Igazodási fóbiától beteg a sajtónk

Nem a korrekt tájékoztatás a cél, hanem az aktuális nyugati propaganda-doktrína érvényre juttatása.

zaharovamarina_foto_lentaru.jpg

Rápirított a Reuters hírügynökség ötven (!) moszkvai tudósítójára az Oroszországi Föderáció Külügyminisztériumának szóvivője Maria Zaharova. Egy közelmúltbeli sajtóértekezleten csodálkozásának adott hangot amiatt, hogy a brit hírügynökség moszkvai irodájának egyik újságírója sem próbálkozott meg azzal, hogy egy a Reuters által feltételezett, Szíriával kapcsolatos, állítólag minden alapot nélkülöző hírt az orosz fél szemszögéből is megvilágítson.

„Ha Önök nem dolgoznak, és nem dolgozzák fel a moszkvai értelmezést, és ha Önök helyett mindent Londonban szövegeznek meg, akkor mit csinálnak ekkora létszámban itt Moszkvában?” – kérdezte a határozott fogalmazásmódjáról ismert hölgy, akinek szavait a britek felett kárörvendő berlini Stern publikálta, s amiről én az orosz nyelvű Szövetségi Hírügynökség révén értesültem. A német lap szerint a szexi, okos, magabiztos szőke szépség, aki „a Kreml elragadó cégére” nevetségessé téve osztotta ki a konkurens újságírókat.

Azért annyit megjegyeznék, hogy Zaharova sem megy a szomszédba egy kis csúsztatásért. A Reuters félszáz alkalmazottja között operatőrök, gyártásvezetők, hangtechnikusok, asszisztensek és fotóriporterek is vannak. Elég, ha annyit mondok: a címképet is egy orosz illetőségű Reuters-fotós készítette, akin ugye mégsem illő számon kérni a hírek szövegezését.

Nem a valóságot tükrözik a hírek

Az eset november közepén történt. Azért írok róla mégis, mert hasonló ügyek miatt az elmúlt két évben én is sokat füstölögtem a Bekiáltás blogon. Maga a blog is annak köszönheti születését, hogy az ukrajnai véres eseményekkel kapcsolatban köszönő viszonyban sem voltak a nyugati, közte a magyar médiában szereplő hírek azokkal a tudósításokkal, amelyeket az orosz televízió helyszíni riporterei közöltek. Emiatt itt megkapta már a magáét a CNN, a BBC, az Euronews, a Klubrádió, az ATV, a magyar állami média, hogy csak azokat említsem, akik hirtelen eszembe jutnak.

Nem mintha nem lenne felvethető az elfogultság az orosz állami tévével kapcsolatban is. Az azonban mégiscsak elképesztő, hogy például a kelet-ukrajnai harcokról szinte kizárólag a kijevi kormány által közzétett kommünikék alapján számoltak és számolnak be a hírügynökségeink. A két év alatt mindössze két esetre emlékszem, amikor nyugati tudósító elfogadta a luganszki és a donyecki ellenállók invitálását. Így aztán a hozzánk eljutó beszámolókból rendre az a képtelenség derül ki, hogy önmagukat pusztítják a felkelők, amint az a kijevi hadműveleti parancsnokság nyilvánvalóan logikai bukfenceket tartalmazó ma reggeli, zavaros közleménye alapján szövegezett MTI-jelentésből is kiderül, amit persze különösebb ellenőrzés nélkül vett át jó néhány magyar médium.

Akárhogy forgatom, határozottan az a benyomásom: nem a korrekt tájékoztatás itt a cél, hanem az, hogy az aktuális nyugati propaganda-doktrína jusson érvényre. Következésképp aki a Nyugat barátja az a jó oldalon van. Mint ilyen, eleve szemben áll mindazzal, amit az úgymond galád Putyin által terrorizált Oroszország és az általa támogatottak képviselnek.

Látszólagos a sokféle információforrás

De vissza a kifejezetten moszkvai ügyekhez! A Népszabadság december 12-ei mellékletében például úgy „aggódott” Oroszország gazdaság helyzetéért a posztszovjet térséggel kapcsolatban vitathatatlanul felkészült Sz. Bíró Zoltán filozófus-esztéta, hogy írásából hiányzott az egyrészt-másrészt megközelítés. Az Akadémia tudományos főmunkatársa egyebek között megemlítette, hogy „idén ősszel az orosz olajexportőrök már csak a harmadik legfontosabb szállítói Kínának”. Mindössze egyetlen mozzanatot ragadott ki a bonyolult helyzetből, figyelmen kívül hagyva a jelenlegi és a tervezett gázszállítások hatását. Meg sem kísérelte, hogy trendeket, sokrétű belső hatásokat, köztük akár néplélektaniakat mutasson be. Ennek nyomán a gyanútlan olvasó számára egyetlen következtetés adódhatott: a putyini politika miatt – méghozzá kizárólag ezért – Oroszország hamarosan összeomlik. Hát…

Ennél is elképesztőbb volt e melléklet nyomtatott változatában – az interneten ugyanis nem találtam meg a cikket – Kőműves Anita írása az orosz állami propagandáról. Hogy létezik, nyilvánvaló. Mert hol nem? Egyik posztom legvégén én is utaltam erre Oroszországgal kapcsolatban. De ezzel együtt szakmaiatlan, sőt amorális, amit a Népszabadság újságírója művelt.

