeztük az együttműködést. Az is bizonyosnak látszik, hogy az ukrán és az orosz cégek közötti, most megszakadt kooperációnak csak kis része áll helyre a jövőben, hiszen az orosz vállalatok folyamatosan átrendezik a nemzetközi kapcsolataikat. Ez nagy veszteséget okoz az ukrán gazdaságnak, hiszen például a nyugati űrhajózási és repülőgépipar, vagy a hadiipar aligha tart igényt azoknak az ukrán cégeknek a gyártmányaira, amelyeket eddig az orosz vállalatok vásároltak meg.

2. Mizsei Kálmán Oroszország veszélyes voltáról:

A diplomata szerint a putyini Oroszország veszélyezteti Ukrajnát, az oroszok az ukrán állam teljes szétzilálására törekszenek. Maga Putyin elnök nyilatkozta azt többször, hogy a huszadik század legnagyobb tragédiája a Szovjetunió szétesése volt – mondta az interjúban. A Krím annektálása, vagy az, ami a Grúziáról leszakadt-leszakított Abháziában, Dél-Oszétiában folyt, illetve Kelet-Ukrajnában most zajlik, azt bizonyítja, hogy az orosz államfőben van egyfajta elégedetlenség az 1991-ben létrejött és az Oroszország által is garantált, szentesített status quoval kapcsolatban. Meg vagyok győződve, hogy Oroszországnak is az a hosszú távú érdeke, hogy ezt a helyzetet a nemzetközi jog alapján tudjuk megoldani. Ehhez képest veszélyes a helyzet. Már ma nagyon militarizált az oroszországi táradalom. Már ma azt látjuk, hogy miközben az oroszországi nemzeti jövedelem csökken, visszavágják az állami alkalmazottak fizetését, a szociális kiadásokat, a katonai kiadások rakétamódon nőnek. Mindannyiunk érdeke, hogy ennek a cselekvésnek a határvonala erős piros krétával meg legyen húzva.

Rekonstruált orosz álláspont: Miközben mindenki Oroszországra mutogat, éppen a nyugat vezető ereje, az Amerikai Egyesült Államok volt az, amely megszegte azt az ígéretét, hogy miután a Szovjetunió kivonja csapatait Kelet-Európából, nem lépteti be a NATO-ba az érintett országokat. A kettős mércét mutatja, hogy a NATO fegyveres erejének támogatásával, Belgrád bombázásával érték el, hogy Koszovót kiszakítsák Szerbiából, de ezt a meghatározó nyugati országok rendben lévőnek találják. Időközben az USA-ból exportáltak vezetőket például Grúziába.

Ma már amerikai támaszpont-rendszer fonja körbe Oroszországot, és az USA – miközben katonái a  botrányos Monroe-elv alapján az ország határaitól sok ezer kilométerre biztosítják az amerikai érdekek képviseletét – magatartásával egyszerűen kétségbe vonja, hogy egy másik államnak, történetesen Oroszországnak is lehetnek geopolitikai érdekei. A piros krétát éppenséggel Washingtonban is elővethetnék már, de nem mások, hanem az USA világgazdasági térnyerésének, piacszerzési törekvéseinek visszafogására, s ami ezekkel szorosan összefügg, katonai terjeszkedésének megállítására, ami mögött az európai térség destabilizálásának szándéka áll. Az USA, annak érdekében, hogy megakadályozza egy nála hatékonyabb gazdasági erő felemelkedését, egy 700 milliós piac létrejöttét, éppenséggel az ukrajnai kérdést használja fel arra, hogy akadályozza Oroszország és az Európai Unió együttműködését.

Oroszország, bármennyire is növeli katonai kiadásait, az USA-hoz képest csak a töredékét költheti fegyverkezésre. Ehhez képest az USA legbefolyásosabb tényezői a nyugati sajtó segítségével fellármázzák a fél világot, ha Moszkva védelmi lépéseket tesz. Akik bennünket vádolnak, figyelmen kívül hagyják, hogy – például a Krím visszatérése Oroszországhoz – az ott élők elsöprő erejű népszavazásával történt. Ezt a hónapokkal az események után közzétett nyugati közvélemény-kutatási adatok is megerősítik.