Konkrét amerikai médiakutatót, neves amerikai kutatóintézetet, örmény kutatót, New York-i székhelyű intézetet, egy szerinte független ukrán szervezetet jelölt meg forrásként. Eközben orosz oldalról ilyen, közelebbről meg nem nevezett hivatkozási alapokra épített: Putyin egyik fő propagandistája, egykori Kreml-bennfentes stb. A szerző úgy tett, mintha sokféle adatból dolgozna. Valójában olybá tűnt fel előttem, mintha egy brüsszeli konferencián jutott volna egy-két nyugati tanulmányhoz, majd ezeket zanzásítva, egyszerűen félretolta a hallgattassék meg a másik fél is alapelvet abban a cikkben, amelynek bevezetőjében a szerkesztő imígyen orientálja az olvasót: Putyinnak és az orosz állami propagandának nincs szüksége az igazságra.

Ajjaj Oroszországban, bezzeg Amerikában!

Ám legyen igaza a szerzőnek és a szerkesztőnek! De mert az oroszországi államfőnek ezzel aligha okoz fejfájást egy magyar újságíró-propagandista, élek a gyanúperrel, hogy itt a közönség agyának mákonyozása a valódi cél. Mert mi mással lenne magyarázható, hogy Kőműves Anita például azt sugalmazta az említett cikkében: rettenetes összeg az angol nyelvű, orosz gyártású nemzetközi tévécsatorna, az RT (Russia Today) világhálózatának fenntartására, benne amerikai sztár műsorvezetők (!) finanszírozására fordított 96 milliárd forintnyi összeg. Célja elérése érdekében a szerző sutba dobja az újságírás egyik alapszabályát, amely szerint egy adat nem adat. Pedig elég lett volna csupán arra rámutatni, hogy az RT általa megadott kiadásai messze alatta vannak a magyar állami média idei, összességében 120 milliárdos büdzséjének. Ja, hogy ez gyengítette volna a Kreml diabolizálására törekvés erejét?

Óvakodom az összeesküvés-elméletektől. Ezért nem gondolom, hogy egy láthatatlan hatalom világméretű tervét szolgálják ezek az eljárások. Inkább hajlok, arra, hogy lustaságról, esetleg egyszerű igazodási fóbiáról van szó. Egykor az osztrákok, a törökök, a németek, az oroszok által meghatározott, katonai erővel is alátámasztott akaratához való igazodásban látta a túlélés esélyét az e tájon élők többsége. Most viszont a NATO vezető hatalmaihoz való alkalmazkodás van napirenden. Ezért történhetett meg, hogy a fentebb bemutatott cikkében ruszofóbiáját megvillantó Kőműves Anita a megkezdett úton haladva egy szikh származású amerikai katonatiszt portréját rajzolta meg a Népszabadság karácsonyi számában. Az indiai felmenőkkel rendelkező századosnak sikerült kivívnia azt a jogot, hogy vallási okokból hosszú hajat és turbánt hordjon. Ugye, nem kell magyarázni, mert ennyiből is kiviláglik a „Bezzeg Amerikában!” üzenet?

Az orosz gyedmarozból Father Frost lett

Gyanítom, ha más államokat, illetve más ügyeket vennénk górcső alá, akkor is tapasztalnánk hasonló elfogultságokat. De jómagam az oroszországi témákban szereztem némi jártasságot, ezért csak ezekről állíthatom, hogy a jelenlegi moszkvai vezetők prekoncepciónak alávetett megítélésének, vagyis a közvélemény egyoldalú befolyásolásának – Mert ez itt az igazi baj! – példái szinte vég nélkül folytathatók. Ennek következtében aztán már-már komikus helyzetek is adódnak.

Ismét csak a Népszabadság ismertette a minap a brit The Guardian (!) cikkét arról, hogy Tádzsikisztánból szép lassan abszurdisztán lesz. Az idei évtől a karácsonyi és újévi ünnepségekben is korlátozásokat vezettek be. Ezt megelőzően 2013-ban a televízió képernyőiről letiltották a télapó orosz változatát, vagyis – És most, tessék megfogózni! – a Father Frost-ot. Bizony így, angolul!

Ékes példája ez annak, hogy a mostani világpolitikai Húzd meg, ereszd meg! által indukált igazodási kényszer közepette, még abban a szerkesztőségben is angolul nevezik meg a jobb sorsra érdemes orosz télapót, a gyedmarozt, amelynek nem egy munkatársa tanult és dolgozott Moszkvában. Jobb ha nem gondolnak bele a Népszabadságnál, hogyan tenné nevetségessé emiatt a brit Reuters ekézésétől sem tartózkodó, éles nyelvű Maria Zaharova annak a szerkesztőségnek mai munkatársait, akik – tetszik, nem tetszik – mégiscsak örökösei azoknak, akik anno élen jártak a hajdani Szovjetunió melletti propagandában. #

FOTÓ: Makszim Semetyov, Reuters