3. Mizsei Kálmán Amerika ukrajnai érdekeiről:

A műsorvezető felvetette, hogy egyesek szerint az ukrán átalakulás mögött amerikai érdekek munkálnak, s hogy a CIA ármánykodása áll a folyamatok hátterében. Mizsei szerint azonban ezeket a vádakat az oroszok terjesztik és ezt egészen addig teszik, amíg Ukrajnát alá nem tudják rendelni Oroszország gyarmatosítási törekvéseinek. A Majdan két forradalmát nem az amerikai ármánykodás hozta létre, hanem a nagyon rokonszenves ukrán társadalomnak az a vágya, hogy az európaiakéhoz hasonló méltóságban élhessen. Az orosz vádaknak a valósághoz nincs köze. Vagy legalábbis minimális köze van. Nyugat-Ukrajnában és Kijevben, amelynek lakossága nagyrészt orosz anyanyelvű, egyértelműen az orosz vezetést teszik felelőssé a helyzetért. Amit erről az orosz média állít, az elrugaszkodott a valóságtól, a demokratikus kontrolltól. Nehezen tudják elképzelni, hogy ez az ukrán társadalom tényleg méltóságot szeretne és nem azt, hogy az orosz elnöknek legyen mélyen alárendelve. Mi azon vagyunk, hogy az európai értékek alapján Ukrajna maga határozhassa meg a sorsát és saját politikai orientációját, beleértve a Donyeck-medencét és a Krímet is.

Rekonstruált orosz álláspont: Az ukrajnaiak normális életre való vágya magától értetődik. Azt azonban nehéz lenne tagadni, hiszen Victoria Nuland, az amerikai kormányzat főhivatalnoka maga beszélt erről a nyilvánosság előtt, hogy erre a vágyra építve az USA és jó néhány amerikai és nyugat-európai alapítvány több milliárdos támogatásával, fegyveresek kiképzésével ösztönözte ezeket a folyamatokat. A kijevi főtér, a Majdan eseményeinek időszakában több amerikai kormányzati tényező – beleértve az alelnököt is – nem egyszer megfordult az ukrán fővárosban, s nyilván nem csak veknit osztogatott, mint egy ízben Nuland asszony tette. A mi hírszerzői jelentéseink szerint igenis részese volt a CIA-nek a törvényes ukrán elnök, Viktor Janukovics elleni államcsíny megszervezésében. Az amerikai cégek által ezt követően heteken belül megszerzett ukrajnai gázüzletek pontosan mutatják, hogy mi is itt a valódi cél, amellett, hogy az ukrán bábkormány lehetővé teszi, hogy az USA Oroszország elleni katonai hídfőállást építsen ki Ukrajnában. Mindenesetre, amíg Ukrajna jelenlegi elnökének hatalomba juttatását leplezetlenül amerikai politikusok intézték, Oroszország egyik korábbi ukrán elnök megválasztásába sem szólt bele.

Ami pedig az orosz médiát illeti. Mi azt látjuk, hogy éppen Ukrajna az, ahol a befolyásos televíziós csatornák ugyanúgy az oligarchák tulajdonában vannak, mint minden más. A legnagyobb hatású tévécsatorna éppenséggel Porosenko államfő üzleti érdekeltségébe tartozik, ahol csak az ő álláspontjával egyező nézetek kaphatnak hangot. Ukrajnában egy éve kifejezett erőszakos támadásokat intéztek több tévécsatorna és újság vezetői ellen, lekapcsolták az oroszországi állami televízió adásait, kitiltották az orosz tudósítókat. Mindezt nyilván a sajtószabadság jegyében! Az ukrán televíziókban nem mutatják be, milyen szenvedésen ment és megy keresztül Kelet-Ukrajna lakossága, újságírókat ítélnek el, ha a háború ellen szólalnak fel. Miközben az orosz televíziós vitaműsorok rendszeres szereplői az ukrán közélet kijevi kormányálláspontot is képviselő személyiségei, nyugati, köztük amerikai újságírók, európai parlamenti képviselők, Ukrajna, továbbá az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok lakossága saját médiumaiból nem ismerheti meg a nyugati kormányokétól eltérő álláspontokat. A nyugati médiumokban az elmúlt egy évben gyakorlatilag nem közöltek riportokat a harcok színhelyéről, az ott élő lakosságot, annak képviselőit, a felkelők vezetőit pedig végképp nem szólaltatták meg.

4. Mizsei Kálmán az ukrán vezetés külföldi tagjairól:

Ukrajnában annyi volt már a sikertelen reformkísérlet, hogy fel kell rázni az országot. Emellett abban bízom, hogy ezek a külföldi – egyébként részben ukrajnai előélettel, vagy családi gyökerekkel rendelkező, azonnal honosított – vezetők gyorsan megtalálják a tehetséges ukrán utódaikat. Tény, hogy az ukránok elfogadták ezt a helyzetet, amit megkönnyített az, hogy a soknemzetiségű Szovjetunióban ez bevett gyakorlat volt.

Rekonstruált orosz álláspont: A kormány meghatározó pénzügyi, gazdasági és egészségügyi tárcáját amerikai, litván, grúz miniszterek kapták. A belügyminisztériumban, az ügyészség vezetésében a helyettes vezetők szintén külföldiek, mindegyikük közvetlen amerikai kapcsolattal. Erre mondjuk Oroszországban, hogy Ukrajnát nem Kijevből, hanem Washingtonból irányítják. Hasonló helyzetet egyetlen nyugati országban sem tűrnének el. Úgyhogy, enyhén szólva szokatlannak találjuk, de az ukrajnaiak ügyének tekintjük, ha elfogadják ezt a helyzetet.

5. Mizsei Kálmán az ukrán fasizmusról:

Ez nemcsak, hogy humbuk, hanem éppen az ellenkezője az igaz. Ez egy nagyon toleráns, soknyelvű társadalom. Maguk a választások is bizonyítják ezt, amelyeken a szélsőségesen jobboldali erők minimális szavazatot kaptak. Ukrajnában nincs tere a fasizmusnak.

Rekonstruált orosz álláspont: Egyetértünk azzal, hogy az ukrán társadalom általában véve toleráns. De egy szélsőséges erő befolyásának mértéket hiba csupán a parlamenti befolyásával mérni. A kijevi főtéren történt megmozdulások második részében vetették be azokat az erőket, amelyek tagjait a megelőző években az ukrajnai Kárpátokban, továbbá Lengyelországban és részben Litvániában képeztek ki. Ezeket az alakulatokat kifejezetten katonai mintára, kijelölt parancsnokok irányításával szervezték sátortábor-körletekbe, s látták el a szükséges élelmiszerrel, eszközökkel a Majdanon. Az alakulatok szervezésének ideológiai alapját a banderista, tehát ultranacionalista-fasiszta hagyományokból merítették.

Ennek az ideológiának a befolyását jól jelezték, hogy az egész 2014-es évben Sztyepan Bandera képe és náci jelképek alatt folytak az erőszakos megmozdulások. Már márciusban banderisták vették kezükbe a 60 ezres milicista sereg kiképzését, sok szobrot állítottak Banderának, a városokban rendszeresek voltak a maszkos, fekete ruhás csapatok esti fáklyás felvonulásai. A csoportok tagjai számos pogromban, pravoszláv templom felgyújtásában vettek részt.

De mindennél többet mond, és a kultusz állami rangra emelését jelzi, hogy októberben, Petro Porosenko államfő javaslatára, az ukrán parlament nemzeti ünneppé nyilvánította október 14-ét, az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) alapításának napját. A náci Németország oldalán 1943-tól leginkább büntető akciókban részt vevő banderista hadsereg tagjai ritka kegyetlenséggel irtották a velük nem szimpatizáló ukránokat, zsidókat, oroszokat, beloruszokat, ruszinokat, lengyeleket.

2015. márciusi fejlemény, hogy Dmitro Jarost, a Pravij szektor (Jobb szektor) nevű, több ezer tagból álló, újnáci banderista szervezet vezetőjét a Védelmi Minisztérium felkérte az Önkéntes Szövetség Ukrajna Védelmére elnevezésű szervezet létrehozására és működtetésére. Az állami szolgálatba fogadott Jaros nézeteit ismerve, nem kell sok fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, kik alkotják majd ennek az úgymond civil véderőnek a tagjait. Mindezt felelőtlenség csupán annyival illetni, hogy humbuk.

6. Mizsei Kálmán a lakosság helyzetéről:

Kijev, amely sok száz kilométerre van a harcok helyszínétől, nagyon élhető város. A háború miatt sok gazdag is a fővárosba költözött Keletről s elképesztő, hogy milyen autóparádét láthat az ember az utcákon. Vidéken, sok helyen nagy a szegénység, de éhínség nincs. A háború sújtotta Donyec-medencét illetően nagyon féltünk a téltől, mert nem volt biztos, hogy például lesz fűtés. Végül nem lett igazán nagy katasztrófa. Egymillió ember kényszerült elhagyni a lakóhelyét, de a civil társadalom hihetetlen erejére utal, hogy miközben az ezzel kapcsolatos állami segítségnyújtás rendkívül lassú és gyenge volt, s talán az Európai Unió részéről is jöhetett volna gyorsabban, eközben a társadalom fölszívta ezeket az embereket. Sokaknak otthont adtak, a menekültszállásokat alig vették igénybe.

Rekonstruált orosz álláspont: Kezdjük talán azzal, hogy a kijevi vezetés embertelen módon reagált a krími népszavazásra, amikor a nyáron elzárta azt a csatornát, amelyen keresztül a félsziget kapta a vizet. Oroszországnak kellett rohamtempóban kiépítenie olyan csővezetékeket, amelyekkel nagyrészt el lehetett látni vízzel a lakosságot. Az ukrajnai civil társadalom erejét, az orosz-ukrán rokoni kapcsolatok szerepét nem akarjuk alábecsülni, de tény, hogy a menekültek többsége Oroszország felé vette az irányt. Elsősorban az orosz társadalom anyagi segítségét vették igénybe a Kelet-Ukrajnából menekülők.

Ami pedig a telet illeti. A polgárháború által közvetlenül érintett területekre az orosz kormány eddig összesen húsz autókonvojjal 25 ezer tonna élelmiszer- és gyógyszerszállítmányt juttatott el. Ezek célba érését, különösen kezdetben, kifejezetten akadályozták az ukrán hatóságok. Majd a legnagyobb télben elzárták a donyecki és a luganszki területre vezető gázvezetékeket. Ebben a helyzetben ismét Oroszországnak kellett beüzemelnie olyan gázvezetékeket, amelyeken orosz költségre biztosítani lehetett az ellátást, s elérni azt, hogy az ott élők ne fagyjanak meg.

Nemhogy lassú és gyenge volt a kijevi kormány és az Európai Unió magatartása, hanem kifejezetten embertelen. Ennek alapján a Délkeleten élők ma már úgy érzik, hogy Ukrajna lemondott róluk, miközben ők csupán autonómiát kértek. Azt, hogy egy olyan föderatív ukrán államban szeretnének élni, amit immár a Minszk 2 megállapodás is kilátásba helyezett. Pária voltuk érzését erősíti mindmáig, hogy tavaly július óta nem folyósítják a nyugdíjasoknak a jogos nyugdíjjárandóságot, s a harcok többé-kevésbé szünetelése óta is rombolja az ukrán hadsereg a területet az Ukrajna többi részével összekötő hidakat, vasutakat. A kishatárforgalom betiltásával, az eddig szabad átjárás megszüntetésével pedig lehetetlenné teszik, hogy a határ két oldalán élő rokonok közvetlenül tartsák a kapcsolatot, s hogy az Ukrajnában munkanélkülieket az orosz oldalon lévő cégek, gazdaságok úgy foglalkoztassák, mint eddig.

7. Mizsei Kálmán az ukrajnaiak tűrőképességéről:

Annak ellenére, hogy nagyot romlott az életszínvonal, az embereket alapvetően az érdekli, hogy az ország méltósággal élhető hely legyen. Ennek fejében vállalják az átmeneti pénzügyi, anyagi nehézségeket. A reformok finanszírozásához Ukrajna kapott egy négyéves, 17,5 milliárd dolláros IMF-hitelt. Magán- és állami hitelezőkkel is folynak tárgyalások a korábbi hitelek visszafizetésének átütemezéséről, az adósság-, a kamatterhek csökkentéséről. Ez is sokmilliárdos tétel lehet.

Rekonstruált orosz álláspont: Úgy gondoljuk, hogy a nyugati pénzügyi erőfeszítések messze elmaradnak a szükséges mértéktől. Nyugaton nem érzékelik eléggé a feladat nagyságát. Nekünk erről azért van némi képünk, mert korábban Oroszország nem egyszer kisegítette az anyagi gondokkal küszködő ukrán költségvetést, nem beszélve arról, hogy két évtizeden át orosz belső áron szállítottuk a gázt Ukrajnának, bár olykor ennek ellenértékét nagy nehezen kaptuk meg. Oroszország egyébként, az IMF tagjaként, szintén részt vesz a mostani ukrajnai pénzügyi mentőakcióban. Nemrégiben, az IMF-hitel részeként átutaltunk csaknem 14 millió dollárt. De látnunk kell, hogy ami Ukrajna finanszírozása terén eddig történt, a kevésnél is kevesebb. Ráadásul az IMF-hitelek fejében piaci szintre kell emelni az energiahordozók árát. Ez azt jelenti, hogy például a gáz árát 280 százalékkal emelik, a távfűtését 60 százalékkal, miközben az infláció az év végéig elérheti a 30 százalékot és jelentősen csökken a GDP. Láthatóan a nyugati országok vonakodnak attól, hogy jelentősebb anyagi áldozatot hozzanak az országért. Eközben mára az is a távoli ködbe veszett – amivel a Majdan első megmozdulásain résztvevőket kecsegtették –, hogy az ukránok hamarosan szabadon mehetnek a nyugati országokba munkát vállalni, s hogy például a lengyelországihoz hasonló viszonyok lesznek náluk is.

8. Mizsei Kálmán az ukrán rendőrség reformjáról:

„A repülőgépet repülés közben kell megjavítani” – mondta a misszióvezető, hogy érzékeltesse Ukrajna talpra állításának nehézségeit. Ugyanis az általa vezetett százfős szervezet célja az ukrajnai jogállamiság megteremtése, az igazságszolgáltatás és rendfenntartás reformja a háborús viszonyok közepette. A diplomata így jellemezte az országot: „Ukrajnában van egy nagyon mély szovjet intézményrendszer, benne a pokoli harmincas évek és a II. világháború történetével. Erre telepedett rá a kilencvenes években egy hihetetlenül korrupt oligarchikus struktúra. Azt szoktuk mondani, hogy a korrupció nem része a rendszernek, hanem a rendszer maga.” Míg másutt a kormány reformokat hirdet meg és a lakosság ellenáll, itt a fordítottja történik: a lakosság követeli a reformokat, beleértve ebbe sok szakmai szervezetet is, de nehéz végrehajtani őket, mert a kormány még nem kész erre.

Most az helyzet, hogy egymással vetélkedő hatalmi központok a saját fegyveres erőikkel uralják az életet. A különféle rendfenntartó erők, a vámőrség, az ügyészség tagjai, akik a pozíciójukat általában megvásárolták, dézsmálják a lakosságot, a pénzt pedig fölfelé osztják. A reform során – például a rendőrség esetén – ki akarják cserélni az állomány tagjait, amelynek korhatárát 35 évben állapították meg. Háromszorosára emelik a fizetésüket, hogy ennek fejében elvárhassák tőlük, hogy korrupciótól mentesen, a törvények betartására, és csak erre koncentrálva dolgozzanak.

9. Mizsei Kálmán az ukrán az ügyészség reformjáról:

Az ügyészi rendszerben szintén harmincas évekbeli mechanizmusok hatnak. Az ügyészeket személyi összefonódások alapján nevezik ki, teljhatalmuk van, a vizsgálatok eredménye nagyon gyakran a hatalmon lévők, a gazdagok céljait szolgálja, s nem a tényleges bűnelkövetők felderítését. Tavaly novemberben meghoztak egy új törvényt, amelynek bevezetése a mostani helyzethez képest nagy előrelépést jelentene. Megváltoztatja az ügyészség túlhatalmát, nagy létszámcsökkentést ír elő, a felvételt szakmai alapokra helyezi, létrehoz egy jogsegélyrendszert, amelynek keretében az állampolgár képzett ügyészekhez fordulhat jogorvoslatért. Igaz viszont, hogy bár a törvény április 25-én lép életbe, de egészen egy hónappal előttig semmilyen előkészítés nem történt a megvalósítása érdekében. Most végre lecserélték az ügyészség vezetőit. Egy aktívabb főügyészt neveztek ki, és egy szintén aktív, grúz helyettes főügyészt, akik elkezdték a munkát. De nyilvánvaló, hogy nagy ellenállásra kell számítani.

10. Mizsei Kálmán a korrupcióról:

A reformok egyik akadálya a korrupció. A közélet megtisztításának egyik feltétele a korrupciós csapok elzárása a gáz-, a kőolaj-kereskedelem, általában az orosz kereskedelemmel foglalkozó vállalatoknál. Vagy mondhatom a szén ártámogatásokat… Ha ez megszűnik, a nagyvállalkozók, az oligarchák nem jutnak hozzá az éves milliárdos apanázsukhoz. Valamelyest ez önmagában is felszabadíthatja a gazdaságot, ugyanakkor kevesebb forrás jut a hatóságok megkenésére. A jogállamiság megteremtésével igenis félniük kell azoknak, akik lopnak, mert a jövőben a jog egységesen ítéli meg az egész társadalmat, szegényt és nagyon gazdagot, nagy hatalmút és kisembert. Természetesen ez egy ideális kép, de ha ebbe az irányba nagyon jelentősen el tudunk menni, az óriási energiákat képes felszabadítani. Nagy kérdés, hogy Ukrajnában megszületik-e az a vezetői erő, amely rábírja az oligarchákat arra, hogy eddig és ne tovább, s amely megérteti velük, hogy rendezett viszonyok között is megtalálhatják számításukat. Talán nem ártana ehhez egy nagyon tekintélyes, külső politikai szereplőnek a segítségét is igénybe venni…

Rekonstruált orosz álláspont: Örülünk, ha mindez megvalósul. Oroszországnak is érdeke, hogy Ukrajnában rendezett jogi, intézményi viszonyok alakuljanak ki. Annál inkább, mert a moszkvai vezetésnek is épp elég gondot okoz a saját közigazgatásnak, az igazságszolgáltatásnak a kézben tartása, az itteni korrupció elleni fellépés, a gazdaságban és a társadalmi-szociális szférában a strukturális reformok végrehajtása, a saját oligarchák kordában tartása. Ha elvágják az ukrajnai kapcsolati szálakat, akkor ennek kedvező hatása lesz az orosz üzleti élet kifehérítését, a korrupció visszaszorítását célzó moszkvai erőfeszítésekre is.

